Soros embereit arról lehet megismerni, hogy a Fideszre szavaznak. Ezt a Fidesz Heves megyei képviselőjétől, Horváth Lászlótól tudjuk, bár nem biztos, hogy ő is tudja. A képviselő úr a Soros-hálózat pénzszerző akciójának minősítette a gyöngyöspatai iskola szegregációs ügyét. Ez az ügy kizárólag az iskolai szegregáció gyöngyöspatai roma áldozatainak szerzett pénzt, tehát nekik mindenképp benne kell lenniük abban Soros-hálózatban.

A gyöngyöspataki romák pedig a legutóbbi országgyűlési választáson leginkább a Fideszre és Horváth Lászlóra szavaztak. A település szavazatainak 62%-a Horváthnak jutott. Az önkormányzati választáson is a fideszes polgármesterasszonyt választották újra.

A hvg.hu munkatársa az országgyűlési választások előtt ellátogatott Gyöngyöspatára és azt tapasztalta, hogy a nem romák inkább ellenzéki érzelműek, a romák pedig éppen ellenkezőleg. "Nagyon félünk attól, hogy a migránsokat beköltöztetik a házainkba – minket is meglep, de a gyöngyöspatai romák körében ezt hallotta legtöbbször a hvg.hu tudósítója. A... város cigánysorán sok helyen majdnem beszakad a házak teteje, nincs folyó víz, vezetékes gáz is csak pár házban, de a köztévéből tájékozódó romák körében a migránsvész valós félelem.”

A Soros-hálózat ágrólszakadt gyöngyöspatai embereitől azt hallották a hvg.hu munkatársai, hogy ők örülnek a Fidesz kétharmados győzelmének, mert „Soros György mindenkit megvett, csak a Fideszt nem.” Nekik üzeni most a Fidesz, hogy a Soros megvette őket.

2018-ban a gyöngyöspataiak választhattak azok között, akik 2011-ben a vérszomjas pogrom-gárdát a nyakukra hozták és olyan halálfélelemben tartották őket, amelynek a hatásától máig sem szabadultak meg, és azok között, akik elszabotálták elemi kötelességüket, hogy ettől a bandától megvédjék őket. Horváth László ellenfele a Gárda pártjának, a Jobbiknak az elnöke, Vona Gábor volt. Nem lehetett túl nehéz elhitetni az emberekkel, hogy a Jobbik elnöke ismét rájuk hozná a fajgyűlölő verőlegényeket. Ha Vona valóban következetesen szakított volna gárdaszervező múltjával, nem indult volna pont itt, ahol azoknak a „magyaroknak” a szavazatára pályázhatott, akik a romafaló különítmények gazdáját láthatták benne. Ezen a két jelöltön kívül senkinek a szava nem ért el Gyöngyöspatáig. Az 1230 helyi szavazatból 1201 nekik jutott.

Soros György úgy vette meg a tőle rettegő és a Fideszre szavazó romákat, hogy az alapítványán keresztül pénzügyi lehetőséget biztosított arra, hogy a romákat sújtó súlyos és korábban teljességgel büntetlen törvénytelenségnek következményei legyenek, és annak áldozatait valamelyest kárpótolják. Soros alapítványa támogatta az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek alapítványt, amely megindította a pereket azon iskolafenntartók ellen, amelyek a törvényt felrúgva szegregálták a roma tanulókat, és rosszabb minőségű oktatásban részesítették őket, mint nem roma társaikat. A perek túlnyomó részét megnyerte az alapítvány, amely ingyen vitte azokat az ügyeket, amelyek elindításához és végigviteléhez az áldozatoknak sem pénzük, sem megfelelő tájékozottságuk nem lett volna.

A per tárgya több mint egy évtizeden át folytatott gyakorlat volt. A peresített időszak kezdete 2004. Az ombdusman jelentése, amely a sokszoros törvénysértést leírta, 2011-ben készült el. A Fővárosi Bíróság már 2014-ben megállapította, hogy faji alapon elkülönítették a gyerekeket, a roma gyerekeknek külön osztályai voltak, kizárták őket az iskola emeleti részéből, külön vécébe kellett járniuk, a tanóráikat gyakran összevonták, a tanárok sok esetben nem is „erőltették” a tanítást. Röviden: tudatosan újratermelték a funkcionális analfabétizmust, eltemették a gyerekek jövőjét, eleve lemondtak arról, hogy a tanulóknak valami esélyük legyen jobb életre, jobb munkára, vagy munkára egyáltalán.

A pert elhúzták, ameddig csak lehetett. És még most is igyekeznek tovább húzni. A károsultak egy része már huszonéves szülő, iskolás gyerekkel. A Kúria hatvan szegregált diáknak kerekítve százmillió forintot ítélt meg. Mészáros Lőrinc (értsd „Mészáros Lőrinc”) nagyjából két-három óránként gazdagodik ennyivel. Az iskolai depriváció tartama és mértéke szerint az egy-egy áldozatnak jutó kárpótlás 2,5 millió és 300 ezer forint között van. A legmagasabb érték a 40 százaléka, a legalacsonyabb pedig az 5 százaléka annak az összegnek, amelyet a Tarlós-korszakban a Fidesz budaörsi elnökének cége vett fel egy tanulmányért, melyből az iletékesek megtudhatták, hogy az emberek kimagasló többsége sétálás és pihenés céljából látogatja a főváros parkjait...

Ennek a kárpótlásnak a mértéke háborította föl a térség országgyűlési képviselőjét, aki maga sem vonta kétségbe az ítélet jogszerűségét, viszont kiemelte annak drámai következményeit. Ez a drámai következmény az lenne, hogy az önkormányzatnak saját éves bevétele dupláját kellene kifizetnie.

A mi hazánk eme törvényhozója tehát úgy vélekedik, igen nagy baj, hogy egy törvénytelenséget büntető, jogszerű ítélet megszületik, és annak áldozatai kárpótlásban részesülnek. Ezt a bajt pedig azok idézik a nemzet fejére, akik a törvénytelenség elítélését lehetővé tették: Soros György és az ő hálózata.

Ez korunknak teljes mértékben megfelelő vélekedés. Soros Györggyel és az általa támogatott szervezetekkel mindig is az volt a baj, hogy zavarták a hatalmat abban, hogy semmibe vegyék ténykedésük törvényi korlátait. Ebben az esetben, úgy tűnik, alkalmasint zavartan bár, de folytatják a semmibevétel gyakorlatát. Nem fizetnek, noha a Kúria elutasította a vesztes alperesnek a kifizetés felfüggesztésére irányuló kérelmét.

A képviselő urat egyébiránt helyelenül tájékoztatták. Az önkormányzatnak csupán a büntetés kisebb részét kell állnia. Az pedig ma már egy önkormányzat anyagi helyzetéről nem sokat mond, hogy mennyi az önálló bevétele. A település honlapján a perről, az ítéletről, az iskola körüli számos egyéb konfliktusról egy büdös szót sem írnak, de arról igen, hogy csak 2014 és 2017 között 350 millió forint fejlesztési támogatást kapott a városka, és ennek nagy részét a szegregáló iskolára költhették. Ennek az összegnek csupán néhány százalékát kell az önkormányzatnak a jól megérdemelt büntetésbe beleadnia. A település éves költségvetése kb. egymilliárd forint. A kormánypárti lapok egyenesen azt hazudták, hogy a büntetés az évi költségvetés kétszeresét teszi ki. Ez körülbelül húszszoros hazugság, ami átlagosnak tekinthető Orbán Viktor médiájában.

Tavaly szeptemberben számolt be a hvg.hu arról, hogy a gyöngyöspatai iskola közutálatnak örvendő vezetőit eltávolították, miután az igazgató egy gyereket bántalmazott a folyosón a konyhán dolgozó anyja szeme láttára. Ezt az igazgatót hasonló esetek miatt már rég ki kellett volna rúgni, de korábban hiába próbáltak a bántalmazott gyerekek szülei feljelentést tenni, semmi nem történt, olykor jegyzőkönyvet sem vettek föl. Most azonban igen sokan aláírták az igazgató eltávolítását követelő petíciót. Romák és nem romák egyaránt.

Ehhez a cikkhez kapcsolódik a hvg.hu kis videóriportja, amelyben öntudatos és ügyük értelmes képviseletére kész gyöngyöspatai polgárokat látunk. A bántalmazott fiú édesanyját például. A városkában működik egy roma tanulókat foglalkoztató tanoda, amelynek vezetője, Léderer Tamás elmesélte, hogy ez az incidens akkora hatással volt a gyerekekre, hogy aznap nem lehetett egyéb dolgokkal foglalkozni, a gyerekek teljesen szét voltak esve, erről kellett beszélgetni. A gyerekek elmesélték az érzéseiket, a tapasztalataikat, leírások, fogalmazások születtek ennek kapcsán.  Egy pedagógus képzettségű (nem roma) anyuka, akinek a fia óvodás. elmondta, hogy az óvoda, ahová nagyjából fele-fele arányban járnak roma és nem roma gyerekek, nagyon jól működik. Az iskolában kezdődnek a bajok, ahol az intézménytől elidegenedett, elidegenített nagyobb gyerekek példája érvényesül: a bandázás, verekedés, megfélemlítés, mások javainak elvétele stb. „Én abban hiszek, hogy egy szerető meg elfogadó légkör csodákra képes, és az óvoda is ettől működik.”

A perek, amelyek arról szólnak, hogy nem vagyunk tehetetlenek, van esély, van győzelem és nyereség, önmagukért kiálló és a hatalom előtt meg nem tört polgárokat érlelnek. Nyilván ez fáj a képviselő úrnak, nem a kisváros pénze.

De mennyire másmilyen lakossággal találkozik a riporter, amikor a választások kapcsán érdeklődik, mint amikor az iskola ügyében faggatózik! Mennyire távol van egymástól az átlátóképesség, az átverhetőség szintje országos és helyi ügyekben!

A helyi ügyeket hordozza az élő szó, az országosakat csak a média hordozhatná, ha hordozná.