Képzeljük el, hogy hideg téli napon reggel hatkor ébreszt a vekker, és indulnunk kell a munkába. Sötét van, fázunk, ami annyira borússá teszi a hangulatunkat, hogy reggelizni sem kívánunk. Csak azért szeretnénk minél előbb beérni a munkahelyünkre, hogy végre kávét ihassunk, de az meg kifogyott. Ha eddig nem volt kedvünk leülni a gép elé, ezután hogy lesz?

Vegyük ugyanezt a reggelt, amikor nem egy sikító vekkert csapunk le egymás után háromszor, hanem okosóránk appja a mozgásunk és a hangok alapján érzékeli, mikor van REM fázisunk a legjobb pillanatban, és ennek megfelelően indítja be otthoni okoseszközeinket. Okoslámpánk trópusi napfelkelte színeivel kezd stimulálni minket, miközben házimozirendszerünk hangfalain kellemes tengeri hullámok kíséretében szólal meg kedvenc reggeli számunk (a befutó dalt múltbeli zenehallgatási szokásaink, valamint a testmonitor reakciójából kapott eredmények alapján dönti el az algoritmus). Ébredezésünk közben a termosztát elkezdi lehűteni a hálószobát, miközben a fürdőszobát már melegíti, sőt a víz is tökéletes hőfokon vár. A konyhába lépve frissen facsart narancslé vár bennünket, de a pirítós nem lett előmelegítve, ugyanis egy kicsit sokat időztünk a fürdőben. Ha nem akarunk még többet késni, a reggeli már nem fér bele.

A csúszás miatt autómegosztó alkalmazásunk átfoglalta a rendelkezésre álló kocsit, így nem kell feleslegesen fizetnünk, plusz az új kocsi is jobb helyen áll, így a forgalmi viszonyoknak köszönhetően mégis időben juthatunk be a munkahelyünkre. Mondani sem kell, hogy az autó is be van már fűtve, és a hangszórókból ugyanannak a playlistnek a dalai szólnak, amit már otthon is hallgattunk. Hát lehetne így rossz a kedvünk reggel? Talán a reggeli hiányától igen. De ezzel okoseszközeink is tisztában vannak, ezért az irodaház aljában lévő kávézónak már le is adták a rendelést kedvenc bagelünkre és flat white-unkra. Ennek megfelelően megérkezésünkkor már ott várnak minket, és még fizetnünk sem kell értük. Mármint helyben, a rendszer ugyanis össze van kötve online bankunkkal, amely minden interakció nélkül levonja az adott összeget. És még csak reggel 8 óra van. 

A jövő, ami itt van

Ipari előrejelzések szerint 2018-ban világszerte 30 milliárd dollár értékű okosotthon-eszközt fognak értékesíteni, öt év múlva pedig ez a szám akár meg is háromszorozódhat. A Világbank egyik divíziója, a WBG Singapore Hub for Infrastructure and Urban Development által felvázolt trend szerint felhasználási tárgyaink a jövőben nem külön-külön, hanem együtt és közös erővel fogják a kényelmünket szolgálni. Lehet, hogy továbbra is külön veszünk majd tévét, autót és hűtőszekrényt, de e használati tárgyak alapból tudnak majd egymással kommunikálni.

Kevin Kelly technológiai szakíró – emellett a Wired magazin egyik alapítója és népszerű TED-előadó – a The Inevitable című bestsellerében számba vette azt a 12 technológiai erőt, amely elkerülhetetlenül hatással lesz a jövőnkre. A fenti fiktív reggeli példát az ő könyvéből kiemelt néhány erő mentén állítottam össze. Bár ez a fajta napindítás még sokak számára futurisztikusnak tűnhet, egyes elemeiben egyetlen olyan technológiai fejlesztést sem igényel, ami ma ne lenne elérhető. A továbbiakban azt a három példabeli technológiai trendet mutatom be, amely már ma aktívan formálja jövőnket. 

Állandó elérés a legfrissebb fejlesztésekhez

Miért akarunk annyi tárgyat birtokolni? A történelem folyamán hozzászoktunk a tulajdonhoz, és ma már örökségként hordozzuk magunkkal ezt a szokást. Pedig sosem az a kérdés, hogy valami az enyém-e, hanem hogy az adott eszközt az adott pillanatban tudom-e használni — legyen szó autóról, lakásról vagy festményről.

A legközelebbi példa erre a mai világban az autólízing. Milyen jól hangzik, hogy havi fix költséget fizetve semmivel sem kell nekünk bajlódni. Ha elromlik az autó, elviszik, kapunk csereautót. Néhány év után pedig újra cserélhetjük. Hasonló programok vannak már telefonokra is, hogy minden évben a legmodernebb készülékeket használhassuk.

A birtokolt termékek helyett a szolgáltatások és az előfizetések irányába halad a világ. Az egyszeri fix költség helyett folyamatos kapcsolat fog kialakulni. A cél pedig az, hogy az adott eszköz és szolgáltatás együtt segítse a fogyasztó életét. A nehezen hozzáférhető javak szinte muzeális értékűvé válnak, hiszen a jövő fogyasztója mindent mindenhol és azonnal el akar majd érni.

Megosztás és együttműködés

Hacsak nem szerelőként dolgozunk, talán nem is emlékszünk, hová tettük a fúrónkat a legutóbbi használat után. Ma már megjelentek olyan szolgáltatások, mint a taskrabbit.com, ahol bármilyen feladatra találhatunk valakit – akár olyan őrültségekre is, hogy sorba álljon helyettünk az új mobilért.

De térjünk vissza a fúróra. Jóval logikusabb és hatékonyabb, ha csak olyan eszközeink vannak, amelyeket valóban használunk, és olyan dolgokat csinálunk, amikben jók vagyunk. (Ez persze nem összekeverendő az új dolgok kipróbálásával és a komfortzónánkon túl lévő csodákkal.) Így ha például szuper módon tudjuk az otthoni wifinket szinkronizálni, de életünkben nem fúrtunk lyukat a falba, esetleg megbeszélhetnénk a szomszéd ezermesterrel, hogy az internetje beállításáért cserében tegye már fel a festményeinket a falra.

Kevin Kelly szerint ha lenne skálája a megosztásnak, jelenleg valahol 2-nél járnánk a 10-ből. A megosztás szerinte tömeges szintre fejlődhet, és nem csak a barátainktól kérhetünk segítséget. A technológia már adott, ráadásul az ehhez szükséges bizalom is folyamatosan épül azáltal, hogy a gombamód szaporodó megosztási oldalak lehetővé teszik a felhasználók hitelesítését is. Ma már utazhatunk például úgy külföldre, hogy látszólag négy idegen ül a kocsiban, az adott szolgáltatás felhasználói profiljainak köszönhetően mégis többet tudunk az utastársakról, mint egy rég nem látott rokonunkról.

Okos filterezés és mérés

A Tom Cruise által alakított karaktert az egyik utópisztikus filmben megszólítja egy utcai óriásplakát, hogy hozzá illő parfümöt ajánljon neki. Belép a bevásárlóközpontba, ahol a nevén köszöntik, és – addigi vásárlási és viselkedései adatai alapján – meghatározott helyekre irányítják.

Már ma is rengeteg személyes adat áll rendelkezésre: felhalmozzuk őket, de szinte semmit sem kezdünk velük. Nekem például több mint kétezer éjszakányi alvásadatom van: mikor feküdtem le, ittam-e aznap alkoholt, edzettem-e, mennyit aludtam, horkoltam-e, milyen volt a szén-dioxid-szint a szobában, és milyen odakint az időjárás. Évek óta hordom az okosórámat, amelyik szinte egyfolytában monitorozza a szívverésemet, a vérnyomásomat, és még ki tudja, mit. Sőt volt idő, amikor az egyik appban minden elfogyasztott ételt is iktattam. Ezt néhány hónap után aztán abbahagytam, de – esküszöm – csak részben a lustaságom miatt. Igazából azért, mert semmi hasznát nem láttam: nem kaptam személyre szabott ajánlást, nem láttam, hogy össze lenne hangolva a többi adatommal.

Pedig ezek a technológiák ma már elérhetők, és a jövő nagy kérdése, hogy hasznosítani tudjuk-e majd őket úgy, hogy közben adataink, privát szféránk vagy akár életünk biztonsága szavatolva legyen. Hogy – ha nem is olyan tolakodón, mint a Tom Cruise-féle történetben – ránk szabott életviteli támogatást kapjunk, aminek köszönhetően egészségesebben és boldogabban tudunk élni.

Szántó Péter cikke eredetileg a HVG Extra Business 2018/4-es számában jelent meg.

Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája szerint úgy tudunk boldogulni a 21. században, ha megértjük korunk legfontosabb erőtényezőinek egyidejű gyorsulási folyamatát. Köszönet a késésért című könyvében Friedman feltárja a világunkat formáló folyamatokat, és elmagyarázza, miként hozhatjuk ki a legjobbat ezekből. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.