"A valóságunk 16-os karikát érdemel"
Fiatalok, és ha kell, kevés pénzből is véghez viszik a filmtervüket. Nem szándékosan kerülik a filmalapos támogatást, csak úgy gondolták, hogy a saját ötletükhöz jobban passzolnak a gerillamódszerek. Két ilyen módon készített filmet is elcsíphet a közönség ősszel a magyar mozikban, és külön öröm, hogy mindkettőben hiteles képet kapunk arról, hogy milyen ma Magyarországon fiatalnak lenni. A Free Entry és a VAN... alkotóival beszélgettünk arról, milyen az, amikor a filmkészítés harc is egyben.
Minden magyar filmről szóló hír vagy kritika alatt könnyen megtalálhatjuk azt a hozzászólást, melyben a feldühödött és öntudatos állampolgár kikéri magának, hogy miért mentek el az ő adóforintjai az adott (ide lehet képzelni a jelzőt) produkcióra. A jelenlegi körülmények között azonban a Magyar Nemzeti Filmalap támogatása nélkül nagyon nehézkesen lehet egész estés, mozikompatibilis filmmel előrukkolni. Mégis vannak olyanok, akik végigvívják a saját küzdelmüket, és akár évekig tartó munkával, több helyről összeszedett pénzből valósítják meg mozgóképen a saját elképzelésüket. Októberben két, ezt az utat végigjáró filmet is láthat a magyar közönség a mozikban, ráadásul mindkét alkotás fiatal főszereplőket helyez a középpontjába. Mondhatni egy régi filmes adósságot pótolnak.
"Ilyet nem minden stábbal és nem minden filmmel lehet megcsinálni"
"Jól látható, hogy két tendencia is fut most párhuzamosan a hazai filmkészítésben. Van, aki végigviszi a munkáját a Filmalap rostáin, de van, aki a saját gerillamódszereivel jut el a végeredményhez" – fogalmazott a hazai helyzetről a Free Entry című film producere, Kastner Judit. A nagyrészt a Sziget fesztiválon, három különböző évben forgatott film az egyik ékes példája annak, hogyan lehet úgy színvonalas produkcióval előállni, hogy az nem a szokásos filmalapos támogatásoknak köszönhetően jön létre. Kerékgyártó Yvonne, a film rendezője először egy kisfilmre elegendő támogatást kapott egy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen meghirdetetett pályázaton, ám az első, 2011-ben felvett anyag megtekintése után a producerrel együtt úgy döntöttek, nagyjátékfilmmé bővítik a projektet. Így a további felvételek során a két fiatal főszereplőnek, Barta Ágnesnek és Pusztai Lucának újra és újra, egy-egy év elteltével a fesztiválozó tini szerepébe kellett kerülnie.
A készítők szerint a jelenlegi helyzet a nézőknek is kedvez, hiszen választhatnak, hogy egy látványosabb, nagyobb ráfordítással készült műre, vagy egy kisebb költségvetésű, ám annál nagyobb lelkesedésből készült filmre vesznek jegyet. "Ilyet nem minden filmmel és nem minden stábbal lehet megcsinálni" – mondta Kerékgyártó Yvonne, aki szerint az idei Szigeten bemutatott alkotáshoz azért passzolt ez a készítési módszer, mert a filmtervből biztosan nem tudtak volna egy kerek-egész forgatókönyvet összehozni, mivel az folyamatosan változott, finomodott. "Egy első filmnél hasznos ez a szabadabb, ám nehézkesebb út, mert így egy rendező rengeteget tanul munka közben" – válaszolta kérdésünkre a két alkotó, hozzátéve, hogy nem a Filmalapot akarták megkerülni, egyszerűen ezzel a tervvel logikusabbnak tűnt az önállóság.
"A Filmalap egyébként utólag egyedi támogatásban részesítette a produkciót, ebből finanszíroztuk az utómunkát, és a digitális mozikópia előállítását is. Úgyhogy semmi rosszat nem mondhatunk a szervezetről, már csak azért sem, mert eddig jó projekteket támogatnak" – mondta a film producere.
A Free Entry annak ellenére, hogy 3 éven keresztül készült, valójában egyetlen Szigeten töltött nap története. A két barátnő első szigetes kalandját elmesélő produkció magán hordozza a rendező korábbi kisfilmjeinek jellemző vonásait, főleg, hogy ezúttal is fiatal lányokat helyez a történet középpontjába.
Kerékgyártó Yvonne korábbi kisfilmje, többek között László Zsolttal az egyik szerepben:
Ez már csak azért is dicsérendő húzás, mert magyar alkotásokban elég ritka vendég a hiteles és árnyalt tinilány-karakter. "A Free Entry ötlete úgy született, hogy bevillant egy kép, ahogy a Sziget bejárata előtt két barátnő áll, és az egyikük mindenáron bejutna, míg a másikuk inkább hazamenne" – mesélt az alapötletről a rendező.
A Free Entry azonban nem csak a fesztivál életérzés kedvelőinek nyújthat szórakozást. Nem véletlen, hogy a film ősszel is elcsíphető lesz a mozikban: ez a film ugyanis csak díszleteiben és figuráiban használja a Sziget adta lehetőségeket. A "Sziget-film" valójában a világról két ellentétesen gondolkodó tinilány mindennapos problémáiról szól, igaz, az alkotók a helyszínválasztással egy extrémebb környezetbe ágyazták a történetet. A rendező és a producer szerint a külföldi vetítések utáni reakciók is arról árulkodnak, hogy ebben a hetven percben mindenki – korosztálytól függetlenül – megtalálhatja saját eleven, vagy már megélt fiatalságát.
A Free Entry – ősbemutatója óta – nagy sikerrel szerepelt a Corvintetőn és a miskolci CineFesten is, októberben a Toldi és a Tabán moziban lehet még pótolni a filmet.
"Ha ez a film kétszer ennyi pénzből készült volna, nem működne"
A fentiekhez nagyon hasonlóan nyilatkozott saját gerillaprojektjéről Reisz Gábor is, aki a VAN valami és furcsa és megmagyarázhatatlanért nemrégiben a zsűri nagydíját is elnyerte a miskolci CineFesten. A hazai bemutató után mi is csupa jót írtunk a filmről, hiszen ez az érezhetően nagy lelkesedésből készült alkotás valami nagyon igazra tapintott rá: úgy mesél a 2010-es évek Magyarországáról, hogy egy pillanatra sem feledkezik meg arról, milyen jólesik néha szemberöhögni a saját bénaságainkat.
"Mielőtt felvettek volna a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, rengeteg amatőr filmet készítettem, viszont az egyetem alatt azt vettem észre, hogy ez a szellemiség mintha kiveszett volna belőlem. Hiányzott, hogy a barátaimmal forgassak. Egy ilyen forgatás nem hasonlítható össze azzal, amikor összejön egy profi stáb" – vallott a kezdetekről Reisz Gábor, aki szerint ez a hiányérzet és a pénzhiány vezetett végül oda, hogy belevágjon a saját nagyjátékfilmjébe. "Azt akartam, hogy olyan stílusú filmmel fejezzem be az egyetemet, amilyennel elkezdtem."
Reisz Gábor korábbi remek kisfilmje, a Külalak:
A VAN… főszereplője Budapest belvárosának egyik ismerős jelensége: a csetlő-botló, még épp hogy harmincas évei előtt járó bölcsész figura, aki egy szakítás miatt néha szó szerint a padlóra kerül. Ezt a filmekben általában nagy szomorúsággal ábrázolt helyzetet a film egy szellemes és szórakoztató bájjal vonja be, úgy, hogy közben néhány pillanatra azért komolyan veszi magát. És még az ilyen komolyabb pillanatokban is hiteles marad, és pontos kórképet fest.
"Schulze Éva, az egyetemen oktató dramaturg mondta nekem, hogy ha ez a film kétszer ennyi pénzből készült volna, nem működne" – érvelt a gerillakészítési mód mellett a rendező, aki a Free Entry alkotóihoz hasonlóan inkább a saját feje után ment, és nem adta be forgatókönyv-fejlesztésre a filmet. Annak, hogy a vele egy osztályba járók közül a többiek miért nem léptek hasonló útra, Reisz szerint több oka is van. "Egyrészt én talán türelmetlenebb típus vagyok, másrészt a többiek sem az ölükbe hulló lehetőségre várnak. Sokan olyan filmterven dolgoznak, ami kiérlelt, több rostán átesett forgatókönyvet, és profi stábot igényel."
A VAN... főszerepét is egy fiatal rendező, Ferenczik Áron alakítja elég meggyőzően, de mint Reisz elmondta, az elején még nem rá gondolt, amikor az első ötleteket papírra vetette. "Áron film iránti alázata és a kitartása győzött meg. Azt gondoltam, hogy vele végig tudom csinálni ezt a forgatást. Egy színész biztos, hogy nem ért volna mindig rá, Áront viszont szinte bármikor riaszthattam." Ferenczik Áronra is érdemes lesz odafigyelni, ő még nem jutott ugyan nagyjátékfilmig, de az ő nevéhez fűződik a Nekem Budapest című szkeccsfilm legjobb epizódja, a Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban? Sokat hozzátesz a VAN... egyedi mini-univerzumához a filmzene is (itt végighallgatható teljes egészében), amit ugyancsak az alkotók szereztek és vettek fel, a nemrég a Ki Mit Tube tehetségkutatón is feltűnő Csorba Lóránt (Lóci játszik) segítségével.
A VAN... Karlovy Varyban debütált, az ottani pozitív és lelkes fogadtatás abszolút meglepte az alkotókat. "Soha nem gondoltam arra, hogy ez a film nagy fesztiválsiker lehet, nem ezért csináltuk, de nagyon örülök, hogy még más országban is értékelik. Berkes Júlia, a film producere sem szólt bele semmibe, hogy ezt vagy azt másképp csináljuk, azzal a céllal, hogy könnyebb legyen eladni a filmet." A miskolci siker alapján úgy tűnik, Magyarországon is jól sülhet el a mozibemutató, Reisz szerint azért is, mert a VAN... némi űrt is be fog tölteni a hazai palettán. "Kicsit harcként fogtuk fel az ügyet, mert ilyen típusú filmekből nagy a hiány manapság. Nagyon fontos volt végig, hogy olyan karakterek legyenek a történetben, akikkel a néző azonosulni tud" – árulta el saját motivációit az alkotó, majd hozzátette, Miskolcon nagyon meglepődött azon, hogy milyen nagy arányban ülnek be a filmjére idős emberek. A rendező kicsit meg is ijedt ennek láttán, mert a film szereplői végig egy szabadabb, nem túl irodalmi nyelvet használnak, de úgy tűnt, ez csak néhány idősebb nézőnél okozott problémát. "Nagyon vicces, hogy a film 16-os karikát kapott a besorolásnál. Mi abszolút a saját hétköznapjainkat vittük bele ebbe a filmbe, úgyhogy ez azt jelenti, hogy az én és a barátaim valósága 16-os karikát érdemel."
Természetesen a bemutató után szóba került a hazai szakma megosztottsága is, ami a Filmakadémia létrehozásával újra felerősödött, de a fiatal rendező szerint ő nem szándékozik senkivel sem szembehelyezkedni: "a mai közhangulatban és gazdasági helyzetben indokolt, hogy ne csak úgy ösztönből röpködjenek százmilliós állami támogatások egy-egy filmre". Reisz a Free Entry alkotóihoz hasonlóan nem zárkózik el attól, hogy később nagyobb költségvetésű, filmalapos támogatással készülő filmet készítsen, sőt elmondása szerint még egyszer nem forgatna ilyen módon. "Be kell látni, hogy bár lehetőség biztos adódna a közeljövőben, de azért nem ez a járható út. Ez is egy ipar, aminek normális esetben úgy kell működnie, hogy jó filmek készülnek, és mondjuk a körülöttem dolgozó emberek, és én sem halok éhen."
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant október 30-tól játsszák majd az artmozik.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
