hvg.hu: Többször kijelentetted, hogy jelentkezésed  A Dalba afféle poén volt. Az elmúlt fél év történéseivel a hátad mögött, mennyire szabad komolyan venned magad?

Márta Alex: Mindig komolyan vettem magam. Az, hogy kialakult rólam egy ilyen torz kép, vagy hogy egyesek próbáltak belőlem poént csinálni, nem jelenti azt, hogy én kevésbé veszem komolyan magam. Inkább az a kérdés, hogy mennyire vesznek téged komolyan azok, akik hallgatják a zenédet. Ha nem is lett volna A Dal című műsor, én akkor is ugyanilyen ideológiával csináltam volna tovább a zenéimet, szövegeimet, mint eddig. Úgy érzem, hogy így egyre inkább kezd elhalványulni, ami volt, és más dolgok lesznek fontosabbak.

Fülöp Máté

hvg.hu: Azért mégiscsak egy tévéműsor hozta meg számodra az országos ismertséget. Hogy kerül majd be A Dal a memoárjaidba: grandiózus kitörés vagy életed nagy fricskája?

M.A.: Igazából mind a kettő. Ami az ismertséget illeti, most jó, itt vagyok, most mindenki ismer, de hogy mi lesz öt év múlva, ki fog rám emlékezni, azt nem tudom. Az viszont biztos, hogy jó nagy fricska volt. Ott álltam viszonylag ismeretlenül és - én mindig férfiasan be is vallottam - viszonylag szarul elénekeltem a dalomat, de így is megnyertem a műsort.

hvg.hu: A korábbi menedzsmented meglehetősen rövid pórázon tartott, azzal takarózva, hogy csak téged óvnak. Vajon mitől féltettek ennyire?

M.A.: Magyarországon az online média megfoghatatlan, igazából nem tartoznak elszámolnivalóval senki felé, ezért azt írnak, amit akarnak. És nyilván az online médiát meg pont olyan arcok írják, mint én, és hát ők nem restek leírni - sokszor kifigurázva -, amit gondolnak. Nyilván a kattintásokat az hozza, aki rossz vagy ciki dolgot közöl egy adott emberről. Sokszor éreztem, amikor hülyeséget írtak rólam, hogy nem gondolta komolyan a szerző, de tudta, az a jó, ha ilyet ír. Az online média sokkal jobban befolyásolja az embereket, mint az, ami a tévében megy. Az nem érdekel igazából már senkit.

Valamiért volt egy olyan elképzelésem, hogy ciki bulvármédiának nyilatkoznom, mert nyomi dolog, szóval nem csináljuk. Egyébként se voltam képben azzal kapcsolatban, hogy kinek mit kell mondani, így a dolgok odáig fajultak, hogy Bérczes Ádámék (a CLS kiadó vezetője, ByAlex volt menedzsere - a szerk.) mindenkit kezdtek szépen bulvármédiának tekinteni és ignorálni. Ezzel pedig pont, hogy nem védtek be, hiszen a zárkózottság miatt sokan azt gondolták, nagyképű vagyok. És hát meg is kaptam a magamét. Mert így inkább leírták, hogy menj a pics*ba. Én azt gondolom, hogy Ádámék jó emberek és a CLS szárnyai alatt nagyon sok jó előadót felfuttattak, de ezzel a helyzettel szerintem nem tudtak mit kezdeni. Ádámnak van egy sajátos elképzelése a világról, de a világ egyelőre nem úgy működik, ahogy ő szeretné, hogy működjön.

Fülöp Máté

hvg.hu: A jelenlegi ügynököd már egyenest úgy fogalmazott, kevesen tettek annyit az országimázsért, mint te. Mit gondolsz erről?

M.A.: Figyelj, szerintem ez az egész Eurovízió nem javít az országimázson. Viszont az tény, annak sokan örültek, amikor nem azt látták, hogy valaki megint a sor végéről kullog haza, hanem egy jobb helyezést ér el. Persze nincsenek kényszerképzeteim: emlékszik valaki arra, hogy tavaly ki indult Hollandiából? Vagy két éve Olaszországból? Lehetséges, hogy az eurovíziósok arra a sorsra jutnak, hogy elfelejtik őket nemzetközi szinten. Egy biztos: tök mindegy, hogy mit gondolnak rólam, én odaálltam és magyarul elénekeltem a saját magam által írt dalt. És akármennyire is rosszul állt hozzám az itthoni közönség, úgy érzem, nem hoztam rájuk szégyent.

hvg.hu: Egy országot osztottál meg: sokan ujjongtak, hogy végre nem a soron következő Wolf Kati képviseli az országot, érdekes módon azonban az ellentábornak is ugyanez volt a fő érve. Szerinted mennyiben kell unikálisnak lennie egy eurovíziós előadónak?

M.A.: Ahhoz, hogy ennyire nagyon könnyen megnyerj egy hazai versenyt, ki kell sikítani a többiek közül. Egyébként, ha megnézem az Eurovíziót, nincsenek formabontó versenyzők, inkább köpeny alól kihúzott, ventilátoros dalokat lehet hallani. Mielőtt kimentem, kifejezetten cikinek tartottam az egészet, most annyit tudok mondani, hogy annyira azért nem ciki. Sokat fejlődött, voltak kint kifejezetten jó popdalok is. Én például a svéd versenyző dalát azóta többször is meghallgattam.

hvg.hu: Nem egyszer kiakadtál a fanyalgókra, akik az énektudásodtól kezdve a vastagkeretes szemüvegedig gyakorlatilag darabokra szedtek. Ilyen távolságból sejtesz már valamit, hogy mi állhat az efféle támadások hátterében?

M.A.: Nem ismertek engem. Nekem például az egyik legnehezebb dolog volt azt feldolgozni, hogy voltak fórumok, ahol konkrétan azt fejtegették: csúnya vagyok. Pedig én - hülyén fogalmazva - végig afféroltam az egész egyetemet, soha nem volt parám a csajokkal, életemben egy visszautasítást sem kaptam, most is gyönyörű barátnőm van. Engem sosem látott a környezetem csúnyának. Kérdezgettem is a barátaim, hogy te, figyelj már, szerinted én csúnya vagyok? Jött is a válasz, hogy nem, nem vagy. De hát akkor? És akkor visszanéztem A Dal felvételeit, és igen, én is úgy láttam, hogy ott én nem voltam még igazi előadó. Kicsit félszegen, hamisan elénekeltem egy dalt, szakállas voltam, szemüveges, nem is lehetett látni belőlem semmit, az volt az első szereplésem, nem tudtam, hogy mi a dörgés. Persze, mikor megnyertem a műsort, voltak csomóan, akik nem szavaztak, vagy másnak drukkoltak, nem egy ilyen kiaf*szom izének, mint én. Naná, hogy szétszedtek.

Fülöp Máté

hvg.hu: Néhány hónap alatt kész előadóvá cseperedtél volna?

M.A.: Minden szempontból rengeteget fejlődtem: százszor magabiztosabb vagyok, nem követek el olyan hibákat, mint régen. Az újabb dalokon már érzem azt is, hogy mint zeneszerző nagyon nagyot léptem előre. Persze ez nem azt jelenti, hogy a régebbi dalaimat rossznak gondolnám, hanem, hogy sokkal könnyebb, mondjuk beülni a stúdióba és megcsinálni egy dalt, mint ezelőtt két évvel.

hvg.hu: A tehetségkutató formátum esetében a győztes utóélete kétesélyes, ám egyáltalán nem gyakori, hogy a robbanásszerű hírnevet a többség jól kezelné. Szerinted mi történik ByeAlexszel?

M.A.: Olyan szempontból jól kezeltem a helyzetet, hogy amikor tényleg olyan pszichikai stádiumban voltam, hogy fejeket vertem volna le a helyükről, akkor nem csináltam semmi cikit, amivel megsértettem volna másokat vagy sokkal negatívabb képet alakítottam volna ki magamról. Tűrtem. Úgy voltam vele, hogy ez van, ezt most meg kell oldanom, és hogyha jól jövök ki belőle, még büszke is lehetek. Biztos vagyok benne, sok olyan előadó volt A Dalban, aki rosszabbul kezelte volna a helyzetet, és olyanok is, akik visszaléptek volna, hogy köszönöm szépen, ha ennyire nem bírtok támogatni engem itthonról, akkor menjetek a p*csába.

A jövő más kérdés. Most írt valaki egy dalos bejegyzésemhez a Facebookon, hogy ne szakértősködjek már egydalos szerzőként, előbb produkciót kellene csinálni és utána pofázni. Pedig nem egydalos szerző vagyok, most jelenik meg a lemezem (A lemezen a biztonság kedvéért három verzióban is szerepel a Kedvesem - a szerk.). Kifejezetten sok magyar előadónál van, hogy egy dala kisikítóan ismert: időnek kell eltelnie, hogy az emberek ne csak azzal az eggyel azonosítsák. De az igaz, hogy most ha valakinek azt mondod, hogy ByeAlex, biztos azt az egy dalt fogja felhozni, meg az Eurovíziót. Szóval én még a köztudatban mindig eurovíziós vagyok.

Fülöp Máté

hvg.hu: Az élő fellépéseid a köztudatban leragadtak a Malmőt megelőző, családiasra sikerült Zöld Pardonbéli koncertednél. Milyen lehetőségei vannak egy eurovíziós sztárnak a magyar piacon?

M.A.: Szerintem sokkal kevesebb koncerten voltunk nyáron, mint amire mehettünk volna. Eleve az volt, hogy én nem akartam széthaknizni magam. Szeretnék pihenni és szeretném szeretni a koncerteket, nem mindennap ötször fellépni és gyűlölni a dalaimat, meg úgy az egészet. Az említett Zöld Pardon, hát igen. Gyermekdeden azt hittük, hogy ez jó. Nem volt kész zenekar, dalok, műsor, semmi.

hvg.hu: Hatalmas csapda tévéműsor által ismertté vált előadók számára a falunap-anomália. Mi a véleményed erről?

M.A.: Vannak ezek a városnapok, amiket sokan falunapnak hívnak. Pedig, ha belegondolsz, nincs más lehetőséged: ha fejlődni akarsz, koncertezni, és azt akarod, hogy legyen közönség, nagyképűség lenne azt mondani, hogy nem megyek el ilyen helyekre. Pesten van kétmillió ember és az összes többi millió ember meg nem Pesten van. Hogy Pesten megtölts egy klubot, ahhoz közönségmagra van szükséged és egy Kedvesemtől nem lesz közönségmagod. Az is tényező, hogy én nem csinálom ezt tíz éve, hanem közismert vagyok nyolc hónapja: kell a rutin. Szombathelyen volt egy koncert, ahol négyezer ember előtt tudtam fellépni egy rendezvényen. Pesten hol tudnék ilyet? Legfeljebb a Parkban, ha én vagyok a Punnany Massif, de az meg nem vagyok.

Fülöp Máté

hvg.hu: A Dal hagyományai szerint az előző évi győztes mindig az aktuális zsűriben landol, rád mégis inkább a szerényebb, digitális kommentátor titulust osztotta az MTVA. Mi lehet ennek az oka?

M.A.: Engem egy konkrét kéréssel kerestek meg, azzal, amit most fogok csinálni A Dalban. Mondták hogy aludjak rá kettőt, érdekel-e vagy nem. Én úgy gondoltam, hogy senkivel nem akarom a port összerúgni, maradjon meg a jó kapcsolat, jó buli lesz A Dal így nekem, hogy nincs tétje. Úgy éreztem, jobb az, ha nem adok pontokat, nem rajtam múlik, hogy ki megy majd az Eurovízióra, nem az én üzenőfalamon fognak cseszegetni az emberek, hogy kire szavaztam, és egyébként is, mennyire nem értek ehhez az egészhez. Nekem erre nincs szükségem. Egy picit azért gondolkodtam rajta, hogy esetleg nem szeret engem a tévé, és talán nem bíztak bennem, mint tévés szereplőben. Ki tudja?

hvg.hu: Alapvetően ki vagy békülve a helyzeteddel?

M.A.: Szeretnék bizonyítani. Szeretném bebizonyítani azt, hogy nem a Kedvesem vagyok, nem az eurovíziós ByeAlex vagyok, tudok meglepetéseket okozni. Be fogom bizonyítani, hogy jó zeneszerző vagyok, jó dalokat írok, meg fog jelenni egy regényem, tudok jó könyvet írni. Ha úgy nézem magam, mint nem zenészt, én a saját generációm körében, az egyetemen mindig is központi ember voltam, mindenki jó haverom volt, ezért úgy érzem, hogy az Eurovízió valamilyen szempontból ellehetetlenített azzal, hogy elkezdtek engem bénának tekinteni. Mert ha valami én nem vagyok, az a béna.