Menő divatmárkát gyártó céget kapott az államtól a szegedi püspök

Menő divatmárkát gyártó céget kapott az államtól a szegedi püspök

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Egy márkás pulóver áráért dolgoznak egy hónapig abban a cégben, amelyet ingyen kapott meg a szegedi egyházmegye. A kötöttárugyárban zömében megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak, ahol jobbára vitorlázók sportruházatának darabjait, olasz megrendelésre szállítják. A 2Rule márkának 2019-ben nem jött be a Szefo Zrt, de a Nanushka új megrendelő lehet a gyárban.

Egy Paul & Shark márkájú pulóvert akár több mint 100-120 ezer forintért lehet megvásárolni, a Szefo Zrt-nél nagyjából ennyi pénzt keresnek havonta azok, akik megvarrják őket. A hatvan százalékban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató állami cég a bérköltségek nagy részét támogatásból fedezi, de a Szeged-Csanádi Egyházmegye is beszállt már 2017-ben  265 millió forintos kölcsönnel a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának finanszírozásába. Az egyházmegye jövő év elején veheti át az államtól a céget.

Az 1953-ban alakult vállalat nem változtatott azon, hogy elsődlegesen a valamilyen oknál fogva csökkent, vagy megváltozott munkaképességűeknek nyújtson lehetőséget arra, hogy dolgozhassanak. Eredetileg selejt, vagy hulladék anyagokat tettek újrahasznosíthatóvá, innen is a cég fonalmentő elnevezése, ahogy a szegediek még gyakran ma is így nevezik a vállalatot. A Szegedi Fonalfeldolgozó Zrt jelenleg állami tulajdonban van, több telephelyen is működik, vannak részlegei Hódmezővásárhelyen, Szentesen, de Sárrétudvaron is.

A Szefo Zrt. már hosszú évekkel ezelőtt beszállítója lett az olasz DAMA SpA-nak, majd a vitorlássport ruházati márkákat forgalmazó céggel 2012-ben egy tíz évre szóló megállapodást is kötöttek. Azt megelőzően évente 200 ezer darabot gyártottak az olasz cégnek, ezt növelték volna évi 250 ezerre. Ez a 35 millió eurós megállapodás fejlesztéseket is generált, a szerződés 2022-ben jár le. Az állami cég villamos berendezések, alkatrészek összeszerelésére is kötött bérmunka-megállapodást, szintén 2012-ben, a külföldi tulajdonú Legrand Zrt-vel. A Szefo Zrt árbevételének a közel 60 százaléka, 605 millió forint az olasz megrendelésből, majdnem 25 százaléka az összeszerelő bérmunkából, és kisebb része, 161 millió forint az itthoni megrendelésekből származott 2019-ben a cég szeptemberben leadott beszámolója szerint.

Ez utóbbiban a Nemzeti Sportmárka Zrt. már csak 330 ezer forint értékben gyártathatott le termékeket, pedig a beszámoló szerint 60 millió forintos megrendelést terveztek 2019-re, ami a háromszorosa az előző évi teljesítésnek. Úgy tűnik, hogy a magyar sportmárka gyártása itt megfeneklett, viszont új, reményteljes megrendelőként említik a beszámolóban a Nanushka Zrt-t, bár a termékek részletes ismertetéséből, hogy mekkora megrendelést teljesíthetett a Szefo Zrt, kimaradt a a vállalkozás.

Éppen egy évvel ezelőtt, amikor bejárta a sajtót, hogy az angol hercegné kabátját Berettyóújfalun varrták, írt a hvg.hu arról, hogy a magyar textiliparban nem annyira szokatlan, hogy ismert márkák elkészítésében közreműködnek. A cikkben a Magyar Könnyűipari Szövetség is megszólal, az ő adataik szerint a hazai ruhaiparban közel 4100 vállalkozás kicsivel több mint 18 ezer embert foglalkoztat. A nagyrészt 10 embernél kevesebb embert foglalkoztató, sokszor az ország legszegényebb vidékein működő cégek leginkább felsőruházatot és munkaruhákat állítanak elő – sokszor bérmunkában, nem ritkán világmárkák számára. Mindeközben sem a díjazás, sem maga a foglalkozás nem túl vonzó: a minimálbér környékén rögzítettek a fizetések, eközben a munka bonyolult, precizitást és odafigyelést igényel, ráadásul ott van az állandó nyomás, hogy a dolgozó teljesítse a napi normát. Nyáron a vásárosnaményi varrónők tüntettek, mert a külföldi tulajdonos nem tudott biztosítani megrendelést, ugyanakkor nem is bocsátotta el őket, így fizetés nélkül maradtak, a maszkok gyártása sem húzta ki őket a csávából. A Dubajban bejegyzett vállalkozás ellen novemberben felszámolási eljárás indult. Ehhez képest biztonságos üzemnek tűnik a szegedi állami vállalat.

A nyugat-európai divatmárkák „összeszerelésében” ügyködő vállalkozások sorába illeszthető az állami vállalat is, itt még a béreket sem kell kigazdálkodni teljes egészében, hiszen az állam részben fedezi a bérköltségeket, ami az egyházi fenntartással sem fog változni nagy valószínűséggel. Az persze kérdés, hogy az olaszokkal kötött megállapodás lejártával, vajon a hazai márkák elárasztják-e megrendelésekkel az egyházi fonalfeldolgozót.

Megkerestük a Szefo Zrt. vezérigazgatóját, hogy a beszámolóban leírtak szerint vajon milyen megrendelésekkel számolnak a Nanushka részéről, tervezik-e a 2Rule márka további gyártását, annak növelését, illetve mikor veszi át a Szeged-Csanádi Egyházmegye az állami vállalatot. A tíz napja elküldött emailre ugyan nem jött válasz, de a vezérigazgató telefonon annyit mondott: a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumának jóváhagyására várnak, ezt követően küldik meg azokat, valamikor jövőre.

Hozzászólások