Vaklármának bizonyultak azok az előrejelzések, melyek szerint a csatlakozás után kelet-európai munkavállalók 10-15 milliós tömege árasztja el az unió régi tagállamainak munkaerőpiacait. A nyugati félelmek mégis alig csökkentek.

A lengyel vízszerelő figurája Nyugat-Európa-szerte jelképpé vált. Ő az egyszerű, olcsó, Keletről érkező melós esszenciája, ő az, aki elveszi a francia, holland, német vagy éppen belga szakik kenyerét, még ha szabályosan és legálisan tevékenykedik is. Hát még ha alattomban, feketén! Ő az a félelmetes alak, aki mostanában egyszerre testesíti meg a globalizáció nemszeretem kihívásait és az EU keleti bővítésével kapcsolatos félelmeket.

Az olcsó sztereotípiákon való csámcsogás helyett tényeket szeretne megállapítani és azokat a tagállamok elé tárni Vladimír Spidla. A többek közt a foglalkoztatáspolitikáért is felelős cseh uniós biztos azon munkaerő-piaci korlátozások hatásait vizsgálja, melyeket a 10 új tagállam közül nyolccal szemben (Ciprus és Málta munkavállalói előtt szabad a pálya) tart fenn a 15 régi tagállam közül 12. Bár még az Európai Bizottság sem rendelkezik valamennyi tagállamra kiterjedő adatokkal, az már nyilvánvaló, hogy abban a három országban - Írországban, Nagy-Britanniában és Svédországban - sem tapasztalhatók drámai migrációs folyamatok, amelyek teljesen megnyitották a munkaerőpiacukat.

"A lengyel vízszerelő csak fantom" - vonta le a következtetést Spidla, s nem rejtette véka alá, hogy januárban a kormányok elé terjesztendő jelentésében az átmeneti korlátozások eltörlését fogja javasolni. Ha a régi tagállamok vezetői hallgatnának rá, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia munkavállalói előtt májusban fölcsapódhatnának a sorompók. De vajon hallgatnak-e rá? "A régi tagállamoknak - összegezte röviden a helyzetet a HVG-nek Őry Csaba, az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának tagja - szükségük is van új munkaerőre, de rettegnek is a beengedésétől."

A nyolcak munkavállalóinak mozgását korlátozó intézkedések a csatlakozástól számítva hét évig maradhatnak érvényben, 2+3+2-es szakaszolással. A régi tagállamoknak 2006. május 1-jéig - ez az első 2 év - értesíteniük kell a bizottságot, hogy meghosszabbítják-e további 3 esztendőre a korlátozásokat. Az ötödik esztendő végéig elvileg valamennyi régi tagállamnak meg kell nyitnia munkaerőpiacát, kivéve ha ott - ez az utolsó kiskapu - "súlyos zavarok" állnak fenn vagy ilyenek fenyegetnek. Ha úgy érzik, hogy ez a helyzet, még két év haladékot kapnak a nyitásra. Végső soron tehát a régi tagállamok legföljebb 2011. május 1-jéig nehezíthetik meg a nyolcak munkavállalóinak életét - addig viszont elvileg a már zöld lámpát mutató országok is pirosra kapcsolhatnak.

A már tavaly májustól teljesen liberalizált ír, brit és svéd munkaerőpiacot nem rengette meg a keleti bevándorlási hullám. Nagy-Britanniában 2004. május 1-je és 2005. június 30-a között a nyolcak összesen 232 ezer munkavállalója regisztráltatta magát - 30 százalékuk nem hazulról érkezett, hanem már az ottani feketemunka világából iratkozott át a legális szférába. Több mint 80 százalékuk 18 és 34 év közötti, s mindössze 2 százalékuknak van gyermeke. Szociális támogatást - pedig sokan ettől tartottak - csak elenyésző számban igényeltek.

Az ír családügyi és szociális tárca adatai szerint egy év alatt Írországban a nyolc új tagállamból összesen 85 ezer munkavállaló kért társadalombiztosítási azonosító számot: a lakosság számához viszonyítva hatszor annyian, mint Nagy-Britanniában. Mégsem keltett feszültséget a munkaerőpiac megnyitása. Éppen ellenkezőleg: rengetegen áramlottak a hiányszakmákba, illetve a magas képzettséget igénylő állásokba. Svédországban a tízek májusi csatlakozásától 2004 végéig 70 százalékkal, 21 800-ra nőtt az Európai Gazdasági Térség (az EU plusz Izland, Liechtenstein és Norvégia) állampolgárai számára kiadott tartózkodási engedélyek száma (a svédek a munkavállalást külön nem is regisztrálják).

Az itt-ott előforduló konfliktusok elsősorban azzal függnek össze, hogy az átmeneti intézkedések kizárólag a munkavállalókra vonatkoznak, azaz nem érintik a szolgáltatások szabad áramlását. A tagállamok - ez alól csak Ausztria és Németország kért és kapott felmentést, bizonyos ágazatokban - nem korlátozhatják a határokon átnyúló szolgáltató cégek alkalmazottainak szabad mozgását, s ezt a kiskaput ki is használják az új tagállamok vállalatai. Alkalmazottaikat ugyanis anélkül küldhetik valamely régi tagállamba dolgozni, hogy az ottani bér- és járulékterheket viselniük kellene, amivel versenyelőnyre tesznek szert. Felismerve a trükköt, Hollandiában az ilyen "kihelyezett" alkalmazottaktól is munkavállalási engedélyt követeltek, ami miatt - lengyel vállalati panaszokra - július végén az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított a holland kormány ellen.

Nagy visszhangot váltott ki tavaly a Stockholm mellett egy iskola építésére szerződött lett Laval & Partneri Ltd. esete. A munkát természetesen saját lett alkalmazottai végezték, akiknek a fizetése töredéke volt a svédországi kollektív bérmegállapodásokban megszabott minimumnak. Miután a lett cég nem akart emelni a béreken, a svéd építőipari szakszervezet tavaly novemberben - a hatóságok hallgatólagos támogatásával - blokád alá vette az építkezést. Így ment ez három hónapig, mígnem a Laval levonult a terepről, és a csőd szélére került. A svéd munkaügyi bíróság a helyi szakszervezet javára döntött, amibe a lettek nem nyugodtak bele, és az Európai Bíróság elé vitték az ügyet.

A britek, az írek és a svédek saját tapasztalataikból kiindulva arra ösztökélik a régi tagállamokat, hogy ők is már jövőre vessenek véget az átmeneti intézkedéseknek. A munkaerőpiac megnyitásától ódzkodó országok "kemény magját" alkotó Németország és Ausztria már több ízben úgy nyilatkozott, kitart a korlátozások mellett, és a francia kormánynak is szűk a mozgástere. A bevándorlás- és idegenellenes közhangulat Hollandiában sem sok jóval kecsegtet, a belga szövetségi kormány pedig két malomkő között őrlődik: a gazdagabb Flandria munkaerőhiánnyal, Vallónia foglalkoztatási gondokkal küzd. Hajlani látszik viszont a munkaerőpiac megnyitására Spanyolország és Finnország. Hiába azonban az immár a realitásokhoz igazodó friss prognózisok - többek közt a londoni Center for European Reform kutatóintézeté -, melyek szerint 2020-ig legfeljebb 2-3 millió munkavállaló települ át az újakból a régi tagállamokba, ami az unió jelenlegi lakosságának csak a 0,5-0,8 százaléka, manapság nem túl népszerű dolog az uniós szolidaritásra apellálni. A csökkenő versenyképességgel, krónikus munkanélküliséggel és a hosszú távon finanszírozhatatlan szociális ellátórendszerek válságával szembesülő nyugat-európai országokban nemigen terem babér annak a politikusnak, aki védelmébe veszi a lengyel vízszerelőt.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Karrier

Magyarok kimenetele

Másfél évvel az EU-csatlakozás után nagyjából annyi magyar dolgozik Nyugat-Európában, mint egy hazai nagyváros lakossága. Hogy mi a jó és mi a rossz a kiáramlásban, azt még kevéssé látni, azt viszont igen, hogy folytatódik.

Fel akarta robbantani szüleit egy férfi Csongrádban, vádat emeltek ellene

Fel akarta robbantani szüleit egy férfi Csongrádban, vádat emeltek ellene

Renée Zellweger szívszorító alakítása teszi emlékezetessé a Judyt

Renée Zellweger szívszorító alakítása teszi emlékezetessé a Judyt

Már hatan haltak bele a koronavírusba Kínában

Már hatan haltak bele a koronavírusba Kínában

Feljelentést tett a fővárosi kormányhivatal a fertőzéssel végződött budaörsi szemműtétek után

Feljelentést tett a fővárosi kormányhivatal a fertőzéssel végződött budaörsi szemműtétek után

Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete

Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete

Beperli az MTI-t a Magyar Helsinki Bizottság

Beperli az MTI-t a Magyar Helsinki Bizottság