Hasonlóan vélekedett legutóbbi, őszi gazdasági előrejelzésének közzétételekor az Európai Bizottság is. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos beszámolója szerint a Huszonhetek gazdaságai a vártnál gyorsabban térnek magukhoz a válságból, ez azonban korántsem látszik a foglalkoztatási mutatókon.

A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint a fejlett államokat tömörítő OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) számításai szerint 2007 és 2009 között 18,8 százalékkal, körülbelül 4 millió fővel nőtt a fiatal munkanélküliek száma, a legaggasztóbb mértékben Írországban és Spanyolországban.

Az euróövezetre vonatkozó júliusi munkanélküliségi adatok szerint az előző év hasonló időszakához képest 0,4 százalékkal 10 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta. A teljes unióra kivetítve a munkanélküliség ugyanebben az időszakban 9,1 százalékról 9,6 százalékra nőtt, ami kicsivel több, mint 23 millió munkanélkülit jelent az Eurostat statisztikái szerint. Csökkenő tendenciáról mindössze három tagállam: Ausztria, Málta és Németország számolt be.

Nem meglepő, hogy a múlt héten Oslóban az IMF és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által szervezett konferencián Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és befogadásért felelős európai biztos beszédében foglalkoztatási szempontból rettenetesnek nevezte az idei évet. A magyar biztos a hvg.hu-nak történelminek nevezte Dominique Strauss-Kahn IMF-vezérigazgató kijelentéseit, amelyek a gazdaságok talpra állítása kapcsán először szólították fel az érintett tagálamokat a foglalkoztatási és szociális dimenziók figyelembe vételére. Andor szerint a IMF-ILO közös üzenete a globális kormányzás szintjén zajló folyamatok szempontjából válhat fontossá és új típusú együttműködést hozhat a meglévő nemzetközi intézmények között. A nagy médiaérdeklődés és a számos kormányfő és miniszter részvételével lezajlott norvégiai konferencia Andor reményei szerint segíthet a pénzügyminiszterek és a foglalkoztatási miniszterek közti hagyományosan meglévő távolságok csökkentésében.

Az Unió esetében Andor elismerte ugyan, hogy a mozzanat frissessége miatt még nem része a tagállamok költségvetéseinek hatékonyabb és kölcsönös felügyeletére létrehozandó, úgynevezett európai szemeszternek. (Ennek keretében a tagállami költségvetéseket a jövőben azok nemzeti parlamentek előtti elfogadása előtt véleményeztetniük kell az Európai Tanácsban a többi tagállammal és a Bizottsággal: ezek módosító javaslatokat tehetnek - a szerk.) A biztos ennek ellenére úgy véli, hogy a munkanélküliség bekerülhet a gazdasági döntéshozók látómezejébe. Reményei szerint az EU 2020-as versenyképességi törekvéseinek év végéig esedékes nemzeti számokra történő lebontása kapcsán már figyelembe veszik a munkahelyek megőrzésének és újak létrehozásának szerepét, de a soron következő csatlakozni kívánó jelölt-országok felvétele során is szemponttá válhat a javuló foglalkoztatás.

A ILO-IMF „összeborulás” lehetséges hatásai kapcsán Stephen Pursey, az ILO igazgatójának vezető tanácsadója úgy látja, egyetértés körvonalazódik: a makrogazdasági mutatók közt van a helye a foglalkoztatásnak (az alacsony infláció és a megalapozott gazdasági növekedés mellett). Szerinte legalább ennyire fontos, hogy fel kell hagyni azzal az eddigi gyakorlattal, miszerint a szociális és munkaügyi kérdéseket a fő gazdaságpolitikai kérdésektől elkülönítve kezelik.

Szakértők a minimális szociális védőháló újradefiniálását emlegetik a legsérülékenyebb országok lakosságának védelmében. Az Európai Bizottság és az ILO illetékesei szerint a következő időszakban folytatódik az Oslóban megkezdett munka - előbb a héten New Yorkban lezajló Milleniumi Fejlesztési Céloknak szentelt ENSZ csúcstalálkozón, majd azt következően a novemberi szöuli G20-csúcson -, amelynek számszerűsíthető hasznát az elemzők szerint még korai lenne latolgatni. Az azonban biztos, hogy az IMF nem jó dolgában döntött úgy, hogy ideje javítani a munkanélküliségi mutatókon, az ILO számításai szerint ugyanis a 2007 óta megszűnt 30 millió állás háromnegyede a fejlett világ országaiban illant el, s további 23 millió szűnt volna meg a gazdaságélénkítő csomagok nélkül. Ami pedig az előttünk álló évtized kilátásait illeti: a munkaügyi szervezet becslése szerint a jelenlegi 220 millió helyett 443 millió dolgozó próbál majd a lehetőségek után kapni.

Folk György/ Brüsszel