Az udvaron tyúkok kapirgálnak, a karámban pedig két liba mellett 22 kecske mekeg az egyötöd hektáros gazdaságban. Az állatokat nem legeltetik, a közeli kaszálókról házhoz érkezik a széna a szánentáli, alpesi és magyar parlagi fajtákból álló nyájnak.

Varga Zoltán Albert és párja a 2000-es évek elején költözött a fővárosból a Vác melletti Kosdra. Akkor még nem gondolták, hogy őstermelők és kistermelők lesznek, és a pesti ingázás helyett kecskét fejnek, pékárut sütnek és sajtot készítenek. A gazda gyerekkorában csak a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban és az Állatkertben találkozott kecskével.

Fülöp Máté

„Több kisebb területet bérlünk, de olyan mennyiségű szénára van szükségünk, hogy meg kell venni a bálákat. Azért nem legeltetünk, mert túl szépek az utcák ahhoz, hogy kicsapjuk a kecskéket, mint az Erdélyben szokás. A különálló területek miatt pedig körülményes lenne az állatok szállítása” – mondja a ház asszonya, Borbély Anna Mária.

Kecskét tartani csak szerelemből lehet. Nekünk ez egy gyönyörű, kedves, okos állat, mindig meglep valamivel. De mi egy kicsit elfogultak vagyunk

– teszi hozzá a gazda.

Fülöp Máté

Két kecskével kezdtek, aztán egyre gyarapodott az állomány. Emiatt mindketten otthagyták a munkahelyüket, hogy el tudják látni a napi feladatokat. Ahogy Zoltán meséli: „Rólunk azt mondják, hogy nem vagyunk normálisak. Több gazda szerint nem értünk hozzá, nem hozzuk ki a legnagyobb profitot az állattartásból. De mi nem születtünk parasztnak, ezért néhány dolgot tényleg másképp csinálunk. A kiskecskét, ha baj van, bevisszük a házba, és ápoljuk, vagy állatorvoshoz megyünk vele. Más gazdaságokban azonnal vége lehetne, levágják, feldolgozzák és kész. Ez lenne a normális, de mi nem tudjuk megcsinálni. Nálunk minden állat kap egy esélyt. Időt és energiát fordítunk rájuk, ez pedig már ráfizetés. Ez a pénz nem jön vissza.”

Rendszerint a kis bakkecske-szaporulatot tartják a kiváló húsáért.

De az a nap, amikor a leghumánusabb módon végzünk velük, nagyon nem jó, megviseli az embert

– mondja Borbély Anna Mária.

Két éve géppel, sajtárba fejnek, hol az asszony, hol a gazda. A tejet elsősorban pékáruban, közvetlen fogyasztásra és sajtkészítéshez használják fel, és szappan alapanyagnak adják el. Egy liter kecsketej náluk 400 forintba kerül, a sajtnak kilója 4 ezer forint. Az átlagos napi kettő helyett októberben már csak egy fejés van, aztán pedig kétnaponta, mert az állatokat fokozatosan apasztják el a télre. Emiatt előre kell gondolkodni, és legalább száz litert fagyasztókban tárolnak, hogy a tejmentes időszakban is maradjon belőle a pékárukba.

Fülöp Máté

Így készül a sajt

Többnyire lágy fajtát, főleg gomolyát készítenek, 10 liter tejből lesz 1 kiló sajt. A tejet elsőként leszűrik, felhevítik 62 fokra, majd visszahűtik 38 fokra. Beoltják, utána megint szűrik, így kapják meg az alvadékot. Ízesítik, formába teszik, ha pedig szükséges, 10 órán át préselik. A sajt ezután sós lében ázik pár órát, majd lecsöpögtetik, bekerül a hűtőbe, aztán megy a piacra. Egy sajt elkészítése 8 órás munka, ők 20-22 dekás darabokat gyártanak. Egyszerre nagyjából 15-20 gomolya készül el, minden attól függ, mennyi tejet adnak a kecskék.

Népies minibútorok után kenyér és kalács

„Korábban népies bababútorokat készítettem. Veregették a vállamat, azt mondták, szép és jó, amit csinálok, de az embereknek inkább kenyér kell. A párom erre azt mondta: Tudod mit? Ha kenyér kell nekik, kenyeret csinálunk. Ő a Brassó melletti Keresztvárról származik, neki köszönhetőek az erdélyi receptek. A saját kenyerünket addig is magunknak sütöttük, úgyhogy szépen lassan kialakítottuk a kis kenyérműhelyt” – meséli Varga Zoltán Albert.

Eleinte egyszerre két kenyér és két kalács készült, ma pedig 18-20 kenyeret és 15-25 kalácsot sütnek alkalmanként, hetente háromszor. Emellett mostanában átlagosan 10 zsemle, 20 kifli és 30 kakaós csiga is kijön a sütőből.

Fülöp Máté

„A kezdeti komoly nélkülözés, és 7 év kemény munka után azt mondom, sikeresek vagyunk. De megdolgoztunk érte. Volt olyan, hogy 12 óra kórházi munka után este hétkor végeztem. Mire hazaérem Pestről, Zoltán már bedagasztotta a tésztát. Lefürödtem, beálltam kenyeret és kalácsot sütni. Végigdolgoztuk az éjszakát reggelig, beszálltunk az autóba, és mentünk a piacra a friss áruval. Utána hazajöttünk, és megint elmentem éjszakára dolgozni” – mondja a gazdasszony.

A sütés nagyjából 12-14 órát vesz igénybe, és minden évszaknak megvan a maga kihívása. A nyári melegben nagyon lassan hűl ki a 200 fokos pékáru. Ilyenkor nem tudnak olyan gyorsan kalácsot fonni, meg kakaós csigát nyújtani, mint kellene. Mivel nincs adalékanyag semmiben, dolgozik a tészta, és hamarabb kel meg a 40 fokban. Ezért nyáron később kezdenek, és a munka belenyúlik az éjszakába. Télen pedig olyan gyorsan hűlnek ki a kenyerek, hogy alig győzik csomagolni. A kenyéren és a kalácson kívül készül még kecsketejes búzacsírás kifli, tönkölyös zsemle, rozskenyér és teljes kiőrlésű kenyér. Különlegesség a cukor nélküli jázminpakócás (steviás) kalács. A falu Szent István-napi kenyerét három éve ők sütik.

Kalácsot eszik az utca

Ma már több kosárprogramban is részt vesznek, és három piacot is járnak. Csütörtökön Vácon a püspöki gazdapiacon, szombaton Nagymaroson, vasárnap Esztergomban árulnak a többi, helyi és környékbeli termelővel együtt. Ha jó az idő, egyik piacról sem kell visszahozni semmit, de ha esőre áll, kevesebbet készítenek a termékekből.

Ha pedig elszámoljuk magunkat, az egész utca eszi a kalácsunkat

– mondják nevetve.

És a terv? Az egy van: „Mára elértük az erőforrásaink határait, mind sütésben, mint az állatlétszámban. A célunk az volt, hogy saját élelmiszert termeljünk, és megéljünk belőle. Elértük. Nem bővítünk tovább, mert mindenünk megvan, amire szükségünk lehet. Nekünk ennyi bőven elég. Boldogok vagyunk, és hálásak a kecskéknek.”

Fülöp Máté