“De nyilván majd Brüsszel talál olyan szempontot, ami szerint el tudja indítani a kötelezettségszegési eljárást. – Szerintem nem tud.” - hangzott el a kérdés-válasz a miniszterelnök június 18-i rádióinterjújában a múlt héten elfogadott, a homoszexualitást 18 év alattaik számára tabusító jogszabályváltozással kapcsolatban. Ezzel Orbán Viktor részben reagált arra a nemzetközi felháborodáscunamira, ami a nagy cégektől kezdve a világhírű Variety magazinban pedzegetett filmipari kivonuláson át egészen az Európai Bizottság tagjainak, köztük a bizottság elnökének, Ursula Von der Leyennek elítélő nyilatkozatáig tart. A miniszterelnök szerint tehát nem ütközik uniós alapértékekbe, hogy a nemi identitás és a szexuális kisebbségek témája a médiában és az iskolában tabu lesz 18 év alattiak számára. A Fidesz azonban még akkor is profitálhat a nyíltan a melegek elleni kirohanást jogszabályba foglaló ötlettel, ha Brüsszel mégis megtalálja azt a bizonyos fogást.

Tömött sorokban ítélik el a kormány melegellenes törvényét a cégek, szervezetek, politikusok

Ne mondják meg nekünk!

A Magyarország szuverenitásáért folytatott fáradhatatlan küzdelem nem egy elcsépelt szófordulat. A Nyugat és Kelet közötti billegőállam önrendelkezésért folytatott harca szinte egyidős a történelmünkkel. A mostani történetet azonban azért alkotta meg a kormány, hogy az előre borítékolható nemzetközi felháborodásra válaszul látványosan felháborodhasson: “már megint meg akarják mondani nekünk, hogyan éljünk a saját országunkban, hát egy frászt!”. És valószínűleg bejönnek a számításai.

Az elmúlt 10 évben a magyar szuverenitást meg kellett védeni az IMF-től, Sorostól, a migránsoktól, a migránskvótával erőszakoskodó Európai Uniótól, a rezsidémontól. Arról nincs szó, hogy a magyar kormánynak ne lettek volna ezekben a vitákban legitim követelései, a módszer mégis mindig az maradt, hogy a témák inkább eszközök voltak a magyar kormány számára, mint célok. Most például az új törvény viharos elfogadtatása csak egy eszköz lehet annak hangoztatásához, hogy a nyugati liberális demokráciák nagykövetségei, a multinacionális cégek és persze az ősellenség Brüsszel áskálódik, hogy aláássa a kétharmaddal megválasztott magyar kormány gyermekeket védelmező jogalkotását.

Az iskola mint ideológia harctér

Az előbb említett példák arról szóltak, hogyan volt képes a magyar kormány a nemzetközi felháborodást politikai tőkére váltani azzal, hogy a szuverenitást hangoztatta, pedig más esetekben éppen a magyar kormány lépett fel olyan igénnyel, hogy hogyan tanítsanak mondjuk egy Ukrajnában működő iskolában – egyébként a magyar kisebbségek nézőpontjából teljes joggal. A kárpátaljai magyar iskolákban a magyar nyelvű oktatást elsorvasztó ukrán, vagy a Szlovákiában a múltheti strasbourgi döntés nyomán új szikrát kapó nyelvtörvény esetében is arról van szó, hogy egy kisebbség szeretne reprezentációt kapni az oktatásban. Miért lenne más a szomszédállamok jogcsorbítása, mintha nálunk ugyanezt szexuális kisebbségek szenvedik meg?

Gáspár Kristóf, a Paradigma Intézet elemzője szerint azonban ez a párhuzam értelmezhetetlen a Fidesz számára. Nem csak azért, mert ideológiailag blaszfémiának hat az összehasonlítás, hanem mert nem tekintik homogén csoportnak a szexuális kisebbségeket, míg a határon túli magyarokat igen.

Minden összejött

Szerinte a nemzetközi reakciók szerepeltek a kormány számításaiban. “Az, hogy külföldi államok, szervezetek, csoportok időnként elítélően nyilatkoznak a magyar kormány döntéseiről, mára tulajdonképpen identitásképző elemek a Fideszben.” Az elemző szerint nem is annyira titkolt tervezettségről lehet itt szó, hiszen a 2020 februárjában kirobbant Kaleta-ügy nyomán a kormány, illetve a kormánypárti Kocsis Máté tavaly nyáron hosszan fogadkozott, hogy szigorítani fog a gyermekek elleni bűncselekmények büntetőjogi következményein.

Ezt hosszú-hosszú csend követte. A kormány a járvánnyal volt elfoglalva, majd amikor világossá vált, hogy az oltási hajlandóság már nemigen növelhető, az átoltottságot mint kampányeszközt ejtették is. Ezután Kocsis Selmeczi Gabriellával közösen csak idén május végén nyújtotta be az indítványt. Két héttel később a törvényalkotási bizottság pedig néhány módosítójavaslattal teljesen átirányította a célkeresztet, az eredetileg a pedofilok ellen irányuló szigorítás végül a szexuális kisebbségek felé fordult. (A kormánypárti szóhasználat egyébként megtévesztő: a gyermekek elleni bűncselekmények túlnyomórészét nem pedofilok követik el, a Hintalovon Alapítvány állásfoglalása szerint kutatások alapján a szexuális bántalmazás áldozatainak 90%-a ismeri az elkövetőt, aki lehet közeli ismerős, családtag vagy bizalmi személy.)

Homonacionalizmus vs. identitárius kereszténység

Cathrine Thorleifsson norvég antropológus és politiológus, az Oslói Egyetem extrémizmus kutató központjának munkatársa. Kutatási területe az Európát érő krízishelyezetekre adott nacionalista, populista reakciók, elsősorban Angliában, Norvégiában és Magyarországon. A kutató a hvg.hu-nak elmondta, a magyar kormány mostani döntése egyértelműen illeszkedik a lassan 11 évre visszavezethető gyakorlatba.

“Számukra ez a liberalizmus ellen folytatott küzdelem része. A liberális értékek ellen, melyek káoszt teremtenek és atomjaira bontják szét a tradicionalitásra és a nemzeti hagyományokra épülő társadalmakat” – fogalmazott a norvég szakértő, aki számos alkalommal járt Magyarországon, hogy a jobboldali pártok (köztük a Jobbik) prominenseivel készítsen interjút a kutatásaihoz.

“Itt húzódik a legélesebben látható határ a Fidesz és a jobboldali, vagy szélsőjobboldali nyugat-európai pártok között. A holland szélsőjobboldal például egyértelműen védelmébe veszi a szexuális kisebbségeket, miközben határozottan támadja a bevándorlást és a muszlimokat. Ezt a jelenséget nevezzük homonacionalizmusnak. A magyar miniszterelnök és a magyar kormány által képviselt értékrend azonban inkább egy identitárius keresztény ideológia, a hagyományos keresztény értékek védelme” – véli Thorleifsson. Szerinte a miniszterelnök az ezekkel az értékekkel szembeállítható csoportok kijelölésével tudta különösebb fennakadások nélkül lebontani a fékek és egyensúlyok rendszerét és visszanyesni a magyar demokratikus berendezkedést.

Hasonló politikát követ szerinte a térségben Lengyelország is, ahol egyértelmű a sorrend. “A nemzeti szuverenitás megelőzi a liberális értékeket, és szerintük minden EU-tagállamnak jogában áll eldönteni, milyen demokráciát képzelnek el az országukban” – teszi hozzá a norvég kutató. És hiába a 7-es cikkely alapján indított eljárás, ezt kölcsönös vétó segítségével védi majd ki a két ország, mert a szankciókhoz egyhangú döntés szükséges.

A Fidesz számára tökéletes az időzítés, hiszen a nyári uborkaszezont tökéletesen kitölti ez az ideológiai küzdelem, és pont kitart őszig, amikor a kampányhajrában már vélhetően felválthatja a Gyurcsány-szál, vagyis a 2006-események 15 éves évfordulója kerülhet a kormánypárti agenda homlokterébe. Ráadásul a botrányt kiváltó módosító javaslatokat majdnem pontosan a Pride-hónap elindulására sikerült belőni, amikor egyébként is előtérbe kerül a szexuális kisebbségek jogainak elismeréséért folytatott küzdelem.

Egyszer egy sárkány, egyszer egy szivárvány

Nem csak az időzítés volt gondosan megtervezve. “A homoszexualitás, a szexuális hovatartozás kérdésének megítélése nem kifejezetten párthovatartozástól függ, a társadalom nem feltétlenül aszerint ítéli meg, vagy ítéli el a szexuális kisebbségeket, hogy hová szavaz. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekek védelmével, a pedofil bűncselekmények elleni szigorítással összekapcsolva még könnyebben eladhatóvá teszik a jogszabályváltoztatást más szavazói rétegek számára is” – állítja Gáspár Kristóf.

Előre lehetett számolni azzal is, hogy a kérdés leválasztja majd az ellenzékről a Jobbikot, hiszen akármennyire szelídült is a korábban a kérdést szélsőségesen megítélő párt retorikája, nehezen lett volna elképzelhető, hogy itt minden fennakadás nélkül követi az ellenzéki csoportosulás főirányvonalát. Főleg, hogy ezzel még nyerhet is a párt és annak miniszterelnök-jelöltje. “Jakab Péternek ez magas labda volt, és jól járhatott a leütéssel. A saját szavazóit megerősíti abban, hogy nem Gyurcsány embere, úgy is együtt lehet működni Gyurcsánnyal, hogy nem értenek egyet mindenben. A választás pedig minden összefogás ellenére is a pártok mozgósításáról szól” – mondta a Paradigma Intézet elemzője.

A kormánypárt húzása tehát olyan tervnek látszik, amivel a kormány nem veszíthet, pláne, ha az ellenzéki tiltakozást sem lehet úgy összeboronálni, mint például a Fudan egyetem ügyében, ez annál sokkal megosztóbb téma. Egyesek szerint színtisztán politikatechnikai döntésről van szó, a Fidesz holdudvarában egyébként sokkal liberálisabban kezelik a kérdést. Erre jó példa annak a NER-prominens szereplőnek a Facebook-tevékenysége, aki nemrégen még egy ismerőse “A család az család” szivárványos feliratú képét lájkolta, a napokban viszont már Orbán Gáspár üzenetét, melynek szövege: “Támogatom a gyermekek megóvását az LMBTQ propagandától”.