Az idei év egyébként sem indult jól

Mielőtt még a koronavírus-járvány pandémiává nőtte volna ki magát, 2020 tartogatott pár ráhangolódó meglepetést.

Még az előző évben kezdődtek, de januárban váltak megfékezhetetlenné az ausztráliai bozóttüzek: a szokatlanul száraz és forró déli féltekei tél miatt kitörő természeti katasztrófa pár hónap alatt több mint 18 millió hektáron pusztított, közel 3000 otthont semmisített meg, és becslések szerint több milliárd emlős és hüllő esett áldozatául, egyes fajokat a kihalás szélére sodorva.

A tüzek megfékezésére és a kártalanításra hatalmas nemzetközi összefogás indult, de 2020 bebizonyította, hogy utólag késő megoldást keresni: a természeti katasztrófák sora szinte végeláthatatlan volt idén, elég csak a kaliforniai erdőtüzekre, az idén a „szokásosnál” is súlyosabb atlanti-óceáni hurrikánszezonra, vagy a karibi földrengésekre gondolni. Sőt, az emberek által közvetlenül, és nem csak a klímaváltozás révén okozott szerencsétlenségek is meghatároztak volna egy Covid-mentes 2020-at: ilyen volt például az oroszországi olajszennyezés, vagy a bejrúti robbanássorozat. Így tehát talán nem túlzás kijelenteni, hogy 2020 sok tekintetben a katasztrófák éve volt – és itt még egy szót sem szóltunk a koronavírusról.

2020 a politikai konfliktusok éve is lehetett volna. Januárban a Twitter már harmadik világháborút kiáltott, amikor amerikai drónok végeztek Kászim Szulejmáni iráni tábornokkal, az ország egyik legfontosabb vezetőjével.

Bár az esetnek nem lett hosszú távú következménye (leszámítva, hogy az irániak pár nappal később tévedésből lelőttek egy ukrán utasszállítót, melynek mind a 167 utasa meghalt), sajnos nem ez volt az utolsó katonai összetűzése az évnek. Rengeteg áldozatot követelt az örmény–azeri konfliktus Hegyi-Karabahban, a hat éve tartó jemeni polgárháború pedig humanitárius krízis szélére sodorta az országot. A koronavírus-járvány viszont jó hatással volt a nemzetközi kapcsolatokra: a védekezéssel való elfoglaltság kooperációra, de legalább együttélésre késztette a világ nagyhatalmait. Így tehát nem derült ki például az, hogy Donald Trump mennyire kavarhatta volna fel a nemzetközi kedélyeket elnöksége utolsó évében.

Nemcsak a sportrajongókat rázta meg, amikor januárban helikopterbalesetben életét vesztette Kobe Bryant amerikai kosárlabdázó. 2020 rengeteg, milliók által kedvelt híresség életét követelte, többségét nem a koronavírus-fertőzés.

A sportvilág elvesztette Diego Maradonát is, de el kellett búcsúzzunk Benedek Tibortól és Kárpáti Györgytől is. Elhunyt Kirk Douglas, Sean Connery, Ruth Bader Ginsburg, Ennio Morricone és Chadwick Boseman, de Csukás Istvánt, Bálint Györgyöt, Balázs Fecót, Bergendy Istvánt és Gesztesi Károlyt is elvesztettük. Az idei évet ugyanakkor semmilyen haláleset nem határozta meg annyira, mint a koronavírus-járvány áldozataié.

Brexit, Trump, Black Lives Matter – mi történt volna a világban?

Még az európai járvány kitörése előtt, közel 4 év huzavona után Nagy-Britannia elhagyta az Európai Uniót. Boris Johnson sikersztorija viszont a koronavírus miatt könnyen lehet, hogy átíródik: az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolatának részleteinek kidolgozását mind brit, mind brüsszeli szinten lelassították a korlátozások. A Konzervatív párt vezette Nagy-Britannia végül mégicsak gazdasági megállapodással hagyja el az Uniót, a gyakorlati hatásokat viszont így is érdemes lesz figyelni 2021-ben.

Nemzetközi politikai téren a legnagyobb kérdés, hogy a világjárvány nélkül pozícióban maradt-e volna Donald Trump. A járványkezelés megkérdőjelezhetetlenül csökkentette Trump esélyeit, a lezárások pedig politikájának zászlóshajóját, a gazdaság erősödését torpedózták meg.

Trump vereségének harmadik fő okának a Black Lives Matter mozgalmat és az azt követő társadalmi folyamatokat szokás megnevezni. Nagy kérdés azonban, hogy George Floyd meggyilkolása nagyobb vihart kavart volna-e egy rendesen mozgó világban.

A mozgalom évek óta jelen volt az Egyesült Államokban, de úgy tűnik, a múlt hasonló atrocitásai sosem kaptak akkora figyelmet, mint 2020-ban. Bár Trump mindezektől függetlenül sem volt a történelem legsikeresebb amerikai elnöke, egy koronavírusmentes 2020-ban sokkal jobb esélyekkel indult volna az elnökválasztáson.

Máshogy alakulhattak volna a politikai folyamatok az Európai Unión belül is. Járvány nélkül szó sincs több száz milliárdos helyreállítási csomagról, ami a következő EU-költségvetés kidolgozását is egyszerűbbé tette volna. Egy alternatív 2020-ban nehéz megjósolni Orbán Viktor működését a tárgyalásokon: a lengyel–magyar vétó akár tovább is húzhatta volna, ha nem játszik szerepet a járványt követő helyreállítás, de Magyarország akár nagyobb bajban is lehetne, ha a többi tagállam kicsivel erőszakosabb.

Magyar politika rendkívüli jogrend nélkül

Az aggodalmas hangokkal ellentétben a kormány nem változtatta diktatúrává az országot a felhatalmazási törvény után, viszont sikerült domináns narratívákat kreálniuk 2020-ra, gondoljunk csak arra, hogy a keresztény családmodell álca mögé bújtatva felerősödött az LMBT-közösség jogainak és lehetőségeinek leszalámizása.

Több esetben is előnyére vált a kormánynak, hogy a veszélyhelyzet alatt tilos volt gyülekezni és tüntetni – még autóval is –, de azért a régi Index megszűnése és az SZFE autonómiájának elvétele miatt tartott tüntetések így is több ezer embert meg tudtak mozgatni.

Az év, amikor megszoktuk Orbán Viktor teljhatalmát

A járvány elleni védekezésre hivatkozással csaknem öt teljes hónapig rendeleti kormányzással irányította az országot Orbán Viktor miniszterelnök. A hatalmával nemcsak élt, hanem egyesek szerint vissza is élt, a nagyobb önkormányzatoknak például mattot adott, ahogy az ellenzéknek sem hagyott választási lehetőséget. Így éltünk a rendkívüli jogrend alatt, 2020-ban.

Lehet, hogy az év a politikai spektrum másik oldalán is máshogy alakult volna járvány nélkül. Az ellenzék összefogva erősebbnek látszik, az elhúzódó járvány és a velejáró gazdasági válság pedig tovább javíthatja az esélyeiket. Bár jelenleg sikerként élhetik meg a közös listaállítást is, a homogenizálódó ellenzék így a kormányközeli sajtó céltáblájává válhat, ráadásul kevesebb kampánypénzből is kell gazdálkodjon.

Lehet, hogy a Fradi nem járt volna a BL-ben

2020-ban szervezték volna a tokiói olimpiát, illetve az első kontinensen elszórtan rendezett foci-Európa-bajnokságot. Előbbi elhalasztása rengeteg magyar sportoló felkészülését törte derékba, utóbbiból viszont végül jól jött ki a magyar csapat: a Marco Rossi keze alatt megerősödő válogatott kapott még egy évet összeszokni – az ősz tapasztalatai alapján jót tett az extra idő.

Búcsút kellett azonban inteni a nézők előtti meccseknek, ami nemzetközileg is megkavarta a sportéletet, mind szakmailag, mind anyagilag. Világszerte rengeteg klub és sportszövetség került a csőd szélére, a járvány az üzleti élethez hasonlóan a legkisebbeknek okozta a legnagyobb károkat. A sportok maguk is átalakultak: a lisszaboni BL-buborékban például teljesen abszurd eredmények születtek az egymeccses párharcokon, az amerikai kosárlabdaszezont pedig az orlandói Disney Worldben fejezték be.

Magyar érintettségben viszont győztesnek számítunk: a Ferencváros BL-szereplése jó eséllyel a koronavírusnak is köszönhető. Öreg futballközhely, hogy „egy meccsen bárki verhető”, ezt a Fradi pedig be is bizonyította a selejtezősorozatban – gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt években rendszeresen a visszavágókon buktak el a magyar csapatok.

A koronavírus-járvány nélkül 2020 is hasonló sportév lett volna, mint bármely korábbi, de a profi bajnokságok jelesre vizsgáztak rugalmasságból, ami hosszú távon még sokat hozhat a sportvilágnak.