A Berlint, amely Lou Reed harmadik szólóalbuma volt a Velvet Underground-korszakot követően, annak idején "minden idők legkomorabb lemezének" nevezte a kritika. Egy képzeletbeli párról, Jimről és Caroline-ról, az ő fokozatos kábítószerbe és depresszióba való süllyedéséről szól, amelynek háttere egy dekadens, lepusztult (Nyugat-)Berlin.  Nem ő volt az egyetlen, akit a Fallal kettéosztott város megihletett a rock-világban azokban az évtizedekben: David Bowie, Brian Eno és Nick Cave egy időre oda is költöztek. A lemezen mellesleg világhírű muzsikusok egész sora közreműködött, köztük a Brecker-fivérek, Jack Bruce basszusgitáros, Stevie Winwood gitáros, Tony Levin basszusgitáros és Aynsley Dunbar dobos, producere pedig az a kanadai Bob Ezrin volt, aki olyan további rock-történeti jelentőségű lemezeken dolgozott, mint Alice Cooper: Welcome To My Nightmare-je, Peter Gabriel első szólólemeze vagy a Pink Floyd The Wall-ja. A Berlin felkerült a Rolling Stone magazin 500-as album-öröklistájára is.
 
A színpadi változatban Lou előadja a teljes lemezt, öt új dallal kiegészítve, Caroline-t pedig Emmanuelle Seigner francia színésznő személyesíti meg. Ő azonban élőben nem jelenik meg, hanem csupán Lola Schnabelnek az előadáshoz készült filmjében. A zenei rendezést ismét Ezrin vállalta, míg az előadás színpadra állítása Julian Schnabel rendező-festő-díszlettervező munkája, aki mellesleg Lola édesapja.
 
A Berlin csak egy a 64 éves Lou Reed tervei közül. Jövőre új stúdiólemezzel jelentkezik, a 2003-as The Raven óta először, és készül egy meditációs lemezre is. Nem kis út attól a művésztől, akit jó 30 évvel ezelőtt még az önpusztítás egyik bajnokaként emlegettek.