Strand, napfény és nyugalom Verisiliában. De mi folyik otthon? © hvg.hu

Valakinek a pozícióját megszerezni leginkább azzal lehet, ha légüres teret hoznak létre körülötte, aztán a főnökei tudtára adják, hogy tulajdonképpen ez egy mihaszna, aki semmi érdemi munkát sem végez. Ez azokkal az emberekkel különösen könnyel előfordulhat, akik szeretik kiadni a feladatokat másoknak, de nem elég erélyesek az ellenőrzésben és a számonkérésben. Ezek az emberek hajlamosak azt mondogatni: akkor dolgozom jól, ha szinte nem is kell dolgoznom, mert az általam irányított terület szinte magától működik. Ebben az idillben aztán megfeledkeznek arról, hogy irányítani csak úgy lehet, hogy a megfelelő, azaz a kontrollt lehetővé tévő információk mindig a vezető rendelkezésére állnak. Ha valaki csak annyit tud, hogy ezt Sanyi, azt Jocó, amazt meg a Marika szokta intézni, egy idő után kevéssé válik. Ismeretek hiányában ugyanis a kritikus döntéseket is kénytelen lesz a beosztottaira hagyni, de a felelősséget ezzel nem passzolhatja tovább. Ebben a helyzetben a bukás kódolva van.

De nem kell, hogy ilyen kifejlett állapotba kerüljön az állásvesztés kényelemszeretetből táplálkozó veszélye. Elég, ha valamelyik beosztott, mi több munkatárs felismeri a lehetőséget, s elkezdi ellopni főnöke, kollégája hatáskörét. Ez egyszerűen abban nyilvánul meg, hogy kezdetben szívességből majd, mintha az mindig is az ő feladata lett volna, elintéz dolgokat. Ez odáig mehet, hogy egy idő múlva mindenki úgy tudja, hogy ezek a dolgok már Julihoz és nem Pistához tartoznak. Jobb esetben a hatáskörlopás különböző emberektől történhet, míg az adott személy meg nem szerez egy komplett státuszra elegendő feladatot. Erről a bázisról aztán akár megpróbálhat feljebb lépni.

Azoknál a cégeknél azonban, ahol a státuszok egy merev erőteljesen ellenőrzött rendszerben helyezkednek el, erre kevesebb az esély. Ilyen helyen egy meglévő pozíciót kell elfoglalni. A támadó itt a megszerzendő helyet betöltő alkalmatlanságát és a saját alkalmasságát kell, hogy bizonyítsa, oly módon, hogy minden érdemi munkát meg kell szereznie magának.

Jacht kikötő Lericiben. Nyugalom jól körülbástyázva © hvg.hu

E hadművelet legtöbbször a nyári szabadságolási időszak alatti helyettesítések során kezdődik. Aztán a szabadságról visszatérő kolléga egyszerűen nem kap vissza minden feladatot, amit korábban végezett. Lehet, hogy ennek még örül is kezdetben, mert nem látja át a helyzet fonákságát. Egy másik lehetőség a hatáskör csere. A szabadságról visszatérő ember nem a régi feladatait kapja vissza, hanem valaki másét, aki történetesen szintén szabadságon van, s a saját korábbi munkáját az őt helyettesítő ember viszi tovább. Aki ebben a társasjátékban ügyesen játszik, a nyár végére olyan feladatportfoliót szerez magának, amelyet sokkal előnyösebbnek tart az előmenetele szempontjából, mint korábbi munkakörét, míg mások hátrányba kerülhetnek vele szemben.

Persze az efféle szervezeti játékoknak megvannak a korlátai, s talán vannak olyan munkahelyek, ahol az efféle mozgásoknak semmiféle lehetősége sincs. Más helyeken viszont a pozíciók kikönyöklésének nem csak esélye van, hanem azt szinte el is várják a munkatársaktól alkalmasságukat bizonyítandó.

Ezért aki szabadságra megy, jól gondolja át, hogy hol is dolgozik, mit bízhat rá az őt helyettesítő kollégákra vagy beosztottakra, melyek azok a fontos ügyek, amelyeket vagy a szabadság előtt el kell intézni, vagy a vakáció utánra kell időzíteni. A legfontosabb biztosíték a nyugalomra, ha a szabadság előtt a legfontosabb partnerekkel (beleértve a cégen belüli felső és oldalsó kapcsolatokat is) minden futó ügy sorsáról sikerül egyeztetni. Ez lehetővé teszi, hogy a vakáció végeztével vissza lehessen térni a megbeszélteknek megfelelő állapotokhoz, a munka folytatása érdekében. De az a minimális teendő, hogy a levelezőszoftverben egy olyan funkciót kell aktiválni, amely automatikus válaszleveleket küld. A válaszlevélben közölni kell a távollét okát, időtartamát, s annak a személynek a nevét és elérhetőségét, aki jogosult a helyettesítésre vagy az üzenetek átvételére.

Az újbóli munkába állás utáni pár napot – legalább részben – érdemes a hatáskörhöz tartozó feladatok állásának ellenőrzésére fordítani, illetve a fontos kapcsolatokat tájékoztatni róla, hogy a munka ismét a régi mederben folyik tovább. Erre persze a személyes telefonhívások a legalkalmasabbak, de az e-mail is megteszi. Ha valaki azt tapasztalja, hogy valamely munkatársa túl nagy vehemenciával vetette bele magát a helyettesítő munkába, annak illendően meg kell köszönni a segítséget, ki kell faggatni, hogy kivel és mit intézett, s egy írásbeli emlékeztetőt is kérni kell (persze csak azért, hogy a dolgok könnyebben menjenek) arról, hogy kivel és milyen célból vette fel a kapcsolatot.