Az örök életű bringák Óbudán készülnek

Az örök életű bringák Óbudán készülnek

Utolsó frissítés:

Szabó M. István Szerző:

Szabó M. István
Szabó M. István

Nem pusztán a lánc helyett használt szíjhajtás, de a letisztult, érett dizájnú webáruház is a manufakturális bringaépítés fenségességét árasztja – elsőre nehéz is elhinni, hogy emögött nem egy tapasztalt cég, hanem csupán egy 22 éves, ultramaratonista építészmérnök-hallgató és csapata áll. Pedig maximalizmusban Scsaurszki Péternek aligha van párja.

A Massive Bikes honlapján vagy a Facebook-profilján szörfölve az első, ami feltűnik a szemlélőnek, az a fegyelmezett aránytartás. A profi fotókon persze feltűnő a fehér kerékpárok szíjhajtásos megoldása, de ez elsőre csak afféle elegáns turpisságnak látszik. Aki azonban már tekert ilyen bringával, a csendes működés mellett egy dolgot bizton megjegyez: a tisztaságot. „Igazából az egész Massive Bikest én találtam ki, a megvalósításban pedig a bringaszervizes és egyben webdizájner Wéber Áron barátom segített” – mondja a kezdetekről Scsaurszki  Péter, akit nem lepett meg, hogy a koncepciója a neten máris kézről kézre jár. A keménykötésű fiú elsőre diplomatikus és feltűnően kerek mondataival együtt is inkább nézhető egy érett, késő-tizenéves kamasznak, sem mint rendszerekben és távlatokban tudatosan gondolkodó, előrelátó vállalkozónak. Pedig már évek óta készül a produkcióval.

Megrendelte a neten

Péter – édesanyja szerint – már háromévesen is sokkal szívesebben ült bringára, mint járkált vagy futkározott, de a műszaki egyetemen harmadéves építészmérnök hallgató inkább oda teszi a történetben az origót, hogy 12 évesen megrendelhette a saját karácsonyi ajándékát. „Felmentem a webre, és megrendeltem az összes alkatrészt az első saját építésű bringámhoz. És mivel apa kifizette az egészet, a karácsonyfa alatt elkezdtem a küllőktől kezdve összerakni az egészet” – meséli. Meg azt is, hogy nem holmi összevissza kinézetű kamuflázs kerékpár lett az eredmény, szinte „takkra kész” versenybringát épített, de csak azért nem ment elsőre, mert a tökéletes kerékcentrírozás csak másodszorra sikerült.

©

A „honnan a kerékpárszerelő tudás” – kezdetű kérdésen mosolyog. Állítja: mindent a netről tanult meg, és persze a gyakorlatból. Kisgyerekként sokat legózott, mindenféle dolgot épített és szétszedett, így hamar kialakult nála, hogy „minden, ami szerkezet, érdekel. Ebből nőtt ki mára, hogy a leginkább az foglalkoztat, miként lehet egy feladatot a legegyszerűbben, a legstabilabban és mégis tetszetősen, elegánsan megoldani” – fogalmaz a 22 éves egyetemista.

Mivel a környékbeli gyerekek ráéreztek, hogy jobban járnak, ha Petivel szereltetik a bringájukat, az óbudai fiú kezei közt kötött ki előbb az összes haverjáé, aztán a haverok haverjaié is. Minden biciklit szétszedett és összerakott, és mivel már akkor is idegesítette, ha valami lehetne jobb is, működhetne jobban is, mint ahogy teszi, kis idő után már azt is kapásból meglátta, milyen gyártmányú alkatrészek kerültek a kerékpár-boncasztalára tett konstrukcióba. Ha az apró darabokra szétszedett alkatrészek nem akartak újra összeállni, „ha elakadtam, a neten megkerestem azt az alkatrészt, és a miértekre így könnyebben rátaláltam” – mutatja, milyen egyszerű ez az egész.

A városi ember tökéletes megoldása

A biciklik iránti szenvedéllyel gyorsan túllépett a hobbi szinten, de professzió irányába csak a Massive Bikesszal fordul a dolog. Péter úgy tartja, a városi közlekedés legtökéletesebb eszköze a kerékpár, „a városi ember leghasznosabb és legnagyobb találmánya”, mert képes kihasználni az emberi erőt, eközben egyszerű, tökéletes formájú használati eszköz, amit mindezek tetejébe élmény használni. Mindezek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy Scsaurszki Pétert lenyűgözik a kerékpárok, de azzal a megszorítással is hozzáteendő, hogy csak a tökéletes bringákkal elégedett.

©

Márpedig a tökéletes kerékpár szerinte is ritka, mint a fehér holló. Éppen ezért törekszik ma már tudatosan arra, hogy „a kerékpár” megépítője (és idővel gyártója is) lehessen. A hibátlan bringa az ő felfogása szerint olyan, „hogy ha leejtem az ötödikről és leszaladok érte, akkor hibátlan konstrukciót találok roncsok helyett, és felpattanva rá, el tudok tekerni, ahová csak akarok”. Ez szülte azt a helyzetet, hogy az első, tökéletesnek épült kelóról kis idő elteltével „kiderült”, erősebb kerékagy kellene bele. Aztán erősebb pedál, jobb küllők, majd profibb csapágyak. Így lett igény az is, hogy az országúti helyett legyen a bringa terepre való, amibe persze teleszkóp kell. Majd amikor az egész felépítmény túlzottan „elterepesedett”, egy másik országúti bringa építése kezdődött.

Leleményes kölyökként tett szert a legjobb szerszámokra is: a haverjai bringáját nem fizetségért vagy szívességért, inkább egy-egy szerszámért cserébe szervizelte. Sosem számolta meg, hány kerékpár ment át kisebb-nagyobb javítással a kezei közt, de minden szerszáma megvan, ami szerinte a profi szereléshez szükséges.

Ironman helyett szörfözés
A hosszú távon gondolkodás és szívósság Scsaurszki Péter tipikus jellemvonása: 13 évesen szólt otthon, hogy leugrik a haverokkal Szentendrére, de valójában tempót ment Visegrádra meg vissza. De futott ultramaratoni versenytávot, és a tavalyi Kinizsi 100-ason a negyedik legjobb idővel ért célba. A triatlonba csak az úszás „nemszeretemsége” miatt nem kóstolt bele jobban, de az is igaz, hogy tavaly az ironmant kifejezetten azért hagyta ki, mert a 40 ezer forintos nevezési díjból inkább Görögországba ment szörfözni.

Maradjon tökéletes

Péter tizenéves kora óta mindenhova bringával jár. Egy idő után azonban megunta, hogy egyfolytában szervizelnie kell. „Nem olyan nagy dologról volt szó, mert feltettem az állványra, meghúztam két-három csavart, és megint hibátlan volt. De az idegesített, hogy mindig volt valami, ami miatt elégedetlen voltam vele – magyarázza az építő. Ettől kezdve tudatosan azzal foglalkozik, hogy a nem bicikliszerelőnek is olyan bringát rakjon össze, „ami sosem csúszik szét, és amit nem kell havonta szervizelni azért, hogy tökéletes maradjon” – tette hozzá.

Hogy lett a hobbiból passzió, a mánia irányából miként halad a professzió felé, illetve hogy lesz ebből üzleti vállalakozás? Peti szerint az ő titka csak annyi, hogy ha ránéz egy bringára, egyből talál rajta olyan megoldásokat, aminél jobbat is tud. Elegánsabbat, stabilabbat, „mert nem szép”, mert túl sok a csavar, mert lát rajta valamilyen konstrukciós tökéletlenséget, és mert ez az egész, úgy ahogy van, zavarja. „Más érvem nincs, csak az, hogy lehetne jobb” – magyarázza. „Ha ránézek a biciklire, azt akarom, hogy azt lehessen mondani: igen, ez »a« bicikli. Ehhez dizájn is kell, stílus is, konstrukció is.”

Ez utóbbit a Massive Bikes építéseinél kifejezetten a szíjhajtással képzeli el. Egy amerikai gyártónak köszönhetően (mely egyébként szinte mindenhez gyárt ékszíjat) a Massive Bikesban olyan kerékpárok készülhetnek, amit lényegében soha nem kell szervizelni. És ezt tényleg szó szerint kell érteni! Az elkészült kerékpárokat Péter 200 kilométer használat után egy szemlére szereti visszakérni ugyan (hogy lássa, a beállítások és a személyre szabás tényleg rendben sikerült), de aztán garantálja, hogy 60 ezer kilométerig semmi másra nem lesz szükség, csak a sebváltóban vagy a teleszkópban dolgozó olaj cseréjére – 3-4 évenként. „A szíjak nyolcszor annyit bírnak, mint a lánc, és ha nem esnek neki metszőollóval, egy életen át tökéletesen teljesítenek” – magyarázza a cégvezető. Az élettartam mellett a tisztaság, valamint a csendes, zörgés nélküli működés is felhozható. Meg az, hogy a fogkiképzése olyan, ami gyakorlatilag képtelen a nadrág szárát „bekapni”.

Látványpékség

Mindennek megvan az ára is: a legolcsóbb bringája 300 ezer forintból, a legdrágább 1,2 millió forintból készült. A Massive Bikes ennek megfelelően főként azokat tudja majd kiszolgálni, akik a kerékpározáshoz a „nem érdekel, mibe kerül, mert akarok egy biciklit, ami működik, és soha nem romlik el” filozófiával közelítenek. Vannak ilyen megrendelők itthon is; az egyik ügyfele például egy olyan cégvezető, aki a mindennapi közlekedésben is a prémium kategóriás bringáját használja. Azzal jár tárgyalni, az ügyvédjéhez és a könyvelőjéhez is – és a bringát persze beviszi magával az irodájába is.

©

A néhány hónapon belül, amolyan látványpékségre hajazó saját boltot nyitó Massive Bikes holdudvarában jelenleg öten dolgoznak, mindenki részesedik majd az üzletből. Péteren kívül van kifejezetten jó kezű szerelő, tervező, dizájner, de olyan segítő is, akin keresztül majdan a teherszállító, utánfutós konstrukció építése és gyártása is képbe kerülhet.

A boltátalakítás elvileg több millió forintos beruházását Péter úgy tudja „ennél sokkal kedvezőbben megoldani”, hogy mivel az egyetem mellett egy építőipari cégben is dolgozik (kisebb tervezéseket, de főként folyamatmenedzselést végez egy prémiumkategóriás megrendeléseket teljesítő vállalkozásnál), valójában ez (is) a szakmája. Ráadásul a spéci kerékpárépítő projekt annyira tetszik több alkatrészgyártónak is, hogy a Massive Bikest partnerként is segítik, ami a vállalkozás számára igen jelentős marketingköltség-megtakarítást is eredményez.

Le egészen ezer euróig

Péter úgy kalkulál, a Massive Bikesnak eleinte nem kell feltétlen jövedelmezőnek lennie, „a cél csak az, hogy pénzügyileg ne kerüljön mínuszba”. Ami plusz képződik, azt a fejlesztésre költik – ezzel egyébként mindenki egyetért. Megélni mindebből az építészmérnök hallgató szerint csak úgy lehet, ha valami egyedit is produkál. Éppen ezen dolgozik: ha nem is azonnal, de lépésről lépésre a saját biciklijét tervezi. Scsaurszki Péter még úgy tekint magára, mint egy tuningműhely specialistájára, aki az igények felmérése után képes a rendelkezésre álló keretből a maximumot kipréselni, és „ha kell, egymással alapvetően nem kompatibilis alkatrészeket közös nevezőre hozni, egymáshoz igazítani, áttervezni, legyártatni, beépíteni” – sorolja.

©

Eddig összesen hat spéci bringa készült el, de jövő tavasszal már szeretne saját vázzal, monoblokk hajtókarral és hátsókerékaggyal előállni. A három főrész összehangolása az ő szemében még soha, senkinek sem sikerült tökéletesen, ezért úgy gondolja, itt tudhat a világnak újat mutatni. Ha végül mégsem lesz rá világraszóló érdeklődés, a saját bringáján akkor is biztosan azt fogja használni. Egyszer majd szeretne eljutni oda is, hogy minden alkatrészt, amit a bringájára tesz, maga tervezhessen. Az igényesség szerinte az árban ugyanis kifizetődik. És az se tragédia, ha nem pusztán idehaza, mert a manufaktúra eleve azzal számol, hogy befutniuk is elsősorban a nyugat-európai piacokon lehet majd.

Scsaurszki Péter azt azért bevallja, tíz év múlva csak azzal lesz elégedett, ha az olyan európai kerékpáros nemzeteknél, mint a német, a holland vagy olasz, a bringás középosztályban minden tízedik az ő szíjhajtású velóján közlekedik. Ez azt jelentené, hogy annyi saját bringát gyárthatna, hogy lemehessen a standard városi bicajjal árban egészen ezer euróig.

Hozzászólások