„A két új blokkhoz terveztek egy plusz hűtőberendezést, amely magas külső hőmérséklet esetén is olyan szintre csökkenti a hűtővíz hőmérsékletét, hogy az már ne emelje a Duna hőmérsékletét a megengedett szint fölé. Természetesen ezt a berendezést tesztelni fogják a blokk üzembe helyezése előtt” – mondta a vg.hu-nak adott interjúban a projekt új igazgatója, Vitalij Poljanyin.

Az elmúlt években többször előfordult, hogy a nyári meleg, aszályos hónapokban a működő paksi blokkok teljesítményét csökkenteni kellett, mert a Duna vize a megengedett határtérték fölé melegedett volna. Ennek tükrében évek óta nyilvánvaló, hogy a Duna – különösen párhuzamos üzemelés mellett, ami a Paks 1 üzemidő hosszabbításával akár 2 évtized lehet – nem fogja bírni a Paks 2 hűtését. Poljanyin nem részletezte, miféle plusz hűtésről van szó, a kézenfekvő és bevett gyakorlat a hűtőtó építése, de van, ahol hűtőtoronnyal oldják meg ezt.

Miért intő jel a paksi bővítésnél, hogy egyre többször kell a hőség miatt letekerni Paks I-et?

Megváltoztak a körülmények, és újra fel kellene mérni a bő évtizede kitalált paksi bővítés hatásait. Erre figyelmeztet a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának alelnöke. A szakember azt mondja, nem a bővítés ellen van, viszont ahhoz, hogy megóvjuk a Duna élővilágát, és megmaradjon az ellátásbiztonság is, a jelenleginél nyíltabban és sokkal átgondoltabban, szakterületeket átívelően kellene végrehajtani a bővítést, egyesével számba véve minden régi és új kockázatot.

Poljanyin azt sem részletezte, a plusz beruházás – ami nem része az eredeti terveknek – mennyivel növeli a projekt költségét, és ki fogja ezt kifizetni.

„Azt gondolom, hogy néhány hónapon belül megszületik a megállapodás a Siemensszel, meg vagyok róla győződve, hogy a német társaság szállítani fog. Az irányítási rendszernek 2028-ra el kell készülnie, vagyis még van öt évünk” – mondta Poljanyin. A kérdés azért merült fel, mert az illetékes német minisztérium még mindig nem adta meg az exportengedélyt a Siemens Energy-nek, hogy leszállítsa az irányítástechnikát az orosz Roszatomnak.

Poljanyin a szankciókról egyébként azt mondta, „a Roszatom és vállalatainak semmilyen tevékenységét nem érintik. Tehát nem vonatkoznak az Oroszországban gyártott berendezésekre, de az azon kívülről, Európából rendeltekre sem. Azt is látjuk, hogy európai partnereink érdekeltek a stabil szállításban. A magyar fél is igyekszik mindent megtenni, például uniós szinten a projekt előrehaladása érdekében. Bizonyos nehézségeket azonban okoznak a szankciók, elsősorban pénzügyek kezelésében, de ezeket a problémákat is sikeresen megoldjuk. Egyébként pedig olyan sok feladat áll előttem, hogy eszembe se jut még a szankciókkal is foglalkozni.”

Adva, hogy Ukrajnában Moszkva háborút folytat,

az Oroszországban gyártott berendezések szállítása a Fekete-tengeren, majd a Dunán történik majd, ehhez még ki kell bővíteni a paksi kikötőt.

Poljanyin részben elismerte, hogy a Roszatom küszködik a Paks 2 magyarországi engedélyeztetésével – valójában a projekt nagyrészt emiatt van jelentős csúszásban, az erőműnek még végleges létesítési engedélye sincs –: „Oroszországban az európaitól eltér az atomerőművek engedélyeztetése. Míg itt minden lépést külön kell engedélyeztetni, Oroszországban az egészet egy csomagban.

Időbe került, amíg az orosz kollégák elsajátították a számukra új eljárást.