„Ötven éve még nem volt divat pénzt adni a locsolásért. Húsvét hétfőn vizet öntöttünk a lányokra – kútvizet, nem pacsulit –, volt is nagy sikongatás, nyakba vele, hadd csurogjon” – meséli nevetve a ma már nyugdíjas Pista bácsi, aki egy dunántúli kis faluból származik, ám tanulmányai miatt legénykorában arra kényszerült, hogy felköltözzön a fővárosba. A locsolásért, vagy ha úgy tetszik, a húsvéti hidegzuhanyért – ami márciusban ritkán lehetett üdítő élmény – akkoriban igazi, kézzel festett és díszített hímes tojás járt.

„A locsolkodás az egyik legjellemzőbb húsvéti szokás. Régen is így volt, ma is így van” – mondja Koltay Erika néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa, több lehetséges magyarázatot is felhozva a vizes mulatság eredetét illetően. A profán magyarázat egyszerű: azért locsolják meg a lányokat, hogy egészségesek és termékenyek legyenek – az eláztatott ruha nem lehet probléma. Mások egy bibliai történetet vesznek alapul: eszerint, amikor Jeruzsálemben híre ment Jézus feltámadásának, nagy tömeg gyűlt össze, amelyet vizet locsolva próbáltak feloszlatni.

Tiszta vizet a lányokra!

AP

Időközben a húsvéti locsolkodás – egészségkímélő és energiatakarékos – kölnivizes öntözéssé szelidült. Ahogy a régi, rímes locsolóverseket is háttérbe szorították a vicces – vagy annak szánt –, pajzán, olykor obszcén költemények. Hol van már a szemérmes és unalomig ismételt „Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni” versike? Vagy a kedves, bohókás népdal: „Ma jöttem egy tojásért, Holnap jövök leányért. Ha nem adnak tojáskát, Ülűvigye tyúkocskát!”. Kaphatunk helyette sms-ben „Piros golyó, kék golyó, meglocsollak vén lotyó”-t, vagy jöhet a „Falu végén kanális, meglocsollak Téged is meg Anyád is!” Aki még ettől sem retten meg, bizonyára jót derül a Zöld erdőben-átköltésen, ami így szól: „Zöld erdõben jártam véled, Kezem erre-arra téved, Úgy éreztem, nem vagy nedves, Meglocsolhatlak-e kedves?” A válasz most maradjon függőben.

A húsvéti népszokások, hagyományok néhány kivétellel – mint a már említett locsolkodás – a falvakban is egyre inkább háttérbe szorulnak, átalakulnak. A néprajzkutatók szerint ez a fiatalok városba költözése mellett az idő múlásával magyarázható. „Máig él a barkaszentelés, ami több évtizede még az egész országban elterjedt szokás volt a katolikusok körében. Mára főleg az idősebb generáció tagjai őrzik a hagyományt” – meséli Koltay Erika.

Virágvasárnap reggel a hívők frissen metszett barkaágat visznek a templomba, hogy a pap megszentelhesse. Ez a szokás bibliai történeten alapul: a Lázár feltámasztása után Jeruzsálembe bevonuló Jézust a nép pálmaággal fogadta. A szentelt barkának később is hasznát vették: falun néhol az ereszbe tűzték, mert azt tartották, hogy így nem érheti villámcsapás a házat. Emellett „gyógyszerként” is használták: a hiedelem szerint hideglelés – láz – vagy torokfájás ellen elég volt lenyelni egy szem szentelt barkát.

Régen az asszonyok a húsvéti misére kosarukban vitték a sonkát, tojást, tormát, kalácsot, hogy miután a pap megszentelte az étkeket, ezekből egyenek aznap először. A sonka, tojás – mint az élet, újjászületés szimbóluma –, torma, kalács ma is felkerül az ünnepi asztalra, ám még a falvakban is csak kevesen szenteltetik meg ezeket.

Koltay Erika szerint a húsvét lassan egészen más értelmet nyer, átmegy ajándékozásba: a gyerekek csokinyuszit, csokitojást kapnak, a locsolásért pedig gyakran pénz is csurran-cseppen a család hölgytagjaitól. A falvakban az ötvenes években még nem volt divat a húsvéti csokifigura-ajándékozás, ez a szokás – a fogyasztói igények növekedésével együtt –  a városokból szivárgott a falvakba. „A nyuszi hozta.” Egész Európában összekapcsolódott a húsvét és a nyúl fogalma. És hogy miért éppen a nyúl? A tapsifüles – amely például Máltán ünnepi lakomának számít húsvétkor – a termékenységet, bőséget jelképezi. Gondoljunk csak a szólásra: „Szapora, mint a nyúl.”

„A hímes tojást, amelyet a locsolásért kaptunk, kézzel festették a lányok. Nem is ettük meg ezeket, eltettük emlékbe. Különösen a pirosra vigyáztunk” – meséli Pista bácsi. „Piros tojást az a legény kapott, aki közel állt a lány szívéhez. Zöld vagy kék tojást a barátnak adtak” – teszi hozzá Koltay Erika, hangsúlyozva, hogy mivel a szimbólumok koronként és kultúránként változtak, változnak, óvatosan kell kezelni a kérdést, mit jelent a tojás színe vagy a ráfestett minta. A néprajzkutató néhány konkrét példát is említ: a kövirózsa levelének mintája betegségre utalt, általában betegeknek adták – a fülfájást kövirózsa levelének kicsavart levével kúrálták –, míg a tölgyfalevélre emlékeztető (tévedtutas) motívum azt az óhajt tükrözte, hogy valaki, aki elment a faluból – katona lett vagy tanuló –, mihamarabb térjen vissza.

Tojásbiznisz. Folyamatos ujjászületés

hvg.hu

A régi népi játékok, például a bújj-bújj, zöldág a falu főterén, vagy a zöldághordás, villőzés (a fiatal lányokat egy ággal megütögetik, hogy termékenyek legyenek), lassan teljesen kikopnak. Ahogy a Júdás-verés (vagy Pilátus-verés) is, nagyhéten. Ilyenkor a gyerekek a templomban verik a padokat, vagy hatalmas robajjal hordókat zúznak szét.

A negyven napos böjtöt is kevesebben tartják, mint néhány évtizede, az önmegtartóztatás ma már leginkább a nagypénteki húsmentes napra korlátozódik. Ugyanakkor beszivárgott a városi folklórba a torkos csütörtök – a böjt kezdete előtt ekkor még elfogyasztható a farsangi maradék, vagyis sor kerülhet az utolsó „nagy zabálásra”. Míg Európa számos országában a hamvazószerda előtti csütörtök a kövércsütörtök (Olaszországban Giovedí Grasso, Németországban Fetter Donnerstag), addig Magyarországon belecsúszik a böjti időszakba, amely hamvazószerdán kezdődik (erről bővebben keretes írásunkban).

 A pünkösdi – a keresztények ekkor ünneplik a szentlélek eljövetelét – hagyományok közül ma is él a tavaszköszöntés. Pünkösdkor (50 nappal húsvét után)a templomot sok helyütt zöld ágakkal díszítik fel – régen a házak ablakaiba virágot, a kerítésre rügyező ágakat tűztek, az eladósorban lévő lányos portákat pedig zöld ág díszítette. Ugyanakkor kevés faluban választanak ma már pünkösdi királyt és királynét. Előbbinek ügyességi játékokon kell bizonyítania, hogy ő a legrátermettebb legény a faluban: így egy hétig – vagy éppen egy évig –, amíg a pünkösdi királysága tart, minden mulatságon részt vehet, és a kocsmában ingyen ihat. „Halványulnak és előbb-utóbb teljesen átalakulnak a népszokások. De azért a lényeges, fontos elemek megmaradnak” – összegzi Koltay Erika, hangsúlyozva, hogy az oktatásban a mai napig fontos szerepe van a hagyományok felelevenítésének.