Magyarországot elmarasztaló ítéletet hozott nemrég a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága, megállapítva, hogy sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét a magyar választási rendszer azon része, amely a kisebbségi, nemzetiségi voksolást szabályozza.

A Bakirdzi és E.C. kontra Magyarország ügyben hozott november 10-i ítéletében a bírói tanács – tagjai közt Paczolay Péter bíróval – megállapította, hogy a hatályos magyar választási törvény e tekintetben

nem biztosítja kellően a "a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során".

A bírósági ítélet szerint aggályos, hogy a nemzetiségi listára szavazni kívánóknak le kell mondaniuk a pártlistásra szavazásról. Megállapítja az ítélet azt is, hogy sérül a választás titkosságához való jog a listára szavazás tényének rögzítése és az egyetlen listára szavazás lehetősége miatt, ráadásul a nemzetiségi lista zárt lista, amely nem biztosít lehetőséget a választói akarat valódi kifejezésére. Az ítélet megállapítja továbbá azt is:

alapvető jogkorlátozást jelent, hogy a 13 magyarországi kisebbség nagy részének, a 13-ból 11-nek a kis létszáma miatt matematikai esélye sincs arra, hogy parlamenti képviselőt válasszon.

“Amire ez a rendszer ki van találva, arra pont nem jó” – foglalta össze a problémákat a hvg.hu-nak az egyik felperes, Bakirdzi Kalliopé, aki a görög nemzetiség tagjaként szembesült azzal, hogy milyen igazságtalan a jelenlegi kisebbségi választási rendszer. Kezdve rögtön azzal, hogy ha valaki a nemzetiségi listára kíván szavazni, az regisztráció után megteheti, de ezzel automatikusan elveszíti a pártlistára szavazás jogát, pártpreferenciáját pedig így nem tudja kifejezni.

A választáson az országos nemzetiségi önkormányzatok egy-egy listát állíthatnak, amire csak úgy lehet szavazni, ha az adott nemzetiséghez tartozó szavazó felveteti magát a nemzetiségi névjegyzékbe. Így viszont nem szavazhat párt országos listájára, csak a nemzetiségi listára (a lakóhelye szerinti egyéni képviselőjelöltre viszont igen). A 13 elismert hazai nemzetiség valamelyikéhez tartozók így 2014 óta – kellő számú választó és szavazat esetén – kedvezményes módon képviselőket választanak, vagy nemzetiségi szószólót küldhetnek a Parlamentbe.

Csakhogy – mutattak rá a felperesek, így Bakirdzi Kalliopé mellett a perbe becsatlakozó, az örmény kisebbséghez tartozó E.C. is –, a nemzetiségek többségének számarányuknál fogva nincs esélyük a mandátumszerzésre – még a kedvezményes küszöb ellenére sem. A parlament 93 listás képviselője között most is csupán egy nemzetiségi van: Ritter Imre német nemzetiségi képviselő. Matematikailag még a roma kisebbségnek lenne lehetősége saját képviselőt küldeni, de ők legutóbb listát sem tudtak állítani.

Bakirdzi Kalliopé a hvg.hu-nak elmondta: hátrányos megkülönböztetésnek tartja, hogy a 13-ból 11 kisebbségnek a lélekszáma miatt esélye sincs arra, hogy “rendes” mandátumot szerezzen, vagyis parlamenti képviselői helyre juttassa be jelöltjét, legfeljebb érdemi hatás- és jogkör nélküli nemzetiségi szószólót juttathat a törvényhozásba, az ő politikai mozgásterük pedig egy “rendes”, egyéniben vagy pártlistán mandátumhoz jutott képviselővel összehasonlítva valójában nem is létezik.

Görög nemzetiségiként az én szavazatom így biztosan elvész, ha a nemzetiségi listára voksolok, miközben emiatt szavazni nem tudok pártlistára sem”

– mondta Bakirdzi Kalliopé, emlékeztetve, hogy a 2014-es választáson mindössze 140 görög regisztrált – ennyien szerepeltek a nemzetiségi listán –, és közülük 102-en szavaztak végül. Ez szerinte még a magyarországi görögök becsült 3000-3500 fős létszámához viszonyítva is nagyon kevés. (Amúgy 2018-ban 159-en voltak, idén 232-en.)

Pláne úgy, hogy – nyilván az összes választó számától, a részvételről függően –, de ennél sokkal több érvényes szavazatra van szükség egy nemzetiségi képviselő parlamentbe juttatásához is: a kedvezményes mandátumhoz is körülbelül 22 ezer szavazat kell, ezt pedig eddig csak a legnépesebb és választójogi szempontból legaktívabb német nemzetiségnek sikerült megugornia – 2014-ben szószólóit, 2018-ban és 2022-ben már képviselői helyet szereztek.

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága előtt zajló perben Bakirdzi Kalliopé azt is kifogásolta, hogy a nemzetiségi listát minden esetben a nemzetiségek országos önkormányzatának közgyűlései állítják össze (e testületeket ráadásul korábban, mostaniakat például 2019-ben választották meg, összetételük ily módon kevéssé aktuálisan tükrözi a választói akaratot), ráadásul nem lehet azon belül szavazni, csak az első helyen álló listavezető lehet egyáltalán képviselő, a felperes szerint pedig “egy jelölt nem jelölt”.

Bakirdzi Kalliopé szerint van más gond is: “ha a nemzetiségi listára szavazok, mindenki tudhatja, kire szavaztam, tehát sérül a titkos választás elve”. Magyarázata szerint azért, mert fel kell vetetnie magát a nemzetiségi listára, úgy mehet csak szavazni, ahol aztán egy listára, a görögre szavazhat, így “eleve tudható”, kire voksol – szemben például a pártlistára szavazó nem nemzetiségeikkel, akik többféle pártlistára is szavazhatnak, így nem eleve beazonosítható a szavazási szándékuk.

Bakirdzi Kalliopét leginkább az zavarja, hogy a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószólók soha nem kifogásolták érdemben a választási rendszer fenti problémáit – szerinte azért, mert “ez egy kirakat dolog”, a jól kereső nemzetiségi képviselők és szószólók pedig nem is igen törekednek a valós érdekképviseletre. Úgy látja, ez a rendszer leginkább csak annak a mintegy tucatnyi embernek jó, aki képviselő vagy szószóló, ráadásul a kormányzat a kisebbségekre – a részben említetteken keresztül – szánt támogatásokkal befolyást is tud gyakorolni.

A strasbourgi ítélet egyébként megállapítja, hogy bár a magyar választási rendszer törekszik a nemzetiségek képviseletének megteremtésére, még a kedvezményes mandátumszámítással is, ám azt is kimondja, hogy valóban sérül a titkos szavazás elve a nemzetiségi választásnál, a kisebbséghez tartozók számára aránytalan nehézséget okoz a mandátumszerzési küszöb elérése, továbbá számukra a választási lehetőség jelentősen korlátozott, összességében pedig

inkább csökkenti, mint növeli a sokszínűséget és a kisebbségek részvételét a politikai döntéshozatalban.

Mindezek miatt az ítélet is “megállapítja, hogy a kérelmezők választójogát érintő fenti korlátozások együttesen, azok teljes hatását figyelembe véve” megsértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a megkülönböztetés tilalmát kimondó 14. cikkével összefüggő, 1. jegyzőkönyvnek a szabad választásokról szóló 3. cikkét.

A Bakirdzi Kalliopét a strasbourgi perben képviselő ügyvéd, Karsai Dániel a hvg.hu-nak azt mondta, üdvözli a bíróság döntését, bár sajnálatosnak tartja, hogy sérelemdíjat nem, csak perköltséget állapították meg. Hozzátette: az ítélet nem szab határidőt a magyar törvényhozásnak a jogsértés felszámolására, de “ha nem akarnak több ilyen elmarasztaló ítéletet, hozzá kell nyúlni a választási törvény nemzetisági választást érintő szabályaihoz”.

A strasbourgi bíróság által sürgetett jogszabályi változtatás az ügyvéd szerint kivitelezhető lenne, a következő, 2026-os választásig van is rá idő, ráadásul ez “nem politikai, hanem kizárólag jogi-szakmai kérdés”. A bírósági ítélet nem tett ajánlást a jogalkotónak, miként valósítsa meg a mostaninál jobb, jogilag rendezett helyzetet a kisebbségeket érintően, ezért a hvg.hu az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult azzal, hogy mit szólnak az ítélethez, és milyen változtatásokat terveznek, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a szaktárcától.

 

Hogyan számolják a mandátumot?

A mandátumok kiosztása – ahogy a magyar választási rendszer is – meglehetősen bonyolult. A 199 tagú parlamentben 106 képviselői mandátumot az egyéni választókerületekben győztes jelöltek kapnak. A többi helyet az országos listás mandátumszerzők közt osztják szét. Az országos listás mandátumok kiosztásához először összegzik az egyéni körzetek jelöltjeinél keletkező összes töredékszavazatot, valamint az összes pártlistás és nemzetiségi listás szavazatot, majd ezt elosztják 93-mal (a kiadható mandátumok száma), és az eredményt tovább osztják néggyel. Az így kapott hányados egész része a kedvezményes kvóta, amellyel a nemzetiségek kedvezményes mandátumhoz juthatnak. Az országos listás mandátumok számát csökkenteni kell a kiosztott kedvezményes mandátumok számával. A fennmaradó mandátumokat a parlamentbe jutási küszöböt elérő pártlisták és nemzetiségi listák között osztják szét, egy belga matematikus által még 1878-ban kidolgozott D'Hondt-módszer alapján, amely a legnagyobb átlag elveként is ismert. Az a nemzetiség, amely nem jutott mandátumhoz, de állított országos listát, nem képviselőt, hanem nemzetiségi szószólót küld a törvényhozásba. Ebben a ciklusban egy nemzetiségi képviselő és 11 szószóló van.