Fogd a pénzt, és fuss! – mintha Woody Allen klasszikusát játszotta volna eddig Orbán Viktor az Európai Unióval, amit pedig sikerült bezsebelnie, annak nagy részét a sajátjaként kezelve, szűk körben osztotta szét, nem megfeledkezve a barátokról, rokonokról.

Sokára jött a felismerés, hogy Orbánt egyedül a pénzelvonással való fenyegetéssel lehet tárgyalásokra kényszeríteni. Ehhez azonban meg kellett teremteni a jogi keretet: ez lett a jogállamisági mechanizmus részeként elfogadott kondicionalitás, amelyet 2020 decemberében fogadtak el a tagállamok az új költségvetéssel és a Covid utáni helyreállítást segítő alappal együtt, egy kompromisszumos megoldással letörve a lengyel és a magyar vétófenyegetést.

A kompromisszum alapja az volt, hogy a két ország az Európai Bíróságon támadhatta meg a rendszert, de miután az februárban elutasította a lengyel és a magyar beadványt, így elhárult az akadály a jogállamisági eljárás megindítása elől. Azonban, nagy meglepetésre, kizárólag a magyar kormány ellen vetette be az Európai Bizottság ezt a fegyvert, a lengyeleket – részben az ukrán–orosz háborúban felértékelődött szerepük miatt – kihagyták ebből a körből. Így Orbánnak egyedül kell szembenéznie az uniós gépezettel.

Nem eszik azonban olyan forrón a kását, Orbán számára sincs még veszve minden. A bírósági ítéletnek köszönhetően például a bizottság beadványának pontosan tartalmaznia kell konkrét eseteket, mégpedig olyanokat, amelyek a bíróság érvelése szerint súlyosan veszélyeztetik az unió pénzügyi érdekeit. És az sem mellékes, az EU végül mennyi pénzt akar elvonni Magyarországtól.

Elemzésünket Orbán, valamint az Európai Unió lehetőségeiről elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG-ben, vagy a hvg360-on.

hvg.hu