Párizsban a sárgamellényes tanárok mutattak rá arra, hogy a bérük nem elegendő arra, hogy tisztes lakáskörülményeket biztosítsanak maguknak és családjuknak. Berlinben tüntetések is voltak ebben az ügyben. A németek is bevezették a francia fővárosban újra alkalmazott rendszert: egyik évről a másikra maximum 10%-kal lehet emelni a lakbéreket, de csakis akkor, ha új bérlőről van szó. Csakhogy a lakbérek emelkedését nagyon nehéz törvényekkel korlátozni, ehhez új lakások kellenek a piacon. Erre törekszenek most az önkormányzatok, melyek rájöttek: ha nem cselekszenek, akkor rengeteg lakó távozni kényszerül a nagyvárosokból – épp úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol New York vagy San Francisco veszíti el a polgárait az egekbe emelt lakbérek miatt.

 A párizsi Le Figaro a Deloitte tanácsadó cég listáját közli az európai lakbérekről. Három magyar város is szerepel a listán: Budapest, Debrecen és Győr. Érthetően a lista alsó felében. Persze ha figyelembe vesszük a magyar fizetéseket, akkor kiugróak a lakbérek Budapesten, Debrecenben és Győrben is. 

Nem csoda, hogy Párizs és London áll az élen

A francia és a brit főváros méregdrága volt és maradt: egy négyzetméternyi lakás bérleti díja átlagosan 26,4, illetve 26,3 euró. Ezért van az, hogy az igazán gazdagok inkább megvásárolnak egy palotát Londonban vagy Párizsban, mert így elkerülhetik a bérleti díjak emelkedését, plusz az ingatlanjaik értéke állandóan emelkedik. De mi van a közönséges földi halandókkal? Ők szenvednek, ha nincs olyan magas havi jövedelmük, amelyből normális lakást bérelhetnek. Berlin és a közép-kelet-európai országok nagyvárosai viszonylag jól állnak: megfizethetőnek tűnnek a lakások, egészen addig, amíg nem vetjük össze a lakbéreket az átlagjövedelemmel. Akkor bizony a közép és kelet-európai uniós polgárok lekonyulnak, mert a fizetésüknek nagyon nagy százalékát kell lakbérre költeniük.

Párizs és London után Amszterdam, Koppenhága és Barcelona következik a Deloitte listáján. Utánuk jön München, Madrid és Varsó, mely kissé talán meglepő módon megelőzi Rómát. Csakhogy Itáliában húsz éve nem emelkedik az életszínvonal, miközben Lengyelország dinamikusan fejlődik.

A lista alsó részén közvetlenül Brüsszel után következik Budapest. Furcsa módon Brüsszel kimaradt a nagy ingatlanboomból, mely az egész világon bekövetkezett. A globális gazdaság sikeres elitje az egekbe emelte a lakbéreket, melyeket meg is tud fizetni, hiszen egy jó lmenő ügyvéd, orvos vagy informatikus jövedelme gyorsabban emelkedett, mint az ingatlanok árai. Brüsszelben egy négyzetméter bérlése 9,9 euróba került, míg Budapesten ez 9,8 euró volt. Miközben tehát a lakbérek utolérték az unió fővárosáét, a jövedelmek esetében ez távolról sincsen így. Ez is magyarázza a hazai lakosság frusztrációját. Ráadásul Budapest Bécset, Lisszabont és Berlint is megelőzi ebben a tekintetben, holott a fizetések Ausztriában vagy Németországban sokkal magasabbak.

Debrecen és Győr a lista végén szerepel 6,5, illetve 6,4 euróval négyzetméterenként. Csak Osztravát előzik meg Csehországból, de ezek is viszonylagos sikerek, mert azt mutatják  miközben a lakbérek egyre inkább európaiak lettek Magyarországon és az Európai Unióhoz 15 éve csatlakozó országokban, addig a jövedelmek jócskán elmaradnak mindenféle európai átlagtól. Ezért egy átlagos magyar, lengyel vagy cseh családnak a jövedelme jóval nagyobb részét kell lakbérre költenie, ha egy nagyvárosban kíván lakni.

Gazdag külföldiek szívesen fektetik be a pénzüket európai ingatlanokba 

Az ingatlanboomot csak részben hazai források fedezik. Egyre nagyobb a külföldiek aránya: elsősorban Londonban és Párizsban, de Európa szinte minden nagyvárosában megfigyelhető ez a tendencia. Emiatt Barcelonában rendszeresen tüntetnek, mert a pénzes külföldiek annyira felverik a lakásárakat, hogy azokat a helyiek mind kevésbé tudják megfizetni. Különösen a Kínából és Oroszországból vagy a Közel-Keletről érkező külföldiek érkeznek vastag pénztárcával az Európai Unióba. Az ingatlanboom milliomossá tett és tesz sok lakástulajdonost Európa nagyvárosaiban, miközben a bérlők ráfizetnek – foglalja össze a lényeget a Le Figaro.