A Kaposvári Csiky Gergely Színház Hely és szellem © csiky.org

Az új igazgató öt évre szóló kinevezéséről jövő csütörtökön dönt a megyeszékhely közgyűlése. Gyakorlatilag két jelölt áll(t) szemben egymással, a színházat az elmúlt egy évadban vezető színész-rendező, Znamenák István és a kaposvári polgármester, Szita Károly által felkért pályázó, Schwajda György drámaíró-dramaturg-rendező.

Znamenák a hazai színházi gyakorlatban szokatlan módon egyetlen évre kapta mandátumát - a közgyűlés érezhetően nem akarta őt. A társulat viszont igen: Znamenák tizenhét éve van Kaposváron, s a színházat hosszú évekig vezető őskaposvári Babarczy László is benne látta a munka folytatásának garanciáját. Akkor a versenyben a társulat számára teljességgel ismeretlen Korognai Károly állt vele szemben. Idén azonban, ha lehet még nehezebb helyzetben találta magát Znamenák, Szita személyesen felkért jelöltjével borítékolható a pályázat kimenetele.

Znamenák nyilvánossá tette pályázatát, Schwajda György nem (a dokumentumokat csatoltuk cikkünkhöz). Ám - ahogy az az internetkorban lenni szokott - az anyag kikerült a webre. Legyünk pontosak: Schwajda pályázataként kikerült egy szöveg, de eredetiségét a szerző nem erősítette meg sehol. Furcsa: egy közpénzből működő kulturális intézmény bármiféle anyaga mitől volna titkos? Olvasva a Schwajda-anyagot, végképp érthetetlen, mi az, amit ezen a koncepción védeni kell. Ha csak nem azt, hogy koncepció nem nagyon van.

A Schwajdának tulajdonított anyagban tiszteletköröket találtunk, amelyeket a kaposvári Csiky Gergely Színház múltja előtt fut a szerző, valamint definíciós kérdéseket: hogy mi is az a főrendező. Néhány hevenyészett állítást a színházművészetről  ("a színház mint templom"), pár ígéretet, nevezetesen, hogy Anatolij Vasziljevet meghívná rendezni, egy másikat arról, hogy lesznek nagy és fontos zenés előadások, egy harmadikat arról, hogy az ExperiDance nevű tánctársulattal együttműködne (itt egyébként Szita Károly lánya a művészeti titkár). Egy felvetést arról, hogy a színházat gazdasági társaságként kellene működtetni.

Valamint - a szöveg szerint - 30 órányi előadás DVD-n való megtekintése után egy sommás állítást, hogy jelenleg Kaposváron "sértegetik" (sic!) a közönséget. Közben sok elütést, helyesírási hibát, és a Word nevű szoftver - felülbírálatlanul hagyott - automatizmusából fakadóan a sortöréseknél nagybetűket.

A szolnoki teátrumot egykor magas színvonalon vezető színházi embertől, kiváló drámák szerzőjétől (Himnusz, Szent Család), de még az erősen vitatott - vagy inkább, tökéletesen ízléstelenre sikeredett - Nemzeti Színház felépítőjétől is ennél azért alaposabb munkát várna az ember. Ilyen szöveget az ad le, akinek nincs valódi elgondolása a színházról, azaz éppen most, élete és pályája jelenlegi szakaszán nem az alkotói igény viszi a vezetői szék felé, vagy akinek akkora támogatottsága van, hogy bármit beadhat.

Hátszél ide vagy oda, a szakmai testület hosszan faggatta Schwajdát hétfőn; a hvg.hu úgy tudja, csak vele két és fél órán át zajlott a meghallgatás. A döntést majd a városi közgyűlés hozza április 24-én, ebben a szakmai bizottságban - a Sonline.hu tanúsága szerint - Giber Vilmos, a közgyűlés kulturális bizottságának tanácsnoka vett részt, a színház részéről Kovács Zsolt, a Csiky Gergely Színház közalkalmazotti tanácsának elnöke és Tóth Géza, a színházi dolgozók szakszervezetének elnöke, valamint a Szita Károly által felkért Verebes István színész-rendező, Törőcsik Mari színművész, Vidnyánszky Attila, a Debreceni Csokonai Színház művészeti vezetője, Bodolay Géza, a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója és Iglódi István, a Pesti Magyar Színház igazgatója. Hogy pontosan mi zajlott az ülésen, azt nem tudni - megint csak nehezen érthető a titkosság, lévén szó közintézményről - de a kedden kiszivárgottak alapján úgy tudni, 6-2 arányban Schwajdát támogatta a bizottság.

A szöveg művészi állításait érdemes azért komolyan venni. A "sértegetés" különös felvetés. Kaposváron ugyanis éppen az a példaértékű, hogy több évtized tudatos színházi gyakorlata után mennyire érzékeny kapcsolat jött létre színház és közönsége között. S nem csak arról van szó, hogy - mint Znamenák pályázatában olvasható - többezerrel nőtt a bérletesek száma, s összesen 56 ezren jöttek el a színházba a tavalyi, egyik legsikeresebb évadban. Hanem a néző és a színház viszonyáról.

Sok magyarországi városban fél tízkor feszengenek, mert elmegy az utolsó busz, nemigen lehet többórás, szokatlan szerkezetű előadásokat elfogadtatni, a művészi szándék megbicsaklik a provinciális ízlés hullámtörőin. Kaposvár ezzel szemben nyitott, türelmes, gondolkodó közönséget nevelt ki. A város tisztában van azzal, hogy a hazai kortárs kultúra egyik legkomolyabb műhelye működik a településen s a vendégként a színházba érkezőnek nincs olyan érzése, hogy bárki sértve érezné magát a mégoly provokatív előadásokon is. Ja, hogy a színház nem "templom" többé? Vitatható hogy az volt-e valaha, de a posztmodern óta bizonyosan nem az; bár Schwajda György meglehet, nem hallott a megváltozott művészetfogalomról. S úgy tűnik arról sem, hogy a direkt pátosz és a szakralitás visszaszorulása nem jelenti az alázat hiányát. S hogy fontosabb zenés előadások kellenének? Nem tudni, milyenekre gondol Schwajda György, de tény, hogy Kaposvár az emlékezetes Állami Áruházától kezdve (1976; rendezte Ascher Tamás) a kilencvenes évek fordulatot jelentő Csárdáskirálynő 1914-éig (1993; Mohácsi János) sokszor és elég radikálisan értelmezte újra a hazai zenés színházi hagyományt. Csak óvatosan jegyezzük meg, nem látjuk ebben a tradícióban a Michael Flatley-féle showművészeti vonalat vivő ExperiDance szerepét.

A színház honlapja - úgy viselkedve, ahogy egy ilyen helyzetben kell - nyíltan beszél az eddigi eseményekről. Eszerint Znamenák a pályáztatáskor úgy fogalmazott, a "körülmények ellenére" beadja pályázatát. A csiky.org idézi Znamenákot és Mohácsi János főrendezőt is, akik Schwajdával való találkozásukkor biztosítékokat kaptak arra nézve, hogy "nem rombolni jön" Kaposvárra, s hogy senkinek nem kell új munka után néznie a társulatból. Znamenák úgy tudja, ő maga művészeti vezetőként közreműködhet is majd Schwajda igazgató mellett a szakmai munka folytatásában. Egy évadig biztosan így lesz - tesszük hozzá mi -, hiszen az már egy kész, megtervezett évad. De tovább? Szita Károly a Magyar Rádiónak azt nyilatkozta, titkon azt reméli, a két ember közösen dolgozik majd.

Akkor mi végre az egész? Miért kell új vezető egy kulturális intézmény élére, ha mindenkit meghagy a helyén, nem nyúl senkihez és semmihez? Kevésbé "sértegetős" előadásokat rendezni? Mohácsi János rendezőt kérdeztük, hogy szerinte mi a tétje a jelenlegi helyzetnek. "Fogalmam sincs. Arról se, hogy miért kell titkosítani a dolgokat. Úgy tudom, az április 24-i ülés is zárt lesz, de nem értem: miért?"- kérdez vissza. Mohácsi szerint a színház atyja, Babarczy László igazgatása utolsó időszakában nem ápolt már túl jó kapcsolatokat a városi közgyűléssel, kissé talán türelmetlen volt velük szemben. A közgyűlés "bosszújáról" van szó most? Mohácsi szerint csak a bizonytalanság biztos. Mint mondja, a jelenlegi helyzet nagyon rosszat tesz a társulatnak.

Úgy fogalmaz: "nőtt a gyanakvás és a félelem; a próbákon nagyon nehéz dolgunk van, hogy ne ez a légkör legyen meghatározó". "Egy jó előadás létrejötte nagyon nagy részt a szerencse műve is. Fokozottan így van ez egy társulat esetében. A szellemiség titokzatos és illékony valami. Egy évad alatt ki lehet seprűzni a házból."