A Coface elemzéséből kiderül, hogy az élelmiszeripar helyzete hosszabb távon kedvező lehet azért is, mert állandó a termékei iránti kereslet, jelentős az exportpotenciál, és sok cég van tőkeerős külföldi tulajdonban. Hátráltató tényező is akad azonban szép számmal, kezdve az alapanyagárak nagyfokú ingadozásától, a beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítésen át, az import által támasztott egyenlőtlen versenyig.
 
Fontos szektor

Habár Magyarországon a mintegy 550 ezer társas vállalkozásnak csak 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, meghatározóbb ágazathoz. Alapanyagainak javát a mezőgazdaság adja, energiafelhasználása jelentős, s a végtermék zöme a kiskereskedelmen, vendéglátáson keresztül kerül a végfelhasználókhoz. Mindeközben támaszkodik egyebek között a csomagolóanyag-iparra, a logisztikára, vagy éppen az élelmiszeripari adalékok előállítóira.

Ellentmondásos ágazat

Az ágazat tele van ellentmondással, s ezt támasztja alá a Coface elemzése is – mondta Kárpáti Gábor, a cég ügyvezetője. A társaság egy tízes skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül az 1-3  nagyon rossz és instabil gazdálkodást, a  4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai.

A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követik az összes hazai vizsgált cégek kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a 3-as, és 4-es besorolással rendelkező, fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag. A legtöbb vizsgált cég (ebben az ágazatban is) az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses. Az ide tartozó cégek bármerre billenhetnek.

Ugyanakkor az élelmiszeripari cégek arányaiban nagyobb számban tartoznak az ennél jobb kockázati csoporthoz, aminek a vélhető oka az, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is. A cégek eladósodottsági helyzete ugyan romlott, ám miután ennek oka elsősorban a fejlesztésekben keresendő, a cégek értéke, vagyona is sok esetben nőtt. Mindenesetre az elkövetkező időszak sorsdöntő lesz az élelmiszeripari cégek számára, kiderül ugyanis, merre fejlődnek tovább.

Mit hoz a jövő?

Az élelmiszeripari cégek jövőjét számos tényező befolyásolja. Ezek közül kiemelkedik az alapanyagok és az energia világpiaci, s így hazai árának rendkívüli mértékű mozgása. Miközben azonban az alapanyagok 2007-től kezdődően különösen hektikus ármozgása (ám tendenciájában emelkedése) meghatározza az ágazat cégeinek a költségeit, a kiskereskedelemben, a nagy láncok áralakító politikája miatt az élelmiszeripar által érvényesíthető drágulás jóval lassúbb folyamat. Ez már eleve veszteségeket okoz a cégeknek, amelyeket emellett sújt egyebek között a beszerzési ár alatti értékesítés, nem szólva a jelentős importáradatról, amelynek olcsósága letöri a hazai beszállítók árait.

Javítja ugyanakkor a vállalkozások helyzetét a stabil igény az élelmiszeriparra. Mert bár a fogyasztók, végfelhasználók árérzékenységéhez nem fér kétség, ám ezzel egyidejűleg a kereslet állandóság is biztosított. Emellett komoly lehetőségeket tartogat az export, amely bőven fel tudja szívni a többlettermelést. Ehhez persze folyamatosan meg kell dolgozni a már meglévő és az új piacokat, s arra is szükség van, hogy a meglévő külpiaci kereslet, illetve a hazai kínálat találkozzon, (utóbbiban az exportösztönzés segítheti a vállalatokat) – hívja fel a figyelmet Bagyura András a Coface kereskedelmi igazgatója.

Javítja az ágazat egészének a kilátásait az is, hogy a cégek között nagy arányban vannak tőkeerős külföldi tulajdonúak, s egyre nagyobb számban olyan magyar kézben lévő vállalkozások is, amelyek jó eredményeket produkálnak. Ez a beszállítói láncon belül kedvező fejlemény, hiszen a nagyobb szereplők tőkeerősebbek, fizetőképesek és jobb kilátásokkal rendelkeznek.

Tudatos kockázatkezelés
 
Az élelmiszeriparban tevékenykedő cégek esetében is igaz, hogy a vállalatok tudatos vevői kockázatkezelésükkel jelentősen mérsékelni tudják a  szállítói hitelezésből fakadó kiesésüket, amely így saját likviditásukat, így ezen keresztül kockázati megítélésüket is javítja – hívja fel a figyelmet Bagyura. Számukra is igaz, hogy mind a saját, mind a vevőik a gazdálkodási környezete gyorsan megváltozhat, amire hatékony megelőzéssel (folyamatos cégminősítés és változások figyelése), valamint a felmerülő nehézségekre adott gyors reakcióval  (például hatékony és gyors fellépés nem fizető partnerekkel szemben) lehet felkészülni.

A magyarországi élelmiszeripari ágazatra pozitívan ható tényezők

• az élelmiszerek iránt mindig van és lesz kereslet
• az értékesíthető mennyiség alulról korlátozott csupán
• jelentős magyar exportpotenciál 
•  koncentráció erősödése

A magyarországi élelmiszeripari ágazatra negatívan ható tényezők

• beszerzési ár alatti értékesítés a kereskedelemben rontja az élelmiszeripar jövedelmezőségét
• a nagy kereskedelmi láncok áralakító (árletörő) politikája érvényesül
• jelentős az alapanyagok áringadozása (ezen belül az energiáé is)
• egyenlőtlen verseny az import részéről
• jelentős a feketegazdaság (különösen a húsiparban)