Szlovák, cseh és román közreműködőkkel készített kutatást a magyar Mérték Médiaelemző Műhely a négy ország médiapolitikájáról. A médiaelemző cégek négy kérdésre keresték a választ keddi előadásuk szerint:

• Hogyan jelennek meg az állami hirdetések a médiapiacon?

• Milyen a közszolgálati média rendszere, finanszírozása, tartalomkínálata?

• Mennyire nehéz az újságíróknak információkhoz jutni?

• Van-e bármilyen bizonyíték a médiahatóság elfogultságára?

Urbán Ágnes médiaközgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense úgy fogalmazott, hogy a 2010-es évek elején még attól tartottak, hogy a Médiatanács bírságokkal próbálja majd kordában tartani a médiát, ezzel gyakorlatban megvalósuló cenzúrát idézve elő. Ám nem ez történt, hanem a tulajdonosi viszonyok átalakulására kellett egyre jobban elkezdeni odafigyelniük. Urbán külön kiemelte Simicska Lajos, majd a KESMA szerepét, azonban hozzátette, hogy mára nem csak a tulajdonosok, hanem a teljes ökoszisztéma egyre komolyabb figyelmet érdemel.

Urbán megjegyezte, hogy az Index esete gyakorlatilag bemutatta, hogy hogyan kerülhet úgy kormányzati kézbe egy médium, hogy a tulajdonosi szerkezetéhez tulajdonképpen nem is nyúltak, viszont körülötte mindent felvásároltak. Ehhez hasonló trükként mutatta be a Magyar Posta kivonulását a napilappiacról, ami a Népszavát érinti. Urbán hozzátette, hogy jószerivel minden Orbánék által megszerzett médium veszít a népszerűségéből, ezért halad afelé a hatalom, hogy egyre több orgánumot kebelezzen be. Urbán Ágnes elmondta, hogy két és fél éve áll egy panaszbeadványuk az Európai Bizottságnál, amit azért nyújtottak be, mert szerintük a magyar kormány verseny- és médiapiacellenes reklámköltéseket vet be, valamint politikai és nem szakmai (vagyis nézettségi és látogatottsági) alapon dönt a reklámjai megjelenítéséről.

Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció tanszékének docense elmondta, hogy szerinte abszurd azon lapok léte, amik bevételének kilencven százalékát állami hirdetések generálják. Mint mondta, ez a modell ismeretlen európai összevetésben, így fogást is nehéz találni rajta. A rádiós piacról Polyák elmondta, hogy 2010 óta többször is újraépítették, mindig „az aktuális politikai potentátoknak”.

Urbán szerint a Szabad Európa 2020-as cikksorozata, amiben a közmédia működését mutatták be nem látványos újdonság, eddig is tudható volt, hogy így működik az intézmény. Polyák szerint az Európa Bizottságnak egy feladata volna a közmédiával kapcsolatban: kimondani, hogy túlfinanszírozott és átláthatatlan.

Újságírás szempontjából Polyák szerint Magyarország a „legkevésbé vidám barakk” a régióban, ugyanis itt érezni leginkább, hogy a munkának semmi hatása nincs a közélet alakulására. Hozzátette, hogy szerinte egyre komolyabb a megosztottság a kormánypárti és a független médiamunkások között, hiszen vannak olyan újságírók, akik már ki merik mondani, hogy nem kollégájuk az, aki csak politikai üzeneteket és reklámokat jelenít meg a felületein. Polyák kiemelte, hogy a kormánypártiak azzal szokták magukat felmenteni, hogy ebben az országban mindenki ezt csinálja, csak más oldalról.

Szó esett arról is, hogy kormányváltás esetén mit kellene tennie az új hatalomnak a médiapiaccal, hogy javítson jelenlegi helyzetén. Polyák szerint a kormánynak azon túl, hogy nem jelenít meg saját hirdetéseket nem volna feladata, hiszen a piacon eddig is meglévő hirdetők egy kormányváltás után feltehetően merészebben mernének reklámokat megjeleníteni a független médiában is. Ehhez azonban Polyák szerint elengedhetetlen a Médiatanács megszüntetése. Urbán Ágnes szerint az állami reklámbevételekből élő kormánypárti média működését sem kellene ellehetetleníteni, pusztán a jelenlegi tulajdonosokra kellene terhelni minden működési költséget.

Polyák szerint a jelenlegi médiatendenciákat elemezve kijelenthető, hogy Románia felfelé tart, Magyarország viszont olyan ütemben zúg lefelé, hogy lassan mélyebbre jut, mint ahonnét Románia érkezik.

(Cikkünk a Mérték előadása és a 444.hu beszámolója alapján készült.)