Így gondozd a turulodat - avagy a nemzeti totemállat magyarországi lelőhelyei
Nem Lázár János fejéből pattant ki először az ötlet, hogy egy turul-szobrot védelem alá helyezzen. A Jobbik már 2012-ben előállt az ötlettel, és ők nem is csak egy konkrét szobrot kívántak megvédeni, hanem minden turult. A Jobbik magát a jelképet akarta politikailag védetté nyilváníttatni (ahogy azt most a Mi Hazánk is szeretné elérni); az effajta totemállatok sérelmére elkövetett cselekedeteket a büntetőjog eszközével javasolták megtorolni. Ám a „turulos ismérvek” meghatározása nem egyszerű, ahogy az körképünkből is kiderül.
Lehet a turult védett állattá nyilvánítani, csakhogy akad itt egy komoly probléma: a turul ugyanis, mint madárfajta nem létezik. Az ornitológiai megközelítésben valamilyen nagy testű, talán az altaji sólyommal azonosítható lény értendő alatta. Legújabban egyébként Lázár János igyekszik műemléki védettséget adni a hegyvidéki turul-szobornak, amit október 23-án a Mi Hazánk madármentői is védelmükbe vettek.
A sajátos madárfaj felismeréséhez még a köztéri szoborábrázolások sem visznek sokkalta közelebb. A HVG már a Jobbik 2012-es turulvédelmi ötlet felmerülése idején is próbálkozott egy Kis madárhatározó elkészítésével, ám arra jutottunk, hogy a köztéri turuloknak talán csak egyetlen közös jellemzőjük van:
miközben nagyon mélyértelműnek akarnak látszani, gondolat- és kifejezésviláguk többnyire közhelyes.
Ahogy azt Orbán Viktor az ópusztaszeri turulemlékmű 14 évvel ezelőtti átadásakor mondta: a turulba „beleszületünk, akárcsak a nyelvünkbe és a történelmünkbe”. (Az archív felvételen 25:30-től.)
Ám a millenniumi műhazafiság lángjában életre kelt, a hamvaiból föltámadni látszó kis magyar főnix képi ábrázolásai ebből nem sokat adnak vissza.
A turulszobrokat alkotók szárnyaló fantáziájának gyakran az ízlés sem igen szab határt.
A művek képi világa többnyire zavaros. Erre is áll, amit a reformkor egyik klasszikusa, Kisfaludy Károly 1826-ban írt az öncélú nemztieskedésről: „sok haza-puffogatás, ok semmi, szörnyű magyarság, bundás indulatok!” – amit a rendszerváltás után felavatott turulok többsége kapcsán is papírra vethetett volna.
Hol fészkel a turul?
A turulok nagyobb kiterjedésű fészkelőhelyei a honfoglalási, illetve világháborús, ritkábban az 1848-as emlékhelyek (Tata). De megjelennek olykor az 1956-tal kapcsolatos ábrázolásokon is (Kazincbarcika).
A madárnak a HVG kutakodásai alapján (ehhez a Szoborlap.hu Köztérkép elnevezésű nyílt adatbázisát használtuk) ma 200-250 egyedi példánya lelhető fel Magyarország területén (s mégegyszer ennyi a határon túl). Közülük is, úgy minden második 1990 után született, illetve került vissza a régi – magyarán az ötvenes évek előtti – helyére.
Megnehezíti az emlékművek beazonosítását, hogy
még a turulnak mondott turulok sem mindig azok, amiknek látszani akarnak.
A Noé bárkájából kiröppenni készülő galamb képzetét kelti például a zánkai, és – nomen est omen – a kisgalambfalvi szárnyas is inkább gerlére hajaz. Akadnak aztán kifejezetten bagolyszerűek is (Balmazújváros).
A harcias arcvonások túlhangsúlyozása miatt némelyik vijjogó vércsére, uram bocsá’ mérges kismalacra hasonlít (Tápiószecső, Ungvár).
Az általában fenyegetően felborzolt tollazattal ábrázolt ragadozó madarakkal ellentétben akár turulsimogatóban is helyet kaphatnának azok a szelídjószág-ábrázolások, amelyeken a szárny a testhez simuló, már-már angyalszerű megjelenésű (Kiskunhalas, Nagykovácsi).
A törzsfejlődés sajátos mutációjaként akadnak látszólag két lábon, kiegyenesedve járó, homo sapiens turulváltozatok is (például Visk vagy Szederkény).
Madarat tolláról, se
Kacifántos vonalvezetésük miatt a madarakat olykor még a tollukról is nehéz felismerni. A kalocsai mintákat, a népi hímzések világát idéző, összevissza fonódó turulok (például Rakamaz, Mihálygerge) kanyargós indái olykor Jankovics Marcell János vitézről készített rajzfilmjének szürrealizmusba hajló képi világát idézik.
Az utóbbi két évtized alkotói munkájának eredményeként kinemesített új fajtának tűnik a „kopjafába oltott” turul: ezeken az ábrázolásokon a szárnyas jószág olykor szinte már a felismerhetetlenségig egybefonódik az életfával (Kisgyőr, Pilisszátó-Csillagösvény) vagy egy virággal (Sátoraljaújhely Szár-hegy).
Az életfán trónoló – kritikusai által falloszként azonosítható – turulszobrok közül méreteivel is kiemelkedik az ópusztaszeri, illetve a nemesdédi. Csücsülhet azonban a madár villanypóznához hasonló képződményen (Dombóvár, Fehérgyarmat, Őriszentpéter), zászlórúd hegyére tűzve (Dubicsány), esetleg villanyoszlop és kettős kereszt házasításából készített talapzaton is (Sellye).
Ugyanaz hátulrul
Megesik, hogy a tollas állat emberi alakot, arcot ölt. Gyakori, hogy valamelyik honfoglaló magyar ismerhető fel benne (Pácin), de többnyire inkább beazonosíthatatlan, hogy a torzonborz ember-állat-növény figura kit vagy mit is akar ábrázolni (Nagycenk).
Akadnak a felhozatalban a mitológiából ismert Ikarosznak vagy akár Batmannek is beillő szárnyasok is (Dejtár)
A turulok többsége a kör közepén érzi jól magát
Ilyen elrendezésű például a csernelyi és a csobaji, de Nagypáliban is a körfogalom közepén vert tanyát.
Aszimmetrikus elrendezéssel elvétve találkozni: a pécsi repülős emlékmű turulja egy piramis oldalára tapadt. Ennél is bizarrabb asszociációkat kelt az 1992-ben felállított jászberényi emlékmű madara (egyesek szerint turul, mások szerint valamilyen más, megsebzett szárnyas), amely mintha repülés közben nem vette volna észre a közelgő oszlopot (modjuk ki nyeresen: felkenődött az elébe került tereptárgyra).
De azok a társai sem jártak jobban, amelyek úgy festenek, mint akiket falhoz szorították (Miksolc Martin-kertváros) vagy kilapították (Pölöske), illetve prés alá tették volna (Söjtör).
Nagyba és kicsibe
Funkcionalitás szempontjából széles a kínálat: van vízköpő (Gyöngyös,) illetve virágcserép-tartói munkakörben dolgozó (Mihályfa) és kapuőr is (Aggtelek, Bódvaszilas).
Mintha páváskodna, úgy mutogatja tollait a karcsai, illetve a Nagykanizsa-miklósfai példány.
Méreteit tekintve a világ legnagyobb turulja a tatabányai kő-hegyi: szárnyainak fesztávja 15 méter. De drabális darab a vidornyaszőlősi vagy a nagyecsedi turul is. Pöttöm méretű ugyanakkor a vámosmikolai temetőben fészkelő madár. Számos emlékmű esetében pedig nem is az állat aprócska mérete hat furcsán, hanem az az aránytalanság, léptékhiba, amit a nagy talapzat okoz (Szakoly, Nágocs, Máriapócs).
Akadnak szobrok, amelyek
elkészítéséhez mintha fogyókúrán átesett madarak álltak volna modellt
– kifejezetten vékonyak, vérszegények (Helyőbába, Óbarok, Gelse). Másutt viszont kifejezetten jól táplált példányokkal is találkozni lehet (Legyesbénye, Mágocs, Ócsa). Vannak madarak, amelyek azt a képzetet kelthetik az ártatlan szemlélőben, hogy valami diákcsíny áldozatai lettek: a szárnyaikat megtépték, kicakkozták (Jászberény, Kazincbarcika).
A turulok hagyományos szobortípusokkal való házasítás sem problémamentes. Furcsán hat a madár, amikor például egy lovas szobor (Nyírtass) vagy egy Kálvin-emlékmű kelléke (Bánhorváti), netán a forradalom lángjának őrzőjeként, főnix madár-szerepben tűnik fel (Nagykáta).
Múltba révedés
Ha létezik közös jegy a több száz turulszobor között, az a múltba révedés. Az ezt szolgáló kellékek között kiemelkedő szerepe van a koronának, a kardnak, az országalmának és a Nagy-Magyarország-térképnek- vagy akár ezek kombinációinak. A művészi szabadság leginkább a rekvizitumok elhelyezésében mutatkozik meg. Számos totemmadár a koronát nem a fején viseli, hanem például zsákmányként a karmai között tartja (Ócsa, Akasztó, Prügy). A kard legtöbbször a csőrben vagy a karmok között helyezkedik el; esetleg excaliburként a földbe szúrva (Hontfüzesgyarmat).
A várpalotai emlékműről pedig szinte lefolyik a megolvadt penge. A madarat tartó obeliszk olykor maga is kardot formáz (Nemesvid). E logika mentén haladva: a kardot tartó turul kard hegyén (Kenyer, Rábakecskéd, Tiszaújlak) vagy egy pajzs szélén kénytelen egyensúlyozni (Felsőzsolca).
Gravitációs nehézségeik vannak a földgolyón keresztbe fektetett karddal mutatványozó turuloknak is (Dunaharaszti, Székelyhíd). Mások mintha csak éjszakai kimaradásból tértek volna vissza, feltűnően dülöngélnek (Nyírmihálydi). A komáromi turul alkotója viszont annyira féltette a kibillenéstől a madarat, hogy két hatalmas pillérrel is alátámasztotta a lábait.
Az „erős vár a mi turulunk” üzenetét hordozzák
azok az alkotások, amelyeknél bástyát, erődítményt formáz az emlékmű, és őrt állva vigyáz a nemzetvédő madár (Nyírgelse, Putnok, és a híres-hírhedt Budapest-hegyvidéki). Más alkotások ezzel ellentétben éppen hogy nem „az erő velünk van”-t sugározzák. Fogságba esett, leszíjazott turul fekszik a várpalotai Trianon-múzeum udvarán, míg berettyóújfalui társa meglőtten roskad a földre, illusztrálandó, hogy még ő sem sebezhetetlen.
A turulszobrok közt ritka, mint a fehér holló a modern vonalvezetésű, művészetileg újraértelmezett alkotás. Minimal art szobor például a vinári, amely a stilizált, légies könnyedsége okán üde kivételt jelentő madár a kommersz turulszobrok világában. Már-már extravagánsnak mondható ugyanakkor a hajdúszoboszlói faturul. Nem tudni, hogy a játszótéri eszköznek is beillő mű alkotói fricska akart-e lenni, de utóbbiban fellelhető egy kis gémeskútfeeling is – jelezve, hogy lehet olykor a véres komolyságot félretéve is beszélni a történelemről.
(Nyitóképünkön a XII. kerületi, Lázár János által műemléki védelem alá helyezett turulos emlékmű.)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
