Tetszett a cikk?

A magyar mentalitástól nem áll távol a folyamatos útkeresés, fejlesztés, a megoldások keresése, és a személyes felelősség felvállalása. Ahogy visszaemlékszem, a nagyapám ezt úgy fogalmazta meg, hogy "dolgok vannak, nem célok" - mesélte Kiss Gábor, a Coca-Cola Magyarország HR igazgatója.

- Salgótarján szülötteként milyen álmokat szövögetett ifjú korában?

- Ez nem egyszerű kérdés, nagyon sokrétű érdeklődési köröm volt, de nem voltam álmodozó típus, inkább kísérletező. Az viszont biztos, hogy senki nem születik a Coca-Cola HR vezetőjének.

- Tanult a belga egyetemen, Japánban, de a HR diplomáját a londoni Middlesex Egyetemen szerezte. Meséljen életének ezen állmásairól! Hogyan került ezekbe az országokba?

- Nyitott szemmel figyeltem a pályázati lehetőségeket, információt gyűjtöttem és sokat próbálkoztam már az egyetemi évek alatt is. Ennek eredményeként fél évet dolgoztam Amerikában, és ösztöndíjjal hallgattam az utolsó fél évet Liege-ben, ahol számítógépes optimalizálást tanultam. Ez a kezdeményező és próbálkozó hozzáállásom a munkahelyeimen is megmaradt, így pályáztam a HPC tanácsadó céghez, ahol Japán ösztöndíjat hirdettek. Mindig is vonzott az ázsiai kultúra, életem egyik meghatározó élménye volt. Az angliai HR diploma már a multinacionális környezetben használatos eszközök elsajátításához volt szükséges, amihez a Coca-Cola nyújtott támogatást.

- Melyik ország nőtt a legjobban a szívéhez?

- Magyarország, és ez egyre inkább így van. A Coca-Cola rendszerén belül is számtalan lehetőségem van nemzetközi projektekben és tréningeken részt venni, amit nagyon szeretek, de mint a vándormadár, minden országból örömmel térek haza. A szívem és a barátaim hazahúznak. Úgy érzem, a sajátos magyar gondolkodást máshol nem értik meg igazán.

- Mit tapasztalt Ázsiában? Mi az, amiben teljesen különbözik a magyar és a japán munkakultúra?

- Hajlamosak vagyunk sztereotípiákban gondolkodni, felnagyítani a két kultúra közötti különbözőséget. Kétségtelenül az egy nagyon más világ, de nem lehet általánosítani az egyes embereket illetően. Nagyon érdekes és pozitív élményként ért, mikor megtudták a származásomat, megkülönböztetett figyelemben részesítettek. Meglepő módon sokan számon tartották kulturális sajátosságainkat, genetikai, nyelvi és kulturális összefüggésekről beszéltek. Azt én is tapasztaltam, hogy a japán nyelv szórendje nagyon hasonlít a magyarra és igen nagy sikert aratott a japán kiejtésem. A társadalmi környezet és neveltetés viszont teljesen eltérő, amely a munkahelyen belüli viselkedést is nagyban meghatározza. Valóban nagyon tekintélytisztelők és szabálykövetők a munkavállalók, de ennek fenntartása érdekében a vállalatok is sokat tesznek.

- Mostanában Európában is népszerű a Kaizen módszer. Mit takar ez a kifejezés?

- A szó maga is folyamatos fejlesztést jelent, amely tulajdonképpen egy szemléletmód, a körülöttünk lévő dolgok állandó javító célú változtatását jelenti.

- Kik használják ezt a módszert?

- Japánban mindenkinek feladata a folyamatos fejlesztés, nem csak utasításra teszik azt. Ezt a hozzáállást a japán kollégáim vallási és kulturális alapokra vezették vissza: a keleti ember a vallási neveltetéséből adódóan a dolgok folyamatos jobbításában látja a megváltást, ebben hisz, vagyis a saját szerepével, annak fejlesztésével törődik, úton van. Ellentétben az európai keresztény társadalmakkal, ahol mindig egy nagy megváltó vezetőt várnak, aki lehetőleg kívülről érkezik.

- A Kaizen módszernek egyik alappillére, hogy az embereket nem a problémák forrásának, hanem kiküszöbölőjének tekinti. Ez igen távol áll a magyar ember gondolkodásmódjától. Át lehet ültetni erre a filozófiára épült módszert Magyarország vállalati életébe?

- Magyarországon e tekintetben is nagyon sokszínű képet tapasztaltam. Egyrészről vitathatatlanul erős a célorientált, nyugati típusú vezetési stílus elterjedtsége, már csak a nagyszámú európai befektetéseknek köszönhetően is. Ugyanakkor, véleményem szerint a magyar mentalitástól nem áll távol a folyamatos útkeresés, fejlesztés, a megoldások keresése, és a személyes felelősség felvállalása. Ahogy visszaemlékszem, a nagyapám ezt úgy fogalmazta meg, hogy "dolgok vannak, nem célok". A nagy kihívás Magyarországon az, hogy ezt a folyamatosan építő erőt egy közös cél szolgálatába tudjuk állítani. A japánok sokkal jobban hisznek a közös jövőben, a magyarok mára nagyon kiégett, szkeptikus állapotba jutottak.

- Ön szerint mi lehet a japán munkakultúra titka és hátránya? A japánoknál ugyanis bevett szokás az érzelem elfojtása, a vezető túlzott tisztelete és a kreativitás elnyomása.

- Nem tapasztaltam nagy csodákat, csak sok-sok szisztematikus munkát és még több tanulást, hitet a közös jövőben és a csapatmunkában. Az érzelmek és viták elfojtása sem volt jellemző, bár kétségtelen, hogy a sok formális tiszteletadási szabály nagyon nagy jelentőséggel bír. Az egyéni ötleteket, véleményeket bátran megvitatták. A nagy különbséget abban láttam, hogy a vezető döntését elfogadták, nem kritizálták, hanem végrehajtották.

- Mennyiben bizonyultak hasznosnak a Japánban szerzett tapasztalatai és Kaizen-módszer egy amerikai nagyvállalatnál?

- A munkatársak bevonása a minőségbiztosítási folyamatok fejlesztésébe minden termelő vállalat részére alapvető kérdés, így a Coca-Cola palackozó sorának hatékonysági mutatói, termelékenysége is a munkatársak felkészültségén és elkötelezettségén múlik. Bár időnként máshogy nevezzük, de valójában a japán menedzsment módszerek valamilyen adaptált változatát honosítottuk meg a gyárban.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. Az interjú folytatásáért kattintson ide.

Tilos Squid Game szereplőnek öltözniük egy kaposvári iskola diákjainak

Tilos Squid Game szereplőnek öltözniük egy kaposvári iskola diákjainak

Vörös színűvé vált egy folyó Argentínában

Vörös színűvé vált egy folyó Argentínában

Kiesett az ablakon a Putyin-kritikus zenész, pont amikor a rendőrök razziáztak nála

Kiesett az ablakon a Putyin-kritikus zenész, pont amikor a rendőrök razziáztak nála

Az NGM szerint decemberben nem keveset költött, csak külföldön volt a középosztály

Az NGM szerint decemberben nem keveset költött, csak külföldön volt a középosztály