Budapesten a száguldó ingatlanárak miatt azok a fiatalok, akiknek a szüleik nem gyűjtöttek lakásra, vagy nem örökölnek egyet, komoly áldozat és még komolyabb hitelek árán engedhetnek meg maguknak egy saját tulajdonú ingatlant. A főváros számításai szerint az utóbbi években a lakásárak 130 százalékkal növekedtek, ezt az emelkedést pedig a bérek egyáltalán nem követték, régiós szintet nézve pedig sehol nem volt tapasztalható ekkora ugrás az árakban.

Szép kilátás

Reviczky Zsolt

Ennek az árszáguldásnak venné elejét hosszú távon a Fővárosi Lakásügynökség, amely egyelőre csak koncepció formájában működik, elindításának cselekvési tervét egy csütörtöki sajtótájékoztatón mutatták be a nyilvánosságnak. A tájékoztatót a Főváros szervezte, azon részt vett Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes és a koncepció kialakításában részt vevő Hegedüs József, a Városkutatás Kft. ügyvezetője, Misetics Bálint, Karácsony Gergely lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója és Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület társelnöke is.

A Fővárosi Lakásügynökség alapötlete az, hogy az önkormányzati-fővárosi tulajdonban lévő bérlakásokat nyomott áron kínálnák az arra rászoruló embereknek. Él egy olyan forgatókönyv is, hogy ha a lakók jól beilleszkednek a közegbe, akkor a havi bérleti díj egy idő után törlesztőrészletként működne számukra, így egyfajta lízingkonstrukcióban a lakás végül az ő tulajdonukba is kerülhet.

Hogy ki lehet érintett? Mindazok, akiknek a jövedelme az alsó 60–70 százalékba tartozik. (Ennek kiszámításánál konkrétumok nem hangzottak el, mindenesetre a KSH adatait figyelembe véve ezt a limitet nagyjából havi 175–180 ezer forint körüli nettó bérre tehetjük.) A célcsoportba tartoznak a közszférában dolgozók, a szülői támogatás nélkül élő fiatalok, azok a munkavállalók, akik tartósan keveset keresnek, valamint a szociális szféra dolgozói.

A Fővárosi Lakásügynökség nekik a lakhatást a piaci árnál 20–30 százalékkal alacsonyabb lakbérért kínálná. A fővárosi koncepció szerint a lakhatási költségek – rezsiköltséggel együtt – mindössze a háztartásban élők teljes jövedelmének 35 százalékát tennék ki.

Túry Gergely

Hegedüs József, a terv kialakításában részt vevő Városkutatás Kft. ügyvezetője azt mondta, hogy a lakbérek megállapításánál figyelembe kell venni több tényezőt is. Ilyen a lakás becsült piaci értéke – vagyis hogy a lakást az ügynökség közreműködése nélkül mennyiért lehetne kiadni. Hegedüs hozzátette, hogy több lakbérkategóriát is kialakítanának a lakók jövedelmétől függően, vagyis a bérlők aktuális bevétele határozza meg, valójában mennyi lakbért kell fizetniük. A Városkutatás Kft. ügyvezetője szerint az volna optimális, ha a lakók jövedelmét évente vizsgálnák, így tudnák folyamatosan az aktuális anyagi helyzetükhöz igazítani a lakbért is.

Van azonban az elképzelésnek egy komoly szépséghibája: nincs annyi bérlakása sem a kerületi önkormányzatoknak, sem a fővárosnak, hogy egy ilyen programot el tudjanak indítani. Miseticsék szerint ezt két dologgal lehet orvosolni: a fővárosnak mindenekelőtt új lakásokat kellene vennie, méghozzá sokat. A csütörtökön prezentált tervek szerint első körben 2028-ig 2500 új bérlakás vásárlását kellene valamiből megoldani, ez azonban nem lesz egyszerű feladat, ha Budapest vezetésétől milliárdokat von el évente a kormány. A jelenlegi bérlakásállomány állapota sem maradéktalan: egy részük felújításra szorul, így a városnak jelentős összeget kell majd arra költenie, hogy ezeket lakhatóvá tegye, ha ki is akarja adni őket.

Misetics Bálint

Fülöp Máté

Miseticsék másik megoldása a „külsősök”, vagyis az ingatlantulajdonosok, bérbe adók bevonása volna. A koncepció szerint a lakásügynökség nem csak a meglévő, illetve később vásárolt lakásokkal foglalkozna, hanem egy jóval nagyobb ingatlanvagyont kezelnének, ha sikerülne bevonni a jelenlegi főbérlők egy részét is a projekt alá.

Arról azonban meggyőzni bárkit is, hogy meglévő lakását a piaci ár alatt adja ki, nem lesz egy könnyű feladat. Karácsonyék így garanciákat adnának az ingatlanok eredeti tulajdonosainak. Ha Miseticsék koncepcióját elfogadja a Fővárosi közgyűlés, akkor a következőkkel tudnak a főbérlők elé állni:

• bár a bevételük némileg alacsonyabb lesz, folyamatosan meg fogják azt kapni, hiszen a Fővárosi Lakásügynökség minden hónapban ki fogja fizetni a bérleti díjat, akkor is, ha az ingatlan lakója éppen nem fizet, vagy ha aktuálisan senki nem is lakik benne;
• nem a tulajdonos feladata lesz meghirdetni a lakást, sőt a lakóval sem kell „bajlódnia”, ha a beköltözőnek konfliktusa alakul ki a lakóközösséggel – ezeket kezeli a lakásügynökség;
• a Fővárosi Lakásügynökség vállalná, hogy megóvják az ingatlan állagát, valamint karban is tartják azt;
• végül pedig azt is vállalnák, hogy hosszú távon veszik bérbe a tulajdonosok lakásait, legalább 3 éves szerződést kötnek velük.

Ha a Fővárosi Lakásügynökség koncepciója ebben a formában valósul meg, az nagy mértékben lehet hatással a fővárosi albérletpiacra is. Budapesten nagyjából százezer albérlet található teljesen különböző árakon, viszont ha ezek a lakások konkurenciát kapnak még olcsóbbak formájában, akkor valahogyan igazodniuk kell az új trendhez. A lakásügynökség terve mögött álló csapat egész konkrétan arra számít, hogy ötletük, ha megvalósul, elkezdi letolni a budapesti albérletárakat.

MTI / MTVA / Róka László

Valódi áttörést a hazai lakhatási válságban azonban kormányzati szerepvállalás nélkül lehetetlen elérni, úgy meg végképp, ha segítség helyett a kormány inkább elvon összegeket. Misetics Bálint abból indul ki, hogy a lakhatás alapjog, pénteken úgy fogalmazott, hogy közszolgáltatás révén a Fővárosi Lakásügynökség tervének nem kell sem nullszaldósnak, sem nyereségesnek lennie – egyelőre azonban az is kérdés, hogy miből finanszírozná a főváros a projektet.

A kormány segítsége pedig egyelőre nincs sehol, sőt: bár az országban több, a fővárosi elképzeléshez hasonló lakásprogram létezik, a kormány egyikben sem vállal tevékeny szerepet.