„Amit tettünk, azt nem szervezetten, tudatosan tettünk, hanem mulasztásos helyzetbe kerülve követtük el” – mondta az utolsó szó jogán a Fővárosi Törvényszéken tartott előkészítő tárgyaláson a 90 éves Ny. M. Lajosné, elsőrendű vádlott.

Ny. M. Lajosnét és a 89 éves, másodrendű vádlottat, B. L. Gézánét a vádirat szerint egy 2018-as ügy miatt citálták bíróság elé. Az ügyészség a hatóságok hosszas nyomozása után emelt ellenük vádat, szerintük – és a szerdai ítélet szerint is – a Magyar Munkáspárt két tagja a 2018-as országgyűlési választás kampányában más emberek nevében írták alá a párt színeiben induló, az ügyben egyébként tanúként kihallgatott Szentpáli Kolos ajánlóíveit.

A vád azonban nem állt meg itt: az említett ajánlóíveken nem csak olyanok nevei szerepeltek, akik soha nem írtak alá semmit a Munkáspártnak, hanem olyan embereké is, akik már az aláírásgyűjtés kezdete előtt elhunytak. Ilyen volt annak a férfinak az esete is, akiről az elsőrendű vádlott számolt be: az idős férfi betegeskedett, gyakran járt rokonaihoz Prágába, és szóban bízta meg őt azzal, hogy amikor elkezdődik az aláírásgyűjtés, töltse ki az adatait a nevében. Ezt a törvény alapvetően tiltja írásbeli meghatalmazás híján, azonban a helyzetet bonyolítja, hogy az aláírása annak ellenére is szerepelt az íven, hogy a férfi nem élt már, amikor az aktivisták elkezdték a gyűjtést.

A vádlottak arra sem tudtak egyértelmű magyarázatot adni, hogyan kerülhetett fel a többi, korábban elhunyt „aláíró” szignója az ívre. Mint kiderült, a Munkáspárt aktivistái nem minden esetben kértek személyi igazolványt és lakcímkártyát, így jószerivel bárki, aki birtokában volt az említett adatoknak odamehetett és aláírhatott a nevükben.

A vádlottak elmondása szerint amikor az utcákon, tereken pultozva gyűjtötték az aláírásokat, nem volt minden aktivistának saját ajánlóíve, így nem lehet utólag pontosan megállapítani, hogy az adott aláírást melyik pultban álló gyűjtötte be. Az ívek a pulton voltak kitéve, amikor beteltek (nyolc aláírás fér el rajtuk), az az aktivista, akinél betelt, szignózta és eltette. Így fordulhatott elő az is, hogy az elsőrendű vádlott több olyan ajánlásgyűjtő ívet is szignózott, amire nem ő gyűjtötte az aláírásokat. Vagyis korántsem biztos, hogy amikor halottak adatai is felkerültek a lapra, akkor az az ő tudomásával történt. Viszont mivel ő írta alá gyűjtőként az ívet és nem azonosítható, hogy ki a tényleges begyűjtője az adott aláírásnak, ő áll bíróság elé 90 évesen.

Három írásszakértőt is bevontak az eljárásba, egyikük meghallgatása szerdán volt. Ő volt az, aki a vádlottaktól vett írásminták és az ajánlóívek alapján megállapította, hogy a vádiratban kiemelt ajánlóíveken több olyan aláírás is szerepel, amiket kétséget kizáróan a vádlottak írtak, nem pedig a név és az adatok tulajdonosa. Kezdetben mindkét vádlott tagadott, később, az írásszakértő meghallgatása után sem tettek beismerő vallomást, nem kívánták kommentálni a kialakult helyzetet. B. L. Gézáné pár másodperces hallgatás után csak annyit kérdezett, hogy „erre most akkor mit lehet mondani?”

Az ügyész perbeszédében mindkét vádlottra felfüggesztett börtönbüntetést kért, ám az ügyben eljáró bíró ezt „túlzott joghátránynak” nevezte, így csupán két-két év próbaidőt szabott ki fejenként. Farkas Gabriella bíró kiemelte, hogy minden ítéletet személyre szabottan hoznak meg, két szépkorút pedig – sem koruk, sem pedig büntetlen előéletük miatt – nem fog felfüggesztett börtönre ítélni. Kiemelte azonban, hogy a „választás rendje elleni bűntett” alapesetben akár három év szabadságvesztéssel is büntethető, így óva inti a pártokat attól, hogy a 2022-es országgyűlési választáson hasonló módszerekkel próbálkozzanak. A bíró továbbá az első rendű vádlottat 48 ezer forint, a másodrendű vádlottat 120 ezer forint, valamint a perköltség (közel 400 ezer forint) megfizetésére kötelezte, amit 24 hónap alatt kell részletekben megfizetniük. Az ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, így a tárgyalás folytatódik.