Osztott munkaidő
Az Mt. csak egyetlen mondatban említi meg az ún. osztott munkaidőt. Csupán annyit rendelkezik róla a munkaidő-beosztás szabályai között, hogy "kollektív szerződés vagy a felek megállapodása osztott munkaidőt is előírhat. Tulajdonképpen mit értünk osztott munkaidőn?
A munkaidő beosztását tekintve főszabály szerint osztatlan, azaz a munkavállaló munkavégzését – a munkaközi szünet kivételével – egybefüggően teljesíti. Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása azonban osztott munkaidőt is előírhat. Osztott munkaidő esetén a munkavállaló munkaidejét két vagy több részletben dolgozza le. Az osztott munkaidőben történt megállapodás vagy kollektív szerződéses kikötés akkor felel meg a joggyakorlás követelményének, ha gyakorlati alkalmazása során két követelmény egyidejűleg teljesül. Az egyik feltétel az, hogy a munkavégzés megszakítása és újrafelvétele között nagyobb egybefüggő időszaknak kell lennie (kollektív szerződéses kikötések általában legalább 2 órás időszakot írnak elő). A másik feltétel szerint az egybefüggő időszaknak nem csak mértéke szerint, hanem az igénybevétel körülményei alapján is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a munkavállaló a rendelkezésre álló szabadidejével ténylegesen rendelkezzen, azt lakóhelyén, vagy más kulturált, pihenésre, tisztálkodásra megfelelő helyen tudja eltölteni. Nem felel meg ennek az elvárásnak az, ha például az autóbusz vezetőjének a falu határában, az autóbuszban kell eltöltenie szabadidejét. Az osztott munkaidő objektív korlátját csak a napi pihenőidő jelenti, vagyis az az előírás, hogy az utolsó munkaidőtartam befejezése és a következő napi munkakezdés között a munkavállalónak biztosítani kell a 11 órás, a kollektív szerződés vonatkozó rendelkezése esetén a 8 órás pihenőidőt.
Nem kizárt ugyanakkor, hogy a munkáltató a munkaidő megosztásával képződött szabadidőben a munkavállaló számára rendelkezésre állást írjon elő, készenlétet, és az új szabályok értelmében ügyeletet rendeljen el, megfelelő díjazás ellenében. Amennyiben a készenlét vagy ügyelet ideje alatt munkavégzésre kerül sor, úgy az rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni, amelyet ennek megfelelően kell ellentételezni. Ebben az esetben viszont figyelembe kell venni, hogy az osztott munkaidő másik felében a beosztás szerinti munkaidő nem dolgozható le teljes egészében akkor, ha ezzel a tényleges munkavégzés - a beosztás szerinti (osztott) munkaidő, valamint a készenlét, ügyelet alatt teljesített rendkívüli munkavégzés - a napi 12 órát meghaladná!
Nem kizárt ugyanakkor, hogy a munkáltató a munkaidő megosztásával képződött szabadidőben a munkavállaló számára rendelkezésre állást írjon elő, készenlétet, és az új szabályok értelmében ügyeletet rendeljen el, megfelelő díjazás ellenében. Amennyiben a készenlét vagy ügyelet ideje alatt munkavégzésre kerül sor, úgy az rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni, amelyet ennek megfelelően kell ellentételezni. Ebben az esetben viszont figyelembe kell venni, hogy az osztott munkaidő másik felében a beosztás szerinti munkaidő nem dolgozható le teljes egészében akkor, ha ezzel a tényleges munkavégzés - a beosztás szerinti (osztott) munkaidő, valamint a készenlét, ügyelet alatt teljesített rendkívüli munkavégzés - a napi 12 órát meghaladná!