Látni fogjuk, ha ön sok képet töltött fel egy luxusautóról, miközben nincs elég jövedelme, hogy vegyen egyet. Lehet, hogy az unokatestvére vagy a barátnője adta kölcsön önnek, lehet, hogy nem.

Így vezette fel a francia gazdasági miniszter a bejelentését: elindul a közösségi médiát és az adóügyeket összekapcsoló rendszer próbaüzeme. Gérald Darmanin úgy számol, évente 80-100 milliárd eurót bukik az ország az adóelkerülésen, miközben sokan, akik alig fizetnek be adót, a közösségi médiában büszkélkednek a vagyonukkal. Az adóhivatal dolgozói ez után nagyobb szabadságot kapnak, hogy begyűjtsék az adatokat a Facebookról, Instagramról vagy Twitterről. Vagy hogy egyszerűen megnézzék, ha valaki munkanélküli segélyre van bejelentve, vajon miért büszkélkedik a LinkedInen menő munkahellyel.

AFP /

Ugyanez Nagy-Britanniában már 2008 óta működik: a Connect nevű rendszer segítségével 3 milliárd font adót sikerült beszedni. Ez teszi lehetővé, hogy az adóhatóság összekapcsolja a magánszemélyek és a cégek adóadatait a közösségi médiában lévő megjelenéseikkel. Sőt, arra is akadt példa, hogy a Google Earth segítségével szúrtak ki egy házfelújítást, pedig ott az adópapírok szerint nem történt semmi. Az amerikai adóhivatal, az IRS látványosan titkolózik, amikor erről kérdezik, de az adószakértők szerint gyanúsan sok adatbányászattal foglalkozó szakértőt vettek fel az elmúlt években. Először tavaly decemberben adtak be a kormánynak egy hivatalos kérelmet, hogy felhasználhassák azokat az üzleti adatokat, amelyek a neten amúgy is nyilvánosak.

Nincs nehéz dolguk az adóellenőröknek, amikor annyian saját maguk tesznek fel a netre szinte bármit nyilvános adatként – mondta a Marketplace.org-nak Edward Zelinsky adójogi professzor. Más kérdés, hogy mi van, ha egy poszt nem nyilvános. A briteknél például egyértelmű: ha valaki úgy dönt, hogy a bejegyzéseit csak az ismerősei láthatják, akkor máris nem lehet felhasználni az adatait. Az amerikai IRS belső szabályzata pedig külön kitér arra, hogy tilos kamu profilokkal bejelölgetni a Facebookon embereket.

Attól, hogy valaki az adóhivatalnál dolgozik, nem kezdhet el minden ok nélkül turkálni más adatai között

- magyarázta Radnai Károly, az OrienTax Zrt. partnere. Olyan megtörtént Magyarországon is, hogy két NAV-os dolgozó magáncélokra keresgélt az adatok között, ellenük vádat is emeltek hivatali visszaélés miatt.

De egyébként sem úgy kell elképzelni a vizsgálatokat, hogy a revizorok véletlenszerűen csekkolnák a bejegyzéseket, sokkal inkább arról van szó, hogy ha valakit az adópapírjai alapján gyanúsnak találnak, akkor körbenézhetnek az ő online megjelenései között.

AFP /

Már csak azért is, mert az adóellenőrök pitiáner tételek miatt nem szívesen kezdenek el költséges vizsgálatokat, akkor vágnak bele szívesebben egy ellenőrzésbe, ha nagy összegű költségvetési csalást találhatnak, és tudják, hogy jó eséllyel eredményes lesz a vizsgálat. De ha például egy kockázatelemző szoftvert megtanítanak arra, hogy bizonyos adatokból hogyan szűrjön le következtetéseket, akkor jelezhet a revizoroknak: érdemes lesz vizsgálódniuk.

A NAV a pénztárgépeket figyeli, nem a Facebookot

Magyarországon a NAV nem figyeli a közösségi médiát. Az online pénztárgépek, a fuvarozókról készült EKÁER adatbázis, vagy épp a számlázóprogramok révén így is sokkal több mindent lát az adóhatóság, mint néhány évvel korábban.

Ahogy most dolgoznak az adatokkal Magyarországon, az a nulladik szintje ennek a technikának - mondta el kérdésünkre Radnai Károly. Most ugyanis egyszerűen annyi történik, hogy az adóhatóságnak beküldött adatokat, például egy 100 ezer forint fölötti áfatartalmú számla adatait összehasonlítják a tranzakció másik szereplője által szolgáltatott adatokkal vagy bevallásokkal, és ha eltérést észlelnek, akkor visszakérdeznek, vagy ellenőrzést indítanak.

Az izgalmas kérdés az, hogy lehetne-e ennél többre használni a meglévő adatokat. A NAV-nál lévő adattömeg összesítve ugyanis rendkívüli értékkel bír – magyarázta a szakértő. Itt sok esetben az adatvédelmi szabályok is problémát jelenthetnek: nyilvánvaló, úgy kell az adatokat összesíteni, hogy egyes vásárlók személyes adataira a vagyonosodás és jövedelmi viszonyok meghatározásán túl ne lehessen következtetni. Halmozottan kezelve az információkat viszont iparági szinten már olyan adatsorokat lehetne készíteni, amely a mostaninál sokkal többet elárul az iparról és a cégekről. Ha pedig azt látná a NAV, hogy egy vállalkozás nagyon nem úgy működik, ahogyan az a saját iparága szerint logikus volna, akkor indíthatna egy ellenőrzést. (Megkérdeztük a NAV-ot is, mi az álláspontjuk ezekről a javasatokról, amint válaszolnak, frissítjük a cikket.)

Mit enged a technológia?

Ha a NAV által most használt módszer a nulladik szint, ahogyan azt a szakértő nevezte, akkor az első szint szerinte az lenne, hogy elemzik az adatokat és anomáliákat keresnek - ehhez a technológia már adott. Ennél is egy fokkal fejlettebb lépés lehetne, ha mesterséges intelligenciát kezdenének alkalmazni, hogy tanuljon, és emberi segítséggel vezesse a revizorok kezét, merre érdemes vizsgálódni. A harmadik szint pedig már az volna, hogy alapszintű ellenőrzéseket maga a mesterséges intelligencia folytasson. Ettől most még messze vagyunk, de a technika gyors fejlődésével hamar megváltozhat a helyzet.