A kilencvenes éveit taposó szenilis diktátor, Robert Mugabe egyik utolsó, gazdaságilag káros döntése volt öt éve, amikor még hatalmon volt, hogy gyakorlatilag kiűzte az országból a gyémántbányászatra szakosodott külföldi cégeket. Ezek csak akkor működhettek tovább, ha zimbabwei többségi tulajdonba kerültek. Ez ugyanaz az logika, amely alapján elvették és tönkretették a fehér farmerek gazdaságait, amelyek hatalmas jövedelmeket hoztak az országnak. A politikai alapon kinevezett új tulajdonosoknak viszont fogalmuk sem volt a gazdaságok hatékony működtetéséről. És persze a de facto államosított gyémántbányáknál is ugyanez volt a helyzet. Robert Mugabét végül is a saját pártja egy vértelen puccsal, 2 éve kiiktatta a hatalomból.

A csendes államcsínyt követő választást persze a Mugabe-féle párt, a Zanu-Pf nyerte meg. A váltástól remélt kedvező fordulat elmaradt, az utóbbi két évben ugyanaz a gazdasági krízis jellemző az afrikai országra, mint amely például Mugabe idején világrekord inflációt hozott. Most a kormány brutálisan megemelte az üzemanyagok árát. Arra hivatkoznak, hogy az eddig olcsó benzint és gázolajat spekulánsok vásárolták fel, és külföldre csempészve, hatalmas haszonnal adták el. De ez az érvelés nem vigasztalja a havi 300 dollárt kereső átlag zimbabweit, aki az remélte, hogy Mugabe bukása után jobb lesz az élet. Egyelőre erről szó sincs. Ráadásul az egyik miniszter az áremelés miatt tiltakozó szakszervezeteknek csak annyit mondott: mostantól járjatok biciklivel…

Mindenestre az oroszokkal kötött gyémántüzletben van némi ráció. Zimbabwének hatalmas gyémántkészletei vannak, és ha a kitermelés újraindul, akkor ebből komoly állami bevételek lehetnek, amelyekből jóléti intézkedések is finanszírozhatók. Már amennyiben Mugabe tanítványai nem követik mesterüket, aki az ország jövedelmeinek a kilencven százalékát lenyúlta, és a saját családja, valamint a leghűségesebb alattvalók gazdagítására fordította. (via RFI, FranceInfo, képünk illusztráció)