A Fidesz tényleg visszaküldi a konyhába a nőket?
Tűzhely mellett, gyerekeket nevelve – ha csak a kormányzati kommunikációt nézzük, nem nehéz elképzelni, hogyan képzeli a nők helyzetét a társadalmon belül a magyar kormány. A valóság azonban ennél árnyaltabb, és bizonyos szempontból még rosszabb is: az Orbán-kormány munkaalapú családtámogatási rendszere sokkal inkább arra irányul, hogy a nők házasság és gyerekvállalás mellett visszamenjenek dolgozni, ami újabb terheket rak a nyakukba. Megnéztük, hogyan hatott 12 év NER-kormányzás a nők helyzetére Magyarországon.
„Mindannyian tudjuk, hogy amikor családot mondunk, akkor elsősorban az édesanyákra gondolunk, mert a magyar életben a család az asszony körül rendeződik el, tehát előbb-utóbb mindenki a konyhában köt ki, ha vacsorát készít az ember édesanyja vagy a felesége.”
Talán még sokan emlékeznek Orbán Viktor fenti kijelentésére, amely tavaly szeptember 24-én hangzott el a miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában. Bár a mondat konkrét kormányzati intézkedésekre nem tért ki, tökéletesen összefoglalta azt a 12 éve tartó kormányzati irányvonalat, amely a nők szerepét a magyar társadalomban meghatározza. Abban a magyar társadalomban, amely sem az egyedülálló nőket, sem az édesanyákat, sem pedig az idősebb női generáció tagjait nem kényezteti el.
A nemek közötti esélyegyenlőség természetesen nemcsak Magyarországon nem teljesül maradéktalanul, a koronavírus-járvány pedig az egész világon sokat rontott az eddig elért eredményeken. Mégis, míg az Európai Unió tagállamaiban lassan, de biztosan javul a nők helyzete, hazánkban az elmúlt 12 évben nem sok előrehaladás történt. A Nemek Közötti Esélyegyenlőség Európai Intézete (EIGE) minden évben kiadja rangsorát, mely 1-től 100 pontig rangsorolja az országokat – a százas jelzi a teljes egyenlőséget – ezen Magyarország 2021-ben mindössze 53,4 pontot ért el, mellyel Bulgáriát megelőzve az utolsó előtti helyen végzett. A magyar eredmény 14,6 ponttal van az uniós átlag alatt, 2010 – tehát az Orbán-kormány hivatalba lépése óta – óta három helyet estünk vissza. Ha csak a sokat emlegetett bérhátrányt nézzük, ott sem jobb a helyzet:
Magyarországon 2020-ban egy nő átlagosan 17,2 százalékkal keresett kevesebbet a férfiaknál,
amivel a nem túl hízelgő ötödik helyen állunk a képzeletbeli listán.
Még ennél is érdekesebb eredményre jutott az első átfogó kutatás, melyet a Friedrich-Ebert Stiftung megbízásából végzett Kováts Eszter és Gregor Anikó szociológus, és magukat az érintetteket szólaltatta meg. A Nőügyek című kötetből nemcsak az derült ki, hogy Magyarországon nemcsak a férfiak, hanem maguk a nők is természetesnek veszik, hogy rájuk hárul a háztartási munka, a gyereknevelés és az idősgondozás, de a munkaerőpiacon sem számíthatnak semmi jóra. Aki fiatal, azt azért nem szívesen alkalmazzák, mert nemsokára szülni fog, akinek már nagyobbak a gyerekei, azzal az a baj, hogy túl hosszú időre esett ki a munkaerőpiacról, az idősebbeket pedig az nyomasztja, hogy nem tudják összeegyeztetni a rájuk nehezedő idősgondozási feladataikat a munkahelyi kötelezettségeikkel.
Márpedig abban az országban, ahol a miniszterelnök munkaalapú társadalomról beszél, ez feloldhatatlan problémának tűnik.
Nők mint ideológia
A nők társadalmi megbecsülésén nem segít az elmúlt 12 év kormányzati kommunikációja sem, amely amellett, hogy idealizálja az anyaságot és a hagyományos családmodellt, ennek a terhét kizárólag a nők nyakába varrja. Jó példa erre Orbán Viktor 2018-as rádióinterjúja, melyben úgy fogalmazott: szeretne átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel, mert „a demográfia rajtuk múlik”.
A kormányfői kommunikáció a kormánytagoknál is visszaköszön, ebben is élen jár a két női tárcavezető: Varga Judit igazságügyi és a már államfőjelölt Novák Katalin, egykori családügyi miniszter. Míg a férfi kormánytagok – Orbán Viktor unokás posztjait kivéve – a legritkább esetben posztolnak a közösségi médiában gyerekeik neveléséről, vagy a ház körüli munkákról, Novák és Varga előszeretettel főz és takarít a közzétett képeken, ezzel is jelezve, mennyire fontos feladata ez a nőknek.
Varga Judit a férjével adott páros interjúban beszélt nemrég arról, hogy nagyon szereti „leszedni az asztalt egy baráti vacsora után, hogy a férfiak tudjanak beszélgetni”, Novák Katalin pedig videóban üzente meg a magyar nőknek, ne higgyék el, hogy folyamatosan versenyezniük kell a férfiakkal, és legalább olyan beosztással, akkora fizetéssel kell rendelkezniük, mint másoknak. Ami pedig még ennél is fontosabb:
Novák szerint a nőknek örülniük kellene annak, hogy „megadatott számunkra a szeretet és a másokról való gondoskodás szépsége”.
A kormányzati üzenet tehát az, hogy a nők menjenek férjhez, szüljenek gyerekeket (lehetőleg minél többet, hiszen minél több a gyerek, annál nagyobb a boldogság), emellett pedig az alacsonyabb fizetés mellett örömmel és mosolyogva végezzék el a nem fizetett, láthatatlan házi- és gondoskodási munkát is.
A kormány azonban nemcsak a nők szerepét igyekszik meghatározni a társadalmon belül, hanem azt is, pontosan mi is számít családnak. Az egyedülállók, a gyermeküket egyedül nevelők, vagy éppen az azonos nemű párkapcsolatban élők a kormányzati intézkedések felől nézve gyakorlatilag láthatatlanok: számukra nemcsak a pénzügyi támogatások jó része elérhetetlen, hanem a kommunikáció sem vesz róluk tudomást. Ha Kövér László szavait idézzük, még a nemzetnek sem igazán a részei. A házelnök 2019-ben Gyergyószentmiklóson úgy fogalmazott: „nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy gyermeke, 9-16 unokája van, valamennyien magyarul beszélnek, és elkötelezettek a nemzet ügye iránt”.
Miközben azonban folyamatosan dübörög a nőket érintő kormányzati propaganda, azt is érdemes megvizsgálni, hogy ez a kommunikáció mennyire tükröződik az elmúlt 12 év intézkedésein. A megszólalások alapján könnyű rávágni, hogy a Fidesz–KDNP-kormánynak az a célja, hogy visszaküldje a nőket a konyhába. Ha azonban közelebbről is megvizsgáljuk a helyzetet, a válasz már nem olyan egyértelmű.
Nők mint munkaerő
A nők NER-en belüli helyzetéről nemrég Fodor Éva, a CEU szociológusa és gender studies tanszékének tanára írt könyvet The Gender Regime of Anti-Liberal Hungary (vagyis Gender Rezsim az Antiliberális Magyarországon) címmel. Ebben Fodor szintén azzal érvel, hogy a magyar kormány nem feltétlenül a tűzhely mellett képzeli el a nők mindennapjait. Az Orbán-kormány munkaalapú családtámogatási rendszere sokkal inkább arra irányul, hogy
a nők házasság és gyerekvállalás mellett visszamenjenek dolgozni, emellett pedig végezzék el a láthatatlan munkát is, mellyel jelentős terhet vesznek le az állami egészségügyről és a szociális ellátásról.
Ennek alátámasztására érdemes megvizsgálni a 2014 és 2020 között meghozott családpolitikai intézkedéseket, melyek egyértelműen támogatják ugyan a gyerekvállalást, igénybevételüket azonban rendszeres jövedelemhez kötik, támogatva Orbán Viktor munkaalapú társadalmának vízióját. Miközben az elmúlt években egymás után jelentek meg olyan állandó jövedelemhez kötött támogatások, mint a csok, a babaváró hitel vagy az otthonteremtési támogatás, az állam lerövidített vagy elértéktelenített olyan alanyi jogon járó pénzügyi támogatásokat, mint a gyes és a családi pótlék.
A hatvanas években bevezetett gyes összege például, amely azt szolgálja, hogy az anyák a gyerek hároméves koráig otthon maradhassanak, 2008 óta változatlanul 28 ezer 500 forint. Ez az összeg 14 éve még a minimálbér 41 százaléka volt, 2020-ban azonban már csak a 18 százalékát adja. Hasonló sorsra jutott a családi pótlék, melyet sem a szocialista, sem pedig a Fidesz-kormányok nem emeltek meg, így ma mindössze az átlagbér öt százalékát teszi ki.
Az Orbán-kormány jelentősen emelte viszont a csecsemőgondozási díj (ismertebb nevén csed) összegét – vagyis a rendszeres jövedelemmel rendelkező nők gyermekük születése után hat hónapig a fizetésük 100 százalékát kapják meg. Munkához kötött a családi adókedvezmény is, amely szintén jelentős segítség a gyermeket nevelő pároknak, de akár ide lehetne sorolni a legújabb csodafegyvert, az szja-visszatérítést is, amely szintén azoknak kedvez, akik nem minimálbérre bejelentett, jól jövedelmező munkát végeznek.
Mindent összevetve tehát a kormány jelenlegi családtámogatási rendszere azokat a házaspárokat támogatja, akik rendszeres jövedelemmel rendelkeznek, van némi megtakarításuk, és kettő vagy több gyermeket vállalnak – így a nőket is ebbe az irányba tereli.
„A magyar családpolitika abból a szempontból egyedülálló a világon, hogy GDP-arányosan szinte sehol máshol nem költenek annyi pénzt a gyerekvállalás ösztönzésére, mint Magyarországon” – mondta a hvg.hu-nak a könyv szerzője, Fodor Éva, aki szerint a rendszernek az a nagy hibája, hogy ezzel az egyenlőtlenségeket is fenntartja. A minimálbérre bejelentett és legfőképpen a roma, vagy az alacsony iskolázottságú családok ugyanis jellemzően kiszorulnak a támogatásokból, ami etnikai egyenlőtlenségeket is szül. A vesztesek közé lehet sorolni azokat is, akik minimálbérre vannak bejelentve, hiszen a jövedelem után járó támogatások nagy részét ők nem, vagy csak korlátozottan tudják igénybe venni.
A rendszer egyik érdekes következménye, hogy Magyarországon folyamatosan emelkedik a közmunkás nők száma, hiszen az esetlegesen több műszakos, megterhelő munkák helyett azt sokkal könnyebben össze lehet egyeztetni a gyerekvállalással, és még a családtámogatásokat is igénybe lehet vele venni.
Nem lehet ugyanakkor azt sem állítani, hogy a jelenlegi családpolitikának ne lennének nyertesei, hiszen a gyermekek után járó kedvezmények sokszor kifejezetten nagy segítséget jelentenek, különösen az alsó középosztályban.
„Ha például a falusi csokot nézzük, a három gyermek után használt lakásra jutó tízmillió forint sokaknak valódi ajándék, és életszínvonalbeli növekedést is jelent” – mondta Fodor Éva. A szociológus azonban arra is rámutatott, hogy az ehhez hasonló támogatások jellemzően csak rövid távú anyagi (és ha már itt tartunk, politikai) hasznot hoznak, hiszen az így született gyermekeket később fel is kell nevelni, az esetleges válások pedig növelik a szegénység kockázatát.
Fodor szerint fontos intézkedés volt a kormánytól a bölcsődék építése is (ezekre jellemzően az Európai Unió ad célzott támogatást), de ide sorolható az ingyentankönyv, vagy az iskolai étkezés támogatása.
„A kormány jelentősen visszavágta a készpénz kifizetését, de ugyanezt nem tette meg a különböző szociális juttatásokkal, aminek egyik hatása, hogy radikálisan csökkent a gyermekszegénység az országban” – tette hozzá.
A dolgozó és közben gyereket nevelő nők számára komoly segítséget jelentene a részmunkaidő, ez azonban a magyar munkaadók többsége számára még mindig ismeretlen fogalom, ahol pedig mégis elérhető, ott jellemzően olyan kevés a vele járó fizetés, hogy egyszerűen nem éri meg. Míg Nyugat-Európában sokkal rugalmasabb a munkaerőpiac, Magyarországon jelenleg a nőknek jellemzően maguknak kell kiharcolniuk, hogy el tudjanak menni a gyerekért az óvodába, vagy ha úgy adódik, a beteg kicsivel együtt otthon maradhassanak.
Nők mint szociális háló
A fentiekből jól látszik, hogy családpolitikával az Orbán-kormány sikeresen érte el, hogy a gyerekszülés mellett egyre több nő megy vissza dolgozni, ennek azonban van egy nem várt következménye is, amely szintén az édesanyákon csattan.
Miközben 2010 és 2020 között a nők termékenységi mutatója (vagyis az, hogy egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet) 1,33-ról 1,5-re nőtt, ezzel egyidőben a rájuk háruló „láthatatlan munka” is nőtt. Láthatatlan munkának nevezzük azt a típusú munkát, melyért nem jár fizetés, az elvégzését mégis sokan természetesnek veszik, ilyenek a háztartási feladatok, a gyerekek nevelése és a velük foglalkozás, vagy az idősebb hozzátartozók ápolása. Mértéke egyébként nemzetgazdasági szinten is jelentős, ha beleszámítanánk a GDP-be, az 25%-kal lenne magasabb.
Magyarországon ennek a nagy része a mai napig a nőkre hárul, és annál több van belőle, minél több gyereket szül valaki. A nők többsége tehát nemcsak a munkahelyén és a gyereknevelésben áll helyt, hanem emellett takarít, főz és sokszor még a nagyszülőkről is gondoskodik. Bár ez természetesen nem mindenkire vonatkozik, mégis árulkodó egy 2010-es KSH-felmérés, mely szerint a kapcsolatban élő, kétgyerekes anyák naponta átlagosan 96 percet töltöttek gyerekneveléssel, míg a házastársaik ugyanerre a feladatra 37 percet áldoztak. Ahol viszont már három gyermek volt, ott az anyák ezen felül (!) még további 82 percet, vagyis napi három órát nevelték a gyereket, míg a háromgyerekes apák esetében ez az idő mindössze 15 perccel nőtt. A Fidesz-kormány által favorizált harmadik gyerek vállalása tehát egyértelműen a nők terhe, még akkor is, ha ebbe beleszámítjuk azt az időt, amennyivel többet a férfiak a munkahelyükön töltenek.
A fenti helyzeten tovább rontott a koronavírus-járvány: Fodor Éva és kollégái – Gregor Anikó, Koltai Júlia és Kováts Eszter – kutatása szerint a 2020-as lezárások alatt minden édesanyának jelentősen megnövekedett a háztartási munkával töltött ideje, de különösen igaz volt ez az egyetemet végzett, városi nőkre, akik hirtelen négyszer annyit töltöttek otthoni munkával, mint az átlag.
Magyar sajátosság az is, hogy még a nők is elhiszik, hogy a gyereknevelés és a gondoskodás jellemzően az ő feladatuk, a férfiak felelősségét sem a társadalom, sem pedig a kormányzati kommunikáció nem helyezi középpontba
– ezt mutatta ki a már korábban említett Nőügyek kutatás. Ez alól talán csak a nagyszülők képeznek kivételt – jó példa erre a nagyszülői gyest népszerűsítő kormányzati plakátkampány, amelyben már a nagypapa képe is megjelent a plakátokon, mintha idős korban már a kormányzati kommunikáció szempontjából is elfogadható lenne, hogy gyerekekkel foglalkoznak.
Fodor Éva úgy látja, a jelenlegi nőpolitikából az hiányzik a legjobban, hogy a férfiakat is bevonják a diskurzusba, és csökkentsék az egyenlőtlenségeket, különös tekintettel a háztartás és a gondoskodó munkákra. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor szerinte a jelenlegi kormánypolitikának hosszú távon kifejezetten káros hatásai lehetnek a nőkre.
„Bebetonozza, hogy a nők felelőssége a háztartási munka, aminek szörnyű következményei lehetnek. Minden teher rájuk hárul, miközben alulfizetett állásokban fog dolgozni nagy részük, és nehéz lesz karriert építeniük. Ráadásul ha nem úgy alakul az életük, ahogy eltervezték, például elválnak, könnyen elszegényedhetnek, és ők szorulnak majd gondoskodásra, ezzel a gyerekeikre hárítva azt a munkát, amitől korábban ők szenvedtek” - figyelmeztetett.
Nőügyekkel nem foglalkozik Bár ritkán, de az elmúlt években Orbán Viktor is tett olyan kijelentéseket, melyek a nők szerepével foglalkoztak. Egyik emlékezetes megszólalása 2017 nyarára esett, amikor hazarendelték a washingtoni magyar nagykövetet, Szemerkényi Rékát. Az ATV munkatársa a nagykövet elmozdításáról a parlament folyosóján kérdezte Orbán Viktort, aki csak annyit válaszolt: „nőügyekkel nem foglalkozom”. Egy évvel később Orbán már arra mutatott rá, hogy egyre több nő a saját ambíciója miatt szeretne dolgozni. A Kossuth rádiónak legalábbis így nyilatkozott: „A világ sokat változott azóta, hogy én fiatal voltam. Az emberek, különösen a nők is másképpen gondolkodnak. Úgy látom, hogy azon nőknek az aránya, akik nem egyszerűen gazdasági kényszerből, merthogy szükség van még egy fizetésre otthon, hanem személyes ambíció okán is szeretnének dolgozni, ezeknek a száma nő, úgy látom. Tehát ez az életfelfogás, életstratégia, filozófia mintha nőne Magyarországon. Ha arról volt szó, a Fidesz-kormányban miért nincs több nő, kevésbé volt megengedő: „Vannak tehetséges hölgyek, akik talán meg is tudnák oldani, de nem csodálkozom, hogy nem jelentkeznek a feladatra" – mondta erről a miniszterelnök 2015-ben, aki szerint a nők a karaktergyilkosságokra épülő magyar belpolitikát amúgy is nehezen bírnák. Emlékezetes maradt a mai napig Orbán Viktor 2018-as nőnapi videója is, amelyben az asztaláról leszedett nárciszt vitt a parlamenti konyhában dolgozó nőknek. A miniszterelnöknek akkor azt sikerült mondania. „kétmillió olyan nő van, aki nemcsak neveli a gyerekeket és gondoskodik rólunk, hanem még ráadásul dolgozik is, munkahelye van. Ők pedig különösképpen megérdemlik a tiszteletet.” Hogy ne legyünk túl igazságtalanok, Orbán néha nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is odaszúr. 2020-as nőnapi köszöntőjében Margaret Thatcher volt brit miniszterelnököt idézte, aki szerint „ha azt akarod, hogy egy dologról sokat beszéljenek, akkor bízd egy férfira, ha azt akarod, hogy elintézzék, akkor bízd egy nőre”.  Orbán Viktor 2022-es nőnapi köszöntője Facebook / Orbán Viktor |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Novák Katalin üzenete a nőknek: Ne zavarja őket, hogy kevesebbet keresnek, mint a férfiak
Inkább örüljenek, hogy szülhetnek gyereket és gondoskodhatnak másokról. Miközben persze dolgozhatnak is.
Orbán Viktor szomorú nőügyei
Orbán Viktor szokásos múlt péntek reggeli Kossuth rádiós Szabad Nép Húszpercében kijelentette: szeretne átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel. Egyrészt kár, hogy mi az elmúlt években (évtizedekben?) már ezerszer elmondtuk, hogy mit szeretnénk, csak senki nem hallotta meg, másrészt eleve már a kérdésfeltevés hibás. Vélemény.
