Hvg.hu: Igazi informatikus családba született a kislánya: az apja a NNG társalapítója, az anyja nagybanki rendszerek fejlesztésén dolgozott hosszú évekig. Benne látja már annak jelét, hogy a szülei útját követi majd?

Balogh-Mázi Mária: 15 hónaposan remekül kezeli a tabletet, megismeri az ikonokat, a YouTube-ot is megtalálja, és át tudja ugrani a reklámokat is. Nem tudom, ez mindenkinél így van-e, én ámulok. De nálunk az egész ház tabletről irányítható: a lámpák felkapcsolása, a redőny mozgatása, az ajtó nyitása is. Szóval, ha ezeket a képességeket nem sajátítja el, akkor bajba is kerülhet, mondjuk nem tud kijutni.

Hvg.hu: Az idősebb családtagoknak is sikerül?

B-M. M.: Persze, most már ők is használják ezeket a szerkezeteket. Igaz, ehhez hozzájárul, hogy amikor Panni megszületett, csináltunk egy Facebook-csoportot, és ott küldözgetünk róla képeket. Így digitalizáltuk a családot, hogy nézhessék Pannit.

Hvg.hu: Nyitottak erre a világra?

B-M. M.: Azt látom, hogy híreket már itt olvasnak. De azt gondolom, miattam eleve nyitottabbak, hiszen ezzel foglalkozom gyerekkorom óta. Elég szegény családból származom, mégis megvették nekem a számítógépet, mert tudták, hogy ez fontos nekem. Azt nem tudták, hogy ezzel fogok később foglalkozni, én magam se tudtam.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Egyből a programozás érdekelte?

B-M. M.: Igen. 12 éves koromban választanom kellett fakultációt, volt a háztartási ismeretek, a földrajz és a számítástechnika. Szóval nem volt nehéz a döntés, főleg hogy a számítástechnikát a zenetanárom tartotta, akit nagyon kedveltem, zenésznek is készültem. De az elején csak sodródtam, akkor is, amikor elkallódott a jelentkezési lapom, és a gimnázium helyett végül egy számítástechnikai osztályba kerültem. Aztán jött egy munkalehetőség még a középiskola idején, és elgondolkodtam: legyek éhező zenész, vagy jól kereső programozó. De igazából az egyetemen tudatosodott bennem, hogy ezt akarom csinálni, és onnantól mindent alárendeltem annak, hogy informatikával foglalkozzak.

Hvg.hu: Amikor fiatal volt, még nem beszéltek annyit arról, hogy ezzel a munkával milyen sokat lehet keresni. Most ez folyik a csapból, mégis hiányszakma. Miért van ez?

B-M. M.: Lehet, hogy nem mindenkinek a pénz számít. Lehet, hogy félnek, mert azt gondolják: ha ez egy olyan szakma, amivel sokat lehet keresni, akkor biztos nagyon nehéz.

Hvg.hu: Az iskolarendszer változott azóta?

B-M. M.: Alig, valamiért ez még mindig mellékes. De egy olyan iskolarendszerben, amelyikben azt teszik fel kérdésnek, Ady Endre harmadik osztályban hányast kapott matematikából, nem hiszem, hogy fajsúlyos lehet az, hogy programozni tanítsák a gyerekeket. Épp ezért szálltunk be olyan cégekbe, amelyek ezzel foglalkoznak.

Hvg.hu: És annak mi lehet az oka, hogy a lányokat nem csigázza fel ez a szakma? Nem bányászat vagy katonaság.

B-M. M.: Mégis elhitették velünk, hogy ez egy férfias szakma. Olyan tankönyvet is találhatunk ma, amelyek szerint a matematika férfias – pedig az első programozók nők voltak. Nő volt Ada Lovelace, aki a világon először algoritmusokat írt, sőt, később a programozás tipikus női szakmának számított, titkárnőkből képezték ki azokat, akik a kódokat leírták. Valahogy később mégis férfiszakmává alakult. Szerintem kommunikáció kérdése, hogy ezen változtassunk – az hogy most erről többet beszélünk, bemutatóórákat tartanak az iskolákban, jó dolog.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: A középiskolában hány lány osztálytársa volt?

B-M. M.: Viszonylag sok, mert ez könyvelőosztály is volt, az egyetemen viszont már nagyon kevés.

Hvg.hu: Amikor befejezte az egyetemet, úgy érezte, hogy azt kapta, amire szüksége volt?

B-M. M.: A kollégiumban igen… Maga az egyetem inkább kapcsolatokat hozott. Említettem, hogy én ott kezdtem el tudatosan építkezni, azt segítette.

Hvg.hu: Az tudatos volt, hogy pénzügyi, banki vonalon foglalkozott az informatikával?

B-M. M.: Azt is a véletlen hozta. Az első munkahelyem, ahol ezzel foglalkoztam, a Statlogics volt, ott banki hitelbírálati rendszereket készítettünk. Amikor továbbléptem, már tudatos volt, hogy ezen a vonalon folytatom tovább.

Hvg.hu: És a vállalkozás? Ha maradunk a sztereotípiáknál, ez sem az az igazán női tevékenység.

B-M. M.: 2014-ben döntöttünk úgy a férjemmel, Petyával, hogy a munkahelyünket otthagyva kicsit nyugdíjba megyünk, és mindenképpen szerettünk volna együtt csinálni valamit. Ez nem azon múlott, hogy nők vagy férfiak vagyunk, inkább személyiség kérdése. Ő az álmodozó, ő hozza az ötleteket, és én hozom le egy részét a földre, én segítem megvalósítani őket. Persze az informatika is ilyen: néha nagy fegyelmet igényel, néha viszont nagyon kreatív, tehát mindkét személyiségtípus jól érezheti magát benne. Van, aki projekteket vezet, ügyfelekkel áll kapcsolatban, van, aki banki rendszereket fejleszt, van, aki felhasználói felületet tervez.

Hvg.hu: Ezek szerint önhöz a projektmenedzselés állt a legközelebb.

B-M. M.: Ez is sodródás volt. Eljött az az idő, mikor azt éreztem, hogy a programozásból lépni kell valamerre. És akkor jött az a lehetőség, hogy fogjam össze a csapatot, tárgyaljak az ügyfelekkel. Ebben azért segített, hogy a kommunikációban erősebb voltam.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Azt, hogy nő és kilóg a férfi tömegből, éreztették önnel?

B-M. M.: Inkább pozitívan: voltak olyan helyzetek, amelyeknél én gördülékenyebben tudtam előrehaladni. Ha mondjuk elakadunk, és odamegyek a programozóhoz, rámosolygok és azt mondom: itt egy tábla csoki, megcsinálod? Néha az anyukájuk, néha a pajtásuk voltam. De ennél a cégnél én vagyok a legidősebb a 42 évemmel, itt inkább anyu vagyok.

Hvg.hu: Nemrég voltam egy beszélgetésen, amelyen női startupperek vettek részt, és mindegyikük tipikusan női témákkal foglalkozott. Az egyik például egy mellrákdiagnosztikai applikációt fejlesztett ki, a másik egy olyan alkalmazást, amely lányoknak adott életvezetési tanácsokat. Ezt önök is így tapasztalták?

B-M. M.: Szerintem ez egyáltalán nem igaz, legalábbis ha megnézzük a mi mentorcégünk, a Baconsult portfólióját. Egyébként meglepően sok Magyarországon a női startupper. A Logiscoolt egy házaspár vezeti, az Indivizót is egy nő, és a HR-rel foglalkozó Dreamjo.bs is ilyen – ezt én vezetem, de ugyanígy a férjem is el tudná vezetni.

Hvg.hu: Az mennyire igaz, hogy a női startupok sikeresebbek? Egy uniós felmérésben olvastam, hogy sajnálatos módon kevés a női vállalkozó, pedig az általuk vezetett cégek eredményesebbek.

B-M. M.: Én női vezetőként azt tapasztaltam, hogy sikeres vagyok, de nem tudom eldönteni, hogy ez azért van így, mert nő vagyok, vagy azért, mert Mázi Mária. Az biztos, hogy a nőknek vannak olyan tulajdonságai, amelyek segítik őket: lelkiismeretesebbek, jobban kommunikálnak. Cserébe persze a férfiaknak is vannak tulajdonságai, amelyek az ő sikerüket segítik. Nem gondolom, hogy meg kell különböztetni a startuppereket a nemük szerint.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Ennél a cégnél mik a tapasztalatai?

B-M. M.: Én most tudatosan anyukákat és nőket vettem fel. Mióta anyuka vagyok, van az életemnek egy ritmusa: reggel felkelek, játszom a gyerekkel, utána bejövök, aztán hazamegyek, megint vele vagyok, este lefektetés után pedig megint dolgozom. Ha egy anyukát felveszek, akkor valószínűleg neki is hasonló a ritmusa, és annyira megnyugtató, hogy ha este írok egy levelet, akkor válaszol rá. De azt is látom, hogy ezek az anyukák meghálálják a bizalmat. Nekik már voltak rossz tapasztalataik a munkaerőpiacon. De olyan pozícióink is vannak, amelyeket részmunkaidőben lehet végezni.

Hvg.hu: Az önök által közvetített állások között is vannak ilyenek?

B-M. M.: Igen, szerencsére. Mi felépítettünk olyan Facebook-csoportokat is, amelyeken keresztül állásokat ajánlunk, ezek között van egy kismamás csoportunk, amelyik az egyik legaktívabb.

Hvg.hu: Ki van jobb helyzetben a munkaerőpiacon? A nők vagy a férfiak?

B-M. M.: Nem látok ilyen megkülönböztetést. Megint ugyanaz a történet: valahogy elhitették, hogy vannak női szakmák, és vannak férfi szakmák.

Hvg.hu: Magyarország mennyiben tér el Európa többi országától?

B-M. M.: Nem igazán, de ha mégis, talán pozitív irányban. A Dreamjo.bs-on keresztül az informatikus állásokra jelentkezők aránya 20 százalék körül van, míg a magyar átlag 11 százalék, az európai pedig 16.

Hvg.hu: Na de még mindig alacsony. Azt láttam, hogy a felsőoktatásban már kevesebb nő tanul informatikusnak.

B-M. M.: Miközben matematika szakon több nő végez, mint férfi.

Hvg.hu: Hova vesznek el ezek az emberek?

B-M. M.: Azt gyanítom, hogy az anyaságnál a jelentős részük. Olyan állásokat keresnek, amelyeket össze tudnak egyeztetni az anyasággal, és nem látják, hogy például az informatika tipikusan ilyen. Lehet végezni otthonról, a tengerpartról is.

Reviczky Zsolt

Hvg.hu: Önök miért nem élnek a tengerparton?

B-M. M.: Biztos vagyok abban, hogy nem éreznénk magunkat jól, ha nem csinálnánk semmit. Azt sem tudom elképzelni, hogy ha a mentorálás kifut, a Dreamjo.bs kifut, akkor ne csinálnánk valami nagyot.

Hvg.hu: Mit lehet csinálni? Felépíteni még egy nagy céget?

B-M. M.: Valamit, amivel hatással lehetünk a világra, lehet az egy cég, egy könyv – a lényeg az, hogy pozitív irányba haladjunk.

Hvg.hu: Meddig lehet eljutni ebben?

B-M. M.: Én ma azt látom, hogy változik a helyzet, hozzám is sokan fordulnak biztatásért. A feladat az, hogy ezt a kérdést ne kelljen feltenni. Hogy ne legyen különbség a nők és a férfiak között, ne arról beszélgessünk, hogy miért van kevés női programozó, vagy hogy miért tartanak a munkaerőpiactól a kismamák.