A beruházók 3−5 éves távon a termék értékesíthetőségét veszik górcső alá − mondta a Napi Gazdaság Online-nak Varjasné Székely Éva −, azt vizsgálják, hol az a réteg, amelyiknek ilyen távlatban lesz elég finanszírozása a vásárláshoz. Más kérdés persze a szociális bérlakásépítés, ez állami feladat, amelynél már a hosszabb távú demográfiai hatásokkal is számolni kell − tette hozzá.

Varjasné szerint a gyermekvállalási kedv csökkenése 3−5 éves távon nem jelenik meg a lakáspiaci keresletben, ezért ezzel a fejlesztők jellemzően nem foglalkoznak. A kisgyerekeseket érintő szocpol és az ezzel támogatott vevőkör a kilencvenes évek óta fokozatosan csökken − hangsúlyozta a Malosz elnöke. Két évtizede egy háromgyerekes családban akár a lakás értékének 70 százalékát is kitette a szocpol, mára a töredékére zsugorodott, a piacot a készpénzes vevők uralják.

Más tapasztalatokról számolt be Déry Attila, az Otthon Centrum vezető elemzője, aki szerint a beruházások előtt demográfiai, háztartás-elemzési vizsgálatokat kérnek a fejlesztők. Az is igaz − teszi hozzá −, hogy a jelenlegi alacsony lakásépítési volumen mellett ezekből a trendekből semmi sem látszik a lakásépítésekben. Néhány összefüggést mindazonáltal kiemelt a szakember, közte például, hogy mind a lakásépítések száma, mind a népességgyarapodás Pest megyében és Győr-Moson-Sopron megyében a legnagyobb, másutt mindkét mutató csökkenő trendet követ.

A nyugati határszéli piacon a munkalehetőségek bővülése miatti odaköltözés a használt lakások forgalmában, illetve a lakáskiadások előretörésében is tetten érhető − hangsúlyozza. Érdekességképpen megemlíti, hogy míg az elmúlt évtizedben megfogyatkozott a lakosság, az új lakások átlagos területe növekedett, s markánsan bővült az olyan lakások száma, amelyekben nem laknak életvitelszerűen. Míg 2000-ben a lakásállomány 4 százaléka tartozott ebbe a csoportba, 2001-ben a 8 százaléka, 2011-ben pedig már a lakások majdnem 12 százaléka üresen állt bizonyos ideig.