Korábban csak bizonyos értékhatárig érvényesíthettük költségként a személygépkocsi vételárát a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban. (Igaz, ez a korlátozás az utóbbi években megszűnt.) A regisztrációs adó kifejezetten a hazai forgalomba helyezéshez kapcsolódik. A vállalkozás személygépkocsija cégautóadó-terhet visel (ezt korábban a személyi jövedelemadó kezelte). A közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése céljából gépjárműadó működik csaknem azóta, mióta egyáltalán rendszámmal ellátott autók futnak az utakon.

Az év elején bevezetett vagyonadó értelmében a személygépkocsi adóköteles, amennyiben hajtómotorja teljesítménye eléri a 125 kilowattot, az adó alanya a tulajdonos. Az adó mértéke a teljesítménytől függően a gépjárműadó (amit az úthasználat miatt fizetünk) kétszeresétől a háromszorosáig terjed, s a központi adóhatóságnak kell bevallani és két részletben befizetni. Ezek az adónemek (vízi jármű, légi jármű, személygépkocsi) vélhetőleg azért kerültek be a közkeletűen vagyonadónak nevezett törvénybe, mert – háromszori nekifutásra – a kormányoldal frakciói csak akkor fogadták be az értékalapú ingatlanadót, ha mellette ezeket a nagy értékű ingóságokat is megadóztatják. Az értékalapú ingatlanadó alkotmánybírósági megsemmisítése után az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a vagyonadó járulékosnak tekintett hozadékai „főszereplőkként” megmaradtak. Ezt igazolja az egészhez fűzött költségvetési hatás is. Az összesen 50 milliárd forint tervezett bevételből 49 milliárd esett az ingatlanadóra és 1 milliárd forint a többire.

Vámosi-Nagy Szabolcs kommentárját az Adózónán olvashatja.