A Lost óta vár az új kedvenc sorozatára? Van egy jó hírünk
A rejtélyekre és a természetfeletti misztikumra építő, a tévésorozatok világát örökre megváltoztató Lost két kiötlője 2015 legfontosabb figurái közé tartozik: J.J. Abrams épp a Star Wars 7 bemutatójára készül, Damon Lindelof pedig épp most tette le az utóbbi évek egyik legjobb sorozatévadát. A hátrahagyottak (The Leftovers) című HBO-szériában az emberiség 2 százaléka megmagyarázhatatlan okokból eltűnik a Földről, az itt ragadtak pedig különböző módokon próbálják meg feldolgozni a titokzatos tragédiát.
Akár tetszett, akár nem, a 2004 és 2010 között futó, hat évadot megélt Lost megváltoztatta a tévésorozatok világát. Az akkorra már egy Felicityn és egy Aliason túllévő J.J. Abrams és az ilyen-olyan sorozatok (Nash Bridges, Nyughatatlan Jordan) epizódjait írogató Damon Lindelof által megálmodott szériára könnyen lehet azt mondani, hogy jókor volt jó helyen, de azért a siker nem ilyen egyszerű – a Lost hatása pedig a mai napig tisztán érezhető.
A közösségi média hajnalán, 2004 szeptemberében induló sorozat gyakorlatilag együtt nőtt föl a Facebookkal, valamint a másfél évvel később elinduló Twitterrel, de a komplex, mitologikus történet miatti kibeszélés igénye már bizonyos fórumokon és rajongói oldalakon is jelentkezett – és az is minden hardcore rajongó csütörtök, majd péntek esti programjához tartozott, hogy a Lostpedián vegye fel a fonalat a legutóbbi epizód legapróbb popkulturális utalásait is kielemezve.
Tulajdonképpen a Lost ágyazott meg a szerializált, átívelő történettel rendelkező sorozatok korának, a nagy országos csatornák hasonló műsorai közül ugyanis először tudta felvenni a versenyt az epizodikus sztársorozatokkal, mint a CSI: Miami, az NCIS, az Esküdt ellenségek vagy a Gyilkos elmék. A Lost anyacsatornája, az ABC tökösségére a következő években jött is a válasz a riválisoktól: 2005-ben a Fox küldte adásba az ugyanúgy világszerte népszerű A szökést, egy évvel később pedig az NBC indította el a rövidebb fénykort megélő, de hasonlóan nagyszabású Hősöket.
És persze a Lost volt az a széria is, ami végképp a sorozatipari szereplők fejébe véste – jó 15 évvel, mondjuk, a Twin Peaks után – hogy a lineáris haladás, az A-ból B-be jutás, a kérdésfeltevés-megoldás viszony nem feltétlenül az egyetlen történetvezetési lehetőség. Ugyanakkor az is igaz, hogy sokakat a végeláthatatlan misztikum és az egyre csak gyülekező, megválaszolatlan kérdések rettentettek el a fokozatosan bonyolódó utolsó évadoktól.
Mindezek azért fontosak a most már második évadját záró A hátrahagyottak (The Leftovers) szempontjából, mert a Lost indulása óta eltelt több mint tíz évben ugyan rengetegen próbálták meglovagolni a szigetes sorozat sikerét, de az azóta megjelent rejtélyes-természetfeletti szériák közül egyik sem tudta elérni ugyanazt a színvonalat. A tökéletes Lost-pótlékra pontosan tíz évet kellett várni, és ki más hozta volna azt össze, mint a sikersorozat egyik agya, Damon Lindelof.
A hátrahagyottak alapsztorija nagyjából annyira eredeti, mint a repülőszerencsétlenség miatt egy szigeten ragadt embercsoport túlélési küzdelmét feldolgozó Losté. A Tom Perrotta 2011-es regényét csak az első évadban követő sorozat három évvel egy Hirtelen Eltávozás nevű esemény után játszódik, amikor is nagyjából 140 millió ember, vagyis a Föld lakosságának 2 százaléka rejtélyes okokból eltűnt.
A megmagyarázhatatlan történést mindenki máshogy próbálja feldolgozni: a kevés megmaradt keresztény a bibliai elragadtatásnak felelteti meg, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Bűnös Maradék nevű szekta tagjai fehér köpenyekbe bújva és megállás nélkül cigit szívva jelennek meg különböző helyeken, ahol provokatív megnyilvánulásaikkal emlékeztetik az embereket az eseményre, és abból fakadóan az élet értelmetlenségére, de a szektán kívül is teret nyert a nihil.
Ebben a környezetben követhetjük egy kitalált kisváros, a New York állambeli Mapleton néhány prominens lakójának életét. Kevin Garvey rendőrfőnökként próbálja a minimumon tartani a káoszt a világvége-hangulat közepette, miközben felesége, Laurie csatlakozott a Bűnös Maradékhoz, Tommy fia otthagyta a fősulit egy messiás-szerű guru kedvéért, egyetlen vele élő családtagjával, a tinédzser Jill-lel pedig nem valami felhőtlen a kapcsolata.
Mint gyakorlatilag minden sorozat esetében, A hátrahagyottaknál is az expozícióval, a karakterek részletes bemutatásával, a későbbi szálak elhintésével megy el az első néhány rész – a különbség az, hogy a számtalan Lost-imitátorral ellentétben itt nem fulladnak unalomba az erős alapra épített szálak, a rejtélyek nem válnak érdektelenné, és annak ellenére tudja kielégíteni a nézői igényeket, hogy a nagy válaszokkal azért eléggé fukarkodik.
Az átívelő történettel rendelkező sorozatoknál elengedhetetlen, hogy valamennyire bele tudjuk élni magunkat a történésekbe, átérezzük a karakterek helyzetét. Ehhez képest az első évadban felvázolt szituáció – az, hogy egyesek szerettei egyik pillanatról a másikra, minden magyarázat nélkül köddé válnak – felfoghatatlan, Lindelofék történetvezetési trükkjei miatt azonban mégis könnyen a hatása alá kerülhetünk. De az is biztos, hogy egyesek túl csöpögősnek tartják majd azokat a kulcsjeleneteket, ahol az amúgy sem érzelemmentes eseményeknek még aláküldenek egy zongorás-hegedűs betétet is.
Jót tett a szériának az a kreatív szabadság is, amit Lindelof szerint az HBO a kezdetektől fogva biztosított a készítőknek, és ami lehetővé tette, hogy a második évadban már az alapul szolgáló könyv történetéhez képest teljesen új szálakat hozzanak be – ennek köszönhetően, és ez a Lost-kreátort ismerve nem lehet meglepetés, a második évad elején olyan érzésünk támadhat, mintha nem is ugyanazt a sorozatot néznénk.
Ez persze elsülhetett volna nagyon rosszul is, de az új helyszínt és az új karaktereket sikerült úgy összeszőni az első évadban látottakkal, hogy nemhogy nem vágták a kukába az eddigi történéseket, hanem egy sokkal izgalmasabb keretbe helyezték azokat. A készítők ráadásul szemtelen módon a vadiúj intróban meg is nevezték a sorozat alapvetését, a Let the Mystery Be (kb.: "Fogadd el a rejtélyt!") című dal szövegével. Mennyivel szimpatikusabb ez így, mint a válaszok ígéretét sejtető, aztán az arra várókat jól pofára ejtő Lost esetében.
A második évadban végre mindenféle megkötés nélkül engedhette szabadjára magát Lindelof, aki a Losttal ellentétben itt minden epizód írásában részt vett. Hogy még erősebb legyen a két sorozat közti párhuzam: a második évadban láttunk mitologikus eredettörténetet, durvábbnál durvább flashbackeket, előkerült a purgatórium-téma, vissza kellett jutni a hőn áhított, mágikus erőkkel bíró helyre, egy halott karakter visszajárt kísérteni, és az örök optimizmusa miatt szenvedő Matt személyében megvan az új John Locke is.
Még egy dologhoz nagyon ért Damon Lindelof: a karakteralkotáshoz. Normál esetben hány szereplőre emlékszünk egy sorozatból? És nemcsak emlékszünk, hanem pár mondatban tudunk is róla beszélni. Kettőre, háromra? Maximum négyre. A Lostban ott volt Jack, Locke, Kate, Sawyer, Hurley, Sun, Jin, Sayid, Charlie, Desmond, Ben, Michael, Walt, Mr. Eko – és ezt most csak így pár másodperc alatt, csak a legfőbb arcok közül.
Ha személyesebb hangvétele miatt ennyi karakterre nincs is szüksége A hátrahagyottaknak, azért arról tett Lindelof (és Perrotta), hogy az a néhány igazán emlékezetes legyen. A szétszakadt családot alkotó Kevin, Laurie, Jill és Tommy mellett a Bűnös Maradék-tagok közt is akad pár emlékezetes arc (főleg Patty és Meg), de az eltávozás során egész családját elvesztő Nora, az ex-pap Matt és lebénult felesége, Mary, valamint a rejtélyes, veszett kutyákra lövöldözgető Dean és a gyógyító Szent Wayne sem megy ki könnyen a fejünkből.
És a casting tudományát sem kell külön bemutatni Lindeloféknak, a Lost után újabb zseniális gárdát sikerült összehozni. Az eddig csak kisebb filmszerepekben (Mulholland Drive, Amerikai Pszicho, Zoolander) feltűnt, majd nemrég Jennifer Anistonnal kötött házassága miatt középpontba került Justin Theroux élete szerepét kapta a rendőrfőnök/családapa Kevinként, a másik legjobb alakítást nyújtó színész, a Norát alakító Carrie Coon pedig A hátrahagyottak előtt összesen egy filmben játszott, a tavalyi Holtodiglanban nem is kis szerepet bíztak az elsősorban színházban aktív színésznőre.
De azon sem lepődnénk meg, ha kettejük mellett a megfékezhetetlen szektavezér, Patty szerepében feltűnő Ann Dowd, a reményvesztett állapotból a másik végletig eljutó ex-tiszteletest, Matt Jamisont játszó Christopher Eccleston vagy akár a Bűnös Maradék szélsőségesebb vonalát képviselő Meg szerepében szintén élete legjobb alakítását nyújtó Liv Tylert is viszontlátnánk a következő tévés díjátadókon.
Szót kell ejteni a zenéről is. Max Richter zongorafutamai és fájdalmas vonósai az iróniamentes, szentimentális filmzenei irányzat darabjai, amelyek minden egyes alkalmazásuk esetében növelik a jelenetek értékét, de talán még nagyobb dícséretet érdemel az egyes popdalok használata a soundtracken. A Pixies agyonhasznált, de itt különösen találó Where Is My Mindja (elég, ha annyit mondok: Harcosok klubja) rég volt ennyire indokolt, de a hitbeli kérdéseket feszegető, Regina Spektor-féle Laughing With vagy a hazatérésről szóló Homeward Bound a Simon & Garfunkeltől is nagyon jó helyen van. És még olyan audio-poénokra is futotta, mint a Never Gonna Give You Up alkalmazása.
Hogy folytatódik-e a sorozat, azt az HBO speciális helyzetét tekintve sokáig különösen nehéz volt megtippelni. Az első évad epizódjainak amerikai nézőszámai még stabilan másfélmillió felett voltak, de a második szezonnyitóra már csak 713 ezren tértek vissza, és ezt a páratlan média-hype ellenére is csak 861 ezerre sikerült feltornászni az utolsó előtti részre. Bár cselekmény szempontjából a második évad záróepizódja pont olyan volt, ami akár végszónak is alkalmas lehetett volna, de néhány napja kiderült, hogy berendelték a harmadik évadot, ami egyben az utolsó is lesz.
A nézőszám radikális csökkenését egyébként ő is annak tudja be egyrészt, hogy a sorozatnézési szokások a Netflix-érában jelentősen megváltoztak, és egy ilyen izgalmakat tartogató széria esetében már nem várnak az embernek hétről-hétre az új epizódokra, hanem inkább az évad végeztével egyben ledarálják. Nem véletlenül lett az év szava a binge-watch. Ha eddig elkerülte a figyelmét A hátrahagyottak, itt a lehetőség.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
