2020-ban bármi megtörténhet: van, hogy egy hamburger nevével fejezi ki egy étteremlánc, mit is gondol az évről. A F*CK2020-t a Zing dobta piacra, pénteken,13-án, novemberben, két nappal azután, hogy a koronavírus második hulláma miatt újból bezárni kényszerültek az éttermek Magyarországon. Ezúttal láthatóan nem a gourmet irányt vette fel a lánc, inkább a tökéletes comfort food megtalálása volt a cél: ha már ebben az évben semmi nem jön úgy össze, ahogy terveztük, legalább a hamburgerben legyen benne duplán mindenből.

A járvány a nyolcadik éve építkező, mára tíz étteremmel működő láncot épp úgy telibe kapta, mint a vendéglátás többi szereplőjét. Így a fő feladat számukra is az volt: a lehető legkisebb forgalomkieséssel éljék túl a korlátozások időszakát. A mára a McDonald's és a Burger King után a harmadik legnagyobb hamburgerlánc egyik alapítójával beszélgettünk a Zing előkészítő üzemében.

Susánszky Ádám nem most szembesült először válsággal, ő épp az előző, 2008-ban induló krízis nyomán jutott el oda, hogy hamburgert fog készíteni. Akkortájt nyitott előző étterme, a Ring, az Andrássy úti hely pedig stabil törzsközönség nélkül, viszont magas költségekkel működve próbált talpon maradni. „Amikor elváltak az útjaink a séffel, úgy döntöttem, inkább beállok én a konyhába” – emlékszik vissza most, akkor pedig korábbi, amerikai munkahelye ugrott be neki, ahol a személyzeti ebéd volt jó minőségű hamburger. Akkortájt kezdett Angliában népszerű lenni a Gourmet Burger Kitchen hamburgerlánc, ahol éttermi minőségű hamburgert kínálnak, de relatíve olcsón, és kevésbé puccos helyeken – a Ringet végül valami hasonlóvá pozicionálta át, egy fatüzelésű kemencében készülő ciabattával, a saját maga által darált marhahússal, de itt még felszolgálással.

„Mi csináltuk csendben a hamburgereinket, aztán eltelt fél év, amikor az Index Egy nap a városban blogja kezdte keresni a város legjobb hamburgerét, és egyik barátom azt írta nekik, ha jót akarnak enni, menjenek el a Ringbe.” Így lett 2010-ben a város legjobb hamburgere az övék, és jött vele a vártnál is nagyobb népszerűség: „aznap vihar előtti csend, de másnap 11-kor már négyen várták a nyitást az ajtó előtt”.

Ezzel együtt pedig egy elképesztő forgalomnövekedést kellett hirtelen menedzselni, ami épp olyan nehéz feladat, mint amikor egy hirtelen bezárással kerül szembe egy étterem. „A második-harmadik napon rájöttem, hogy nem tudjuk tartani az ütemet, például frissen sütöttük a krumplit, de az fél kettőre elfogyott – ekkor döntöttünk úgy, hogy háromkor bezárunk, és hatkor nyitunk újra.”

Később aztán sikerült sztenderdizálni az előállítást, lánc mégsem lett a Ringből, jött viszont egy új lehetőség: Csanda Eszter szervezte 2013-ban az első Street Food Show-t, ő hívta Ádámékat a Ringgel – a bemutatkozás pedig olyan sikeres volt, hogy együtt kezdtek gondolkozni azon, street foodként hogyan állná meg a helyét az általa kikísérletezett hamburger. Így született meg a Zing, amelynek az első beruházása egy foodtruck lett, a bemutatkozása pedig a Sziget három nagy fesztiválján történt meg.

Nem az övék volt az első utcai gourmet burger a városban, a Magic Burger nagyjából akkor kezdte árulni egy óbudai büfékocsiból burgereit, amikor Susánszky Ádám a Ringben rakta össze az övét. És amikor a Magic a kocsit egy étteremre váltotta le, Ádám az éttermet a háta mögött hagyva próbált szerencsét a kocsival.

Azt azonban „romantikus tervként” emlegeti, hogy pusztán egy food truck elegendő lett volna a stabil működéshez. „Nem azért nyitottunk éttermet, mert muszáj volt, hanem hogy a szezonalitást kiküszöböljük: ha nyáron dolgozik nekünk 20-30 srác, akkor ne kelljen télen elküldeni húszat, hogy utána következő évben megint fel kelljen venni embereket” – magyarázza most.

Az első – a 7. kerületi bulinegyedben, 2014 novemberében megnyitott – étteremmel pedig tudatos építkezés indult, hogy a Zinget már olyan céggé fejlesszék, amely képes lesz működni akár franchise-rendszerben. Méghozzá tudatosan „fast casual” stílusban, vagyis félúton a gyorsétterem és az étterem között, helyben készült, de a pultnál átadott ételekkel. A közönséget ez nem zavarta, sőt, lassan az sem volt már idegen a számukra, hogy ne jól átsütve kérjék a húspogácsát.

A növekedés töretlen volt: a cég 2017-re egymilliárd forintra növelte árbevételét, tavaly pedig már egymillió burgert adtak el. Ebből pedig egyre kisebb részt képviseltek a fesztiválok és a bulinegyed turistái, és egyre nagyobb volt a tudatosan érkező törzsvendég. „Az elején még 80 százalékkal, sőt még többel számoltunk a fesztiválforgalomnál, most már inkább 15 százalék” – mondja Susánszky Ádám, és hozzáteszi: éppen ez volt a szerencséjük, amikor idén tavasszal egyik pillanatról a másikra be kellett zárniuk az akkorra már kilenctagú bővült lánc éttermeit.

Persze itt sem mentek simán a dolgok. A székesfehérvári éttermet például épp a lezárás előtti napokban nyitották meg. „Csütörtökön még azon gondolkoztak, legyen-e nyitóbuli, hétfőre lezárták a teljes országot” – meséli Susánszky Ádám, de azt is hozzáteszi: komoly küzdelmek árán, de fenn tudta tartani partnerük a helyet úgy, hogy egy hónap se volt, amikor negatívba fordult volna az eredmény.

Az első megoldás – ahogy másoknál is – a házhoz szállítás bevezetése lett, még ha előtte ódzkodtak is tőle, mondván nem lehet ugyanazt a minőséget úgy biztosítani, szinte órák alatt állították át a kommunikációjukat, és terelték át követőtáborukat a házhoz szállítós felületekre. Emiatt is kezdték a hamburgereiket félkészen, csomagban árulni – bár kis mértékben, de az is hozzájárult ahhoz, hogy egy darab turista nélkül is viszonylag kis visszaeséssel vészelték át az idei évet.

A „viszonylag” persze komoly hullámzást jelent: a március 20-április 15-i időszakban 40 százalékra esett vissza a forgalom az előző hónaphoz képest, ám – ahogy az emberek felhalmozott élelmiszerkészlete és türelme fogyott – lassan visszatértek a rendelések, így átlagosan 15-20 százalékkal vannak idén a tavalyi szint alatt. Susánszky Ádám úgy számol, hogy az őszi – még nyitott időszakban – a forgalom a korábbi 60-70 százaléka lenne házhoz szállítás nélkül, de van olyan éttermük is, ahol a forgalomnak már a felét adta kiszállítás. Ez azonban pluszköltségekkel jár részben a szállítás, részben a magasabb áfa miatt – ennek az éttermi szintre, 5 százalékra csökkentéséről az ágazat hónapok óta tartó lobbija után épp november közepén döntött a kormány.

A járvány azért óvatosságra inti a tulajdonosokat, és – mint Susánszky Ádám mondja – a terjeszkedésnél most csak azokra a tervekre szorítkoznak, amelyekre korábban leszerződtek. A tartalékot inkább arra szánják, hogy biztosan ki tudják húzni a második hullámot is, annál is inkább, mivel egy hosszabb távon működtethető Zing-étterem kialakításának költsége számításai szerint 25 millió forinttól indul. Így egyelőre áll egy másik nagy terv kivitelezése is: a csirkés ételeket – és nem csak hamburgert – kínáló Crunchy egy étteremmel működik, ennek esetleg lánccá fejlesztésénél a Dél-Afrikából indult, de ma már a világ 23 országában működő Nando's mintája lebeg a szemük előtt.

Közelebbi és könnyebben realizálható tervük a fenntarthatósággal kapcsolatos: úgy számolnak, jövőre már komposztálható csomagolóanyagot tudnak használni a termékeiknél – a zsíros papírnál a klasszikus szelektív gyűjtés nem megoldható. Arra azonban, hogy a fenntarthatóság nevében áttérnének-e műhúsra, annyit válaszol: egyelőre nincs az az indok, ami miatt minden áron be akarnák vezetni. Vega burgerük is inkább azért van, hogy – mint fogalmaz – ne legyen akadálya egy baráti vacsorának, hogy valaki a társaságból nem eszik húst. De, ami fontosabb: „a valódi élelmiszerek piacán szeretnénk valamit mutatni”. A mostani szezonra ennek jegyében készültek libamájas hamburgerrel – ám a legőszintébb innovációjukat végül az idei év minden rossz fejleménye hozta ki belőlük.