250 millió euróért épít acélgyárat Romániában az AFV Beltrame. 600 ezer tonna acélt gyártanak majd ott évente – mondta Carlo Beltrame, aki a cég francia és román részlegének felelőse. Ez óriási kontraszt a közelmúlttal – hangsúlyozza a Bloomberg –, hiszen az elmúlt években a nyugati világban egyre-másra zártak be a kohók és bocsátottak el munkásokat. Tavaly 72 acélgyár egyáltalán nem termelt, mert a pandémia miatt nem volt kereslet.

Mi változott? Joe Biden amerikai elnök dollármilliárdokat költ az infrastruktúra felújítására az Egyesült Államokban, az Európai Unió pedig ambiciózus zöld programot fogadott el. Mindehhez acél kell, és így a sokáig gyengélkedő gyárak egyszerre ontani kezdik a profitot. Az indiai Arcelor, amely a Kínán kívüli világ legnagyobb acélgyártója, nagyobb profitra számíthat, mint a PepsiCo, a Moderna gyógyszergyár vagy a McDonald's.

Biden infrastruktúraterve évi 5 millió tonnával növeli meg a keresletet a következő öt évben. 579 milliárd dollárt jelent a terv, melyet még nem fogadott el a washingtoni kongresszus, de mindenki biztosra veszi, hogy valami megvalósul belőle.

Rövid távú fellendülés vagy új aranykor?

Kevesen hisznek abban, hogy hosszú távon ilyen jó profitokat lehet csinálni az acéliparban, de a szakértők többsége úgy véli: a sokáig szenvedő iparág jobb idők elé néz, mint az elmúlt évtizedben. „A Kínán kívüli acélipar reneszánsz előtt áll” – jósolja Tom Price, aki a londoni Liberum Capital szakértője. Szerinte „egészen egyszerűen arról van szó, hogy a gazdaságok újra igénylik az acélt”.

Ennek ellenére az acélgyárak többsége kivár. A U.S. Steel főnöke például azt mondta a részvényeseknek áprilisban, hogy nem nyitják meg újra azt a két kohót, amelyet tavaly bezártak. Emiatt a szakértők arra számítanak, hogy bár a Biden-program éves acéligénye 5 millió tonna plusz acélt igényelne, de az USA-ban csak 4,6 millió plusz kapacitással számolnak.

Az európai befektetők sem nagyon sietnek, hogy egy leépítéssel teli évtized után újra komoly pénzt kockáztassanak az acélpiacon. Azért is nagyon óvatos mindenki, mert jelen pillanatban majdnem mindenütt védik a hazai acélipart, de senki sem tudja, hogy meddig. Biden egyelőre nem vonta vissza elődje, Donald Trump büntetőtarifáit. Az EU is meghosszabbította három évvel a maga védelmi rendszerét. Brüsszel kemény vámokkal fogja sújtani az orosz acélexportot, mert Oroszországban – éppúgy mint Kínában – jórészt szénenergia működteti a kohókat.

Új óriás jelentkezik azonban az exportpiacon: India. A JSW csoport, India egyik legnagyobb acéltermelője például meg akarja duplázni termelését, és 45 millió tonna acélt akar előállítani 2030-ra.

A bevezetőben idézett Carlo Beltrame mindenesetre optimista: "még pár hónapig eltart ez a szuperciklus: szükség van téglára, cementre és acélra. Nekünk mint vállalkozóknak ehhez át kell alakítanunk az acélipart" – nyilatkozta a Bloombergnek.

Kína a kulcs

A kínaiak termelik és fogyasztják a legtöbb acélt a világon. Csakhogy az a problémájuk, hogy kohóik döntő többsége szénnel működik, vagyis végtelenül környezetszennyező. Peking ezen változtatni akar, és gyors ütemben szünteti meg a hagyományos acélipart, hogy újat hozzon létre – immár nem szén alapon.

Csakhogy a gyorsan növekvő acélárak idején elég nehéz a pekingi vezetés dolga, mert a hagyományos technológiával működő acélgyárak is jó eredményeket érhetnek el. Az év elején óriási fellendülés volt tapasztalható az acélgyártásban, és ez keserédes hír Pekingnek, amely szeretné modernizálni az acélipart.