A Fortepan fotóarchívumában közel 40 ezer fénykép szerepel. Az itt található képekről keveset tudni: általában nem ismert a szerző, a szereplők, sokszor a helyszín sem. Úgy gondoltuk, érdekes lehet e fotók mögé nézni, néhány ott látható részletet kiemelni.

Sorozatunk első részében egy olyan fénykép után nyomoztunk, amin a Budai Vár romos épületei között feltűnt a Sándor-palota, a budavári sikló még (már) nem közlekedett, a plakátok pedig a kor filmjeiről és italairól meséltek. Ma az alábbi, a hetvenes évek közepén, a Corvin-áruház előtt készült kép nyomába eredünk.

Fortepan.hu

A helyszín

A Corvin-áruház látható a fotón, ami a Fortepan adatbázisában az 1975-ös képek között szerepel.

A bevásárlóközpontot 1926. március elsején nyitották meg; a működtető céget a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította, az épületet Reiss Zoltán tervezte. A belső tereket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid munkái díszítették Szilágyi István Régi boltok krónikája című munkája szerint, melyet a BudapestCity.org idéz.

Az áruház hatalmas forgalmat gerjesztett a Blaha Lujza téren, így a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán üzembe helyezték az ország első villanyrendőrét, 1926. december 23-án. A Corvin egyik legnagyobb hatású újdonsága az 1931-ben felszerelt mozgólépcső volt, amely az első volt az országban. Erről a retronom.hu weboldalon részletes korabeli beszámoló és ábrázolás jelent meg. A harmincas években az áruháznak 52 osztálya és 33 kirakata volt – egy másik forrás szerint.

HVG Archív

A Corvin a második világháborúban leégett, 1944-ben bezárt. 1948-ban államosították, és Budapest Nagyáruházra keresztelték át. 1956-ban súlyos károkat szenvedett az épület, amelyet 1966-tól az Országos Áruházi Vállalat üzemeltetett. Egy év múlva a céget Centrum Áruházakra nevezték át, ekkor vette fel a Centrum Corvin Áruház nevet a Blaha Lujza térnél lévő létesítmény - írja a Wikipedia.

A Corvin 1948-ban

fortepan.hu

Alumíniummal borították be a tér felőli homlokzatát – a belső felújítás mellett. A rendszerváltás után sokszor cserélt gazdát az épület és az áruház, jelenleg Skála áruházként működik. Újdonság viszont, hogy 2007-ben megnyitott a Corvintető szórakozóhely: tetőteraszáról fantasztikus panoráma nyílik Budapestre.

Fogyasztási szokások, árak a hetvenes években

A hetvenes évek közepére a lakosság nagy része biztosítani tudta alapvető szükségleteit - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal Életszínvonal 1960-1980 című kiadványából.

„A hetvenes években a mindennapi fogyasztási és ruházati cikkekből elég jó volt a kínálat” – mondta a hvg.hu-nak Valuch Tibor, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A havi bruttó átlagkereset 1968-ban 1928 forint volt, 1971-ben 2325 forint, 1978-ban pedig már 3687 forint. A tömegélelmezésben nem volt hiány: kenyér- és tejfronton a választék fokozatosan és gyorsan bővült. Téliszalámit viszont csak a valutás boltban lehetett kapni vagy pult alól, mert fontos exportcikk révén keveset hoztak a belső piacra – tette hozzá Valuch Tibor. A nemes húsárukhoz – bélszínhez vagy fehér pecsenyéhez – is csak jó kapcsolatok révén, ügyeskedéssel lehetett hozzájutni. Sörből volt hiány nyáron, az iskolakezdést megelőzően pedig iskolaköpenyből, mert egy színben, egy fazonban lehetett kapni.

Érdekességképpen: 1968-ban egy gyapjúszövetből készült férfiöltöny 1260 forintba került, 1978-ban viszont már 2680 forintot kellett fizetni érte. Ebben az időben a télikabát sem tartozott a hétköznapi fogyasztási cikke közé: 1800 forint volt 1978-ban. A farmer a 70-es években elvesztette presztízsét, drága volt még - 1976-ban 1150 forint -, de már itthon is lehetett kapni. Olyannyira, hogy ebben az időben 1,5-2 millió darab került forgalomba - mondta Valuch. A hetvenes évek végén differenciálódott a hazai fogyasztás, megjelentek a nagyáruházak: a fővárosban a bécsi mintájára készült Budai Skála.

milstory.blog.hu

A színes tévé a hetvenes évek közepén jelent meg hazai gyártásban, de első lépésként a háztartásokban a kisképernyős tévéket felváltotta a nagyképernyős fekete-fehér.

Ebben az időben a vágyott használati cikkek közé tartozott az autó. A hetvenes években a keleti kocsiknak is volt presztízse, mert nehezen lehetett beszerezni ezeket, de igazán azt bámulták meg, aki nyugati kocsival gurult. Leginkább orvosok, ügyvédek vagy külföldi kiküldetésből hazatérők - akik vámmentesen hozhatták be - engedhették meg maguknak a használt nyugati csodákat. Ha valaki a hetvenes években a barátoknak vagy a külvilágnak meg akarta mutatni, hogy az átlagosnál jobban él, fürdőszobájában kirakta a nyugatról hozott szappanokat.

A kirakat és a kor divatja

A Corvin áruház kirakatában látható „napi ajánlat” amolyan divatkrónika, melyben igen sokszor fordul elő a nylon szó, méghozzá különféle szóösszetételekben: plüssnylon, nylonvelúr. Ám, ha azt gondolnánk, hogy a műanyagláz a szocialista tervgazdálkodás egy gardróbra intézett csapása volt, tévedünk. Dózsa F. Katalin művészettörténész kérdésünkre elmondta: „a műanyag a divatban a Nyugaton ugyanolyan trendi volt a hatvanas évek végén, és a hetvenesek elején”.

A nylonharisnya negyvenes évekbeli elterjedése után az Egyesült Államokban kezdték felkapni a könnyen kezelhető anyagot a ruhaiparban, ezért készülhetett minden nylonból. Praktikus volt, hisz nem gyűrődött, könnyű tisztíthatósága minden háziasszony álma volt. A hátulütőit ekkor még nem ismerték fel: hogy izzaszt, és sokaknál allergén reakciókat vált ki.

A kínálatban látható otthonka sem csupán a vasfüggönyön innen volt divat, a Nyugat-Németországból származó, konyhai viselet akkoriban nem a falusi asszonyok „kelméje” volt, és először nem is nylonból, hanem kartonból készült.

kukkerblond.blog.hu

A kocsiról

A képen az NDK-ban készült nevezetes „kocka” Wartburg látható, amely eredetileg 1000-es, majd 353-as típusjelzéssel futott. (Az 1000-es jelzést egy korábbi típusnál is használta az NDK-s gyár, úgyhogy végül a szakirodalom inkább 353-asként emlegeti a kockaautókat. A magyar és a bolgár források eltérnek abban, hogy a korábbi, teljesen más, „púpos” karosszériával készült 311-es vagy a 312-es verziókat nevezték-e az NDK-ban 1000-esnek.)

A kétütemű, háromhengeres kocka-Wartburgokat 1966 és 1989 között gyártották. Éppen 1975-ben, vagyis képünk elkészülése táján jelent meg a 353W jelzésű új típus. A hatvanas-hetvenes években Magyarországon egy új autó megrendelésétől számítva hosszú évek telhettek el, mire a tulajdonos megkapta a kocsit. Így amikor 1975-ben kijött a gyárból a W-változat (Weiterentwicklung - továbbfejlesztés), az a pesti utcákon csak évekkel később tűnhetett fel.

W mint továbbfejlesztés

A Wartburg-gyárban a hatvanas években - akárcsak a cseh Skodánál - átmeneti „reneszánszát” élte az autótervezés, és a mérnökök fantáziája a modern kocka-Wartburg után sem állt le, csak a politikai vezetés szabott gyorsan határt a műszakiak képzelőerejének. Így a Wartburgok évtizedeken át ezzel a dizájnnal készültek az eisenachi gyárban. Nemcsak a megjelenés kövesedett meg, de a technikai újdonságok is ritkultak a szocialista autógyártásban. Így aztán a Wartburgok, Skodák a rendszerváltásra szinte teljesen idejétmúlt technikával készültek, és a határok – na és a piacok – megnyitása után gyorsan versenyképtelenné váltak a keleti autógyárak.

A Wartburg márkanevet ma már nem is nagyon láthatjuk, a Skoda pedig a nevet megtartotta ugyan, de a Volkswagen-konszernbe olvadt be időközben.

A babakocsi

Az autó tetején egy babakocsit látunk, ami a hetvenes évek növekvő gyermekvállalási kedvét idézi fel. Tóth Eszter Zsófia, a kor szakértője rámutatott, hogy ennek egyrészt az 1967-ben bevezetett gyes volt az oka. A nőkre már nem volt akkora szükség a munkaerőpiacon, az ötvenes évek nagyberuházásainak befejeztével „valahogy ki kellett vonni őket a forgalomból” – mesélte Tóth.

A Bisecurin, Infecudin fogamzásgátlók megjelenésével viszont ugyanebben az időszakban megváltozott a szexuális kultúra, ami a hetvenes évek elejére fogyatkozó magyar népességet eredményezett. Erre Fekete Gyula a Nők Lapjában nemzethaláli vízióival traktálta a népet. A diskurzus, a politikai retorika és a kecsegtető hároméves állami támogatás megtette hatását: az 1974-75-ös babyboom révén az ovik megteltek, és mivel a nevelési-oktatási intézmények létesítése nem követte a szaporodás mértékét, ahol gyerek volt, ott általános zsúfoltság vált jellemzővé.

És végezetül: tegnap este kiküldtük fotósunkat - így néz ki ma a Corvin-áruház, kocsikkal, babakocsi nélkül.

Stiller Ákos