Leadnak két kémiaórát a helyi általános iskola felső tagozatán, majd miután végeztek, beszállnak a kocsijukba és visszautaznak a saját anyaintézményükbe, ahol elvégzik az adminisztrációt, esetleg ellátnak egy ügyeletet. Majd másnap a reggeli órájuk után újra útra kelnek, hogy egy másik közeli intézményben tegyék meg ugyanezt.

Így telik egy átlagos hete egy úgynevezett „áttanító pedagógusnak” – vagyis köznapi nevén utazó tanárnak. Ők azok, akik óraadóként több iskolában is tanítanak egyszerre, főleg olyan régiókban, ahol nagy hiány van szaktanárokból. A rendszer azonban távolról sem ideális, és mind az érintett tanárok, mind pedig az intézmények számára sok hátránnyal jár. Nem véletlenül kavart nagy vihart Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnökének nyilatkozata, aki a Magyar Nemzetnek nem tagadta ugyan a tanárhiányt, de azzal érvelt az óraadó tanárok mellett, hogy nem kell minden iskolába külön kémiatanár.

„Különösen az alacsony diáklétszámú intézmények esetében igaz ez, ahol évfolyamonként egy-egy osztály van csak, és így négy-öt iskola tudja párhuzamosan megadni egyetlen kémiatanárnak a teljes álláshoz szükséges óraszámot. Ilyen esetekben tehát az a legfontosabb feladat, hogy biztosítsuk a szakos ellátottságot, akkor is, ha esetleg az adott kisebb iskolában nincs saját állományban egy-egy szaktanár” – érvelt a Klebelsberg Központ elnöke.

Hajnal Gabriella

Reviczky Zsolt

Hiánytárgyak, hiányórák

Az kétségtelen tény, hogy Magyarországon – különösen a kisebb településeken – egyre több iskolában alkalmaznak áttanító pedagógusokat. Elég megnézni egy-egy intézmény honlapját, ahol a tantestületben több olyan szaktanárt sorolnak fel, akik nem teljes állásban dolgoznak az iskolában, hanem akkor mennek, amikor szükség van rájuk.

A legtöbb ilyen pedagógus olyan hiánytárgyakat tanít, amelyekben évek óta egyre nagyobb a tanárhiány. Ilyen a Hajnal Gabriella által már említett kémia, de akár a rajz, az ének-zene, vagy a fizika is. Felső tagozatokon ezekből a tárgyakból csak heti néhány órát tartanak, így kisebb létszámú iskolákban kizárt, hogy a szaktanároknak kijöjjön a teljes állásban foglalkoztatáshoz szükséges óraszám. (A pedagógusok heti munkaideje hivatalosan negyven óra, amelyből 22–26 óra a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, de arra, hogy ez a szám mennyire valós, később még visszatérünk.) Ebben az esetben más intézményekben is elláthatnak feladatot, amit a fenntartó tankerületi központ koordinál. Az áttanító pedagógusok munkaidejüket ráadásul jellemzően nem kettő, hanem több intézményben megosztva teljesítik.

Miközben a Klebelsberg Központ úgy kommunikálja, hogy az utazó tanár intézménye kifejezetten hasznos a kisebb iskolák részére, ez nem teljesen van így. Bár a tanárhiánnyal küzdő intézményeknek valóban segítséget jelentenek, a hvg.hu által megkérdezett pedagógusok az óraadás hátrányait is kiemelték.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

„A mi falunkban a 8 fős felsős tantestületből négyen utazó tanárok, nekik annyira alacsony lenne az óraszámuk, hogy nem is tudnánk őket teljes állásban foglalkoztatni. A munkát becsülettel elvégzik, de alapvetően nem szeretjük ezt a rendszert. Nincsenek bent az értekezleteken, nem vesznek részt az iskola életében” – mondta lapunknak Ilona, egy kis szabolcsi falu pedagógusa.

Miközben az iskola belsős tanáraiból álló közösség kifejezetten jónak számít, a 40 évet ledolgozó pedagógus szerint az óraadóknak csak arra van idejük „beüljenek a terembe, leadják az anyagot, és mennek is tovább”. Emiatt nem tudnak segíteni a tantestületnek az ügyeletekben, a helyettesítésekben, sőt a napközi megszervezésében sem, és osztályfőnökséget sem tudnak vállalni.

Bár ez néha nehéz helyzetbe hozza a tantestületet, a vándortanárokat ennek ellenére senki nem irigyli.

„Egyik helyről a másikra utaznak, a saját autójukat használják, az útiköltségnek csak egy részét térítik meg számukra, és eleve az órákért is nevetségesen alacsony összeget, néhány ezer forintot kapnak, miközben kimaradnak a jutalmakból. Emellett a legtöbb esetben van egy alapintézményük is, ahol ugyanúgy kell teljesíteniük” – sorolta Ilona.

„Ez a helyzet senkinek nem jó, nem csoda, hogy néha úgy kell nekik könyörögni, hogy jöjjenek” – tette hozzá.

Az iskoláknak azonban a legtöbbször nincs más választása, hiszen énektanárokat, technika tanárokat ma már lasszóval is nehéz fogni. Vannak azonban olyan intézmények is, melyek örömmel látják az óraadó tanárokat.

Képünk illusztráció

Huszár Dávid

A Csehimindszenti Mindszenty József Általános Iskola igazgatója a vaol.hu-nak például korábban arról beszélt: náluk nagyon jól működik az áttanításos rendszer.

„Először furcsa volt ez a megoldás, de most már csak pozitív hatását érzem. Nincs például ének szakosunk, viszont Szombathelyről minden héten egy napra lejön egy szaktanár. Erre a napra tömbösítjük az énekórákat. Ő amellett, hogy szép énekhangja van, zongorázni is tud, a karácsonyi műsorunkat is színesítette. Aztán például fizikából olyan kicsi az óraszám, hogy még egy nagy iskola is nehezen tudna foglalkoztatni teljes óraszámú tanárt. Jó gyakorlat, hogy ne pazaroljuk el a szakembert, osszuk meg több iskola között” – mondta.

Menekülnek a pályáról

Nem ért egyet azonban a Klebelsberg Központ elnökének felvetésével a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke. Totyik Tamás szerint az utazó tanárokkal ugyan ideig-óráig meg lehet oldani, hogy minden intézménybe jusson a hiányzó pedagógusokból, de a rendszernek rengeteg a hátránya, és ő is elismerte, hogy az intézményvezetők sem rajonganak érte.

Más megoldás azonban egyelőre nincs, hiszen a PSZ számításai szerint jelenleg körülbelül 12 ezer főállású pedagógus hiányzik a közoktatásból. Ez a szám minden bizonnyal tovább fog romlani, méghozzá nem is a túl távoli jövőben. Totyik Tamás a hvg.hu-nak úgy becsülte, a nyugdíjazások és a pályaelhagyás miatt a mostani 146 ezres létszám (ebben az óvodák, az általános iskolák és a középiskolák is benne vannak)

a következő öt évben körülbelül 22 ezer fővel fog csökkeni.

„Hét-nyolc évvel ezelőtt 15 ezer felvett hallgatóból mindössze 2 és félezer maradt a pályán, amihez hozzátartozik, hogy az egyetemeken a pedagógusképzésben a legalacsonyabb a lemorzsolódás aránya. A többség a diploma megszerzése után dönt úgy, hogy más állásban helyezkedik el, sokan pedig 1–2 év tanítás után menekülnek el a pályáról” – tette hozzá.

Képünk illusztráció

AFP / Sebastian Gollnow

Az alelnök szerint az elkeserítő számokon a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatása sem segít, hiszen ők eleve csak heti 14 órában jöhetnek vissza, de sokan még ezt sem vállalják a megnövekedett munkaterhek miatt.

„A pedagógusok teljesen ki vannak zsigerelve, az Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb a tanítással lekötött munkaidő” – mondta Totyik Tamás.

Ráadásul, ez csak a konkrétan tanítással töltött órák száma, a tanításra fel kell készülni, és ehhez még hozzájön a szülőkkel való kapcsolattartás, vagy az adminisztráció. Ezt erősítette meg a szakszervezet 2019-es felmérése is, mely szerint

Magyarországon átlagosan heti 56 óra munka jut egy pedagógusra.

Totyik Tamás tapasztalatai szerint jelenleg a legnagyobb tanárhiány a természettudományos tárgyak, az informatika, a matematika és az idegen nyelvek területén van, de rengeteg óvodapedagógus és iskolapszichológus is hiányzik. A szakszervezeti alelnök úgy látja, a vészharangot már rég meg kellett volna kongatni, ha ugyanis nem lesz változás, akkor 4–5 éven belül padlóra kerül a közoktatás.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

„A probléma egyáltalán nem csak a kisebb településeket érinti, Budapesten a XI. kerületben is tudunk olyan iskoláról, ahol 24 alsós tanítóból 9 hiányzik, de II. kerületi intézményekben, sőt egyházi iskolákban is egyre nagyobb a tanárhiány” – mondta.

A pedagógusok pótlásához a PSZ szerint legalább 7–8 évre lenne szükség, de amíg egy pályakezdő tanár bruttó 230 ezer forintot keres, a versenyszférában pedig ugyanez 340 ezer forint, nem lehet változásban reménykedni.

„Egy 10 éve pályán lévő, gyermekét egyedül nevelő tanítónő fizetése a 2019-es számítások szerint nem éri el a létminimumot úgy, hogy ebben már minden pótlék benne van” – tette hozzá.

A tanári pályában a rendkívül alacsony bérek mellett a munkamennyiség sem vonzó a fiatalok számára. Mióta 2013-ban bevezették az egész napos iskolát, legalább 20 százalékkal növekedett a tanárok munkaterhe.

„Az egész napos iskola a hátrányos helyzetű régiókban ugyan pozitív lépés volt, de a tanárokra rengeteg plusz feladatot rótt. Nyugat-Európában a délutáni gyermekfelügyeletet, napközit a szociális szféra látja el, vagy a pedagógiai asszisztens feladata, ezzel szemben Magyarországon ez is a tanárokra hárul” – mondta.

(Kiemelt képünk illusztráció)