Bő másfél héttel ezelőtt maga a Mol tett egy nyilvános vételi ajánlatot 2800 kunás árfolyamon, hogy jelenlegi 47,2%-os részesedését 56,1%-ra tornázza fel.

A történet egyébként kezd hasonlítani a 2008-as eseményekre, amikor a Mol hasonló, 2800 kunás ajánlattal növelte részesedését 25%-ról 47,1%-ra és a későbbi tárgyalásokon megszerezte a menedzsmentjogokat is. Akkor temérdek piaci szereplő nem kívánta értékesíteni a részvényét ezen az árfolyamon, miközben a piac ár azóta sem járt ezen magaslatokban.

A mostani körben komplexebb kérdésről van szó, hiszen az ajánlattételt részben a kormányzattal való kiegyezés szándéka is motiválhatta (ahogy az INA gázüzletága esetében). A másik két szereplő ellenajánlata azonban csak abban az esetben jelentene kellemetlen momentumot, ha valós vételi szándék húzódik meg mögöttük (és nem csupán az árfelverést szolgálják).

Véleményünk szerint a Mol szempontjából egyelőre nem sürget az idő, ugyanakkor a 2011-ben esedékes választások átrendezhetik az érdekközösségeket. Ennek fényében a Mol kényelmesebb helyzetben lenne, ha valóban 50% feletti részesedéssel rendelkezne az INA-ban, és nem csupán egy külön szerződés biztosítaná számára a kontrollt. Ez azonban drága mulatság lenne (a 2800 kunás ajánlattal a teljes pakett 84 milliárd forintra rúg), amely ugyan nem viselné meg a Molt, de nyilvánvalóan hiányozna a kasszából.

Equilor