A 6,6 milliárd forintba kerülő augusztus 20-i ünnepségek egyik fő, az adófizetőknek körülbelül ugyanennyibe kerülő attrakciója a Szent István terem átadása lesz a Budavári Palotában. Bár az építészek, restaurátorok, iparművészek által a semmiből újraalkotott, 83 négyzetméteres díszterem csillogása maradandóbbnak ígérkezik, mint a levegőbe pufogtatott színes rakéták fénye, a kormány az ünnepi alkalommal sem nagyvonalú.

A turistacsalogató terem látogatóitól a hónap végéig tartó ingyenes időszak után a kormány által felállított Várkapitányság szedheti majd a 4 ezer forintos belépőjegyet. Holott a terem újjáépítését a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) korábbi, jeles művészettörténészekből álló vezetése kezdeményezte, és szakértelmükkel, illetve a múzeumban őrzött anyagokkal hozzá is járultak a munkához. Bár a termet a fővárosi intézményből szakították ki, és megközelíteni is csak a múzeumon keresztül lehet, mégsem ők üzemeltethetik. A múzeum, amely korábban nagy lehetőségként várta a terem megnyitását, most inkább szorong, hogy akár hajléktalanná is válhat.

A jövő szempontjából nagy kérdés az is, minek kell tekinteni az újjáépített Szent István termet, ami megszólalásig hasonlít a 120 évvel ezelőttihez, de úgy, hogy egyetlen eredeti eleme sincs, vagyis leginkább az egykori alkotás 1:1 arányú makettje. A visszaépítések kapcsán – mint például a háború után elbontott, nemrég visszaépített Főőrség és a Lovarda esetében – már így is gyakran elhangzik a (történelem)hamisítás vádja, mondván: a legjobb akarattal sem lehet pontosan rekonstruálni az egykori épületeket. Még ha a tervek fellelhetők is, az eredeti anyagok már nem állnak rendelkezésre.

A Szent István terem építési körülményeiről és a vele kapcsolatos aggályokról bővebben a HVG csütörtökön megjelenő számában és a hvg360-on olvashat bővebben.

hvg.hu