Európa halott – olvasom a Spiegel legfrissebb címlapján. Megmosolyogtató ez a hangzatos kijelentés olyan magyar aktivisták körében, akik egy színházi előadással épp azzal a küldetéssel jöttek Berlinbe, hogy a németek szemébe mondják: az egyre komikusabb fordulatokat vevő Brexiten túl talán le kellene ülni, nem nagy megoldásokat keresni, hanem csak beszélgetni. Nem elvont fogalmakkal Európa jövőjéről, hanem az európaiak jelenkori problémáiról, kérdéseiről. Mert ugyan a közös európai idea lehet tényleg halott (a szociális, egymással szolidáris unió lehetősége legalábbis most elég valószerűtlennek tűnik), de attól még a közös gondolkodás lehetséges.

Mondjuk, beszélhetünk arról, hogy ők mit gondolnak Kelet és Nyugat különbségéről: tényleg amolyan másodrangú európainak tartják a posztszovjet országok polgárait? Vagy, hogy a hétköznapjaikban is olyan toleránsak a berlini török közösséggel, amikor ellepik az utcákat egy győztes Eb-meccs után?

Krétakör / Fábián Évi

Észrevétlenül is a demokráciát gyakorolták

Azonban a kérdések feltevéséhez küzdelmes és vitákkal tarkított úton jutottak el a Krétakör legújabb projektjének, a Bánk Bán ACT-nek a tagjai. Nem is a nemzeti operát újraértelmező előadás, hanem az alkotói folyamat maga volt a nehezebb feladat a többségében színpadszűz aktivistáknak, akik a közös munka előtt nem is ismerték egymást. A hagyományos színházi próbáknál jóval demokratikusabb módon zajló alkotótáborok nem múlhattak el konfliktusok nélkül, így viszont pont azt gyakorolhatták, amit a napi munkájuk során is alkalmazhatnak: mikor kell értelmes kompromisszumokat kötni, hogyan lehet elkerülni a hiteltelenséget, az őszintétlenséget. Innen nézve érthető igazán, miért vállalta a rendezést a színháztól egyre inkább az aktivizmus felé forduló Schilling Árpád.

Olvassa el a cikkünket az előadás előzményeiről:

Magyarországon semmi sem változott a XIII. század óta?

Mi a párhuzam Bánk önsajnálata és a német megszállás emlékműve között? Felfedezhetőek-e közös jegyek a Kiss Lászlót védő vélemények, a gólyatábori erőszakot eltussolók és Bánk áldozathibáztatásában? Új, berlini bemutatóra készül a Krétakör, méghozzá az első hallásra elég meglepő választásnak tűnő nemzeti opera újraértelmezésével, civil aktivista szereplőkkel, és belekérdezős, provokatív punk attitűddel.

A legnagyobb kérdés azonban így is az volt, hogy nem tűnik-e majd a berlini közösség számára túl direktnek, erőltetettnek az előadás második része, amikor az aktivisták beszélgetésre invitálják a nézőket. A három előadás alapján úgy tűnik, megérte a legvégsőkig csiszolni ezt a részt, mert az ötlet bejött. A közönségből például volt, aki a prostitúció legalizálásáról (amelynek szabályozása épp idén változik Németországban) osztotta meg kételyeit, de volt, aki a berlini lakhatási problémák miatti feszültségek egyik lecsapódásáról, az Airbnb-lakások elfoglalásáról mesélt. Az előadás utáni kötetlen beszélgetéseken pedig újabb és újabb tippeket kaptak a magyarországi oktatás, lakhatás javításán dolgozó aktivisták.

Az ACT premierje előtt még kissé homályosnak tűnt Schilling Árpád mondata, hogy nem a civilekkel csinált színház érdekli, hanem hogy civilekkel küzdjön egy élhetőbb társadalomért. Ám amikor a Bánk bán félóra alatt lezavart átértelmezése utáni beszélgetés alatt eltűnt a néző-előadó viszony, mindenkinek leesett, hogy nem színházba, hanem egy olyan helyre csöppent, ahol kíváncsiak a véleményére. Persze az interaktív fordulat az általában passzivitáshoz szokott színházi néző nagy félelme, de a szereplők már az első percektől olyan felszabadult, mindenféle színészkedéstől mentes légkört teremtettek a színpadon, hogy hamar elnyerték a teremben ülők szimpátiáját. Ahogy a próbák alatt egy ízben Schilling Árpád fogalmazott, a bénaság volt az erősségük, ezért is hasonlított néha egy magyar közéleti Benny Hill Show-ra a Bánk Bán átértelmezése.

Krétakör / Fábián Évi

A lényeg persze nem az volt, hogy az est végére magyar aktivisták a berlini közönséggel karöltve megoldást találjanak az összes felvetődő problémára, és kézenfogva induljanak az Európai Parlamenthez. Inkább csak maguknak és az ott ülőknek bizonyították, hogy a politikai, társadalmi szerepvállalás, véleményformálás nem csak a nagyok dolga, nem kell hozzá semmiféle Parlamentben ülni.

Nemzeti giccstől a valódi nemzeti identitásig

Pedig az ACT első fele után a nézők akár félre is érthették volna az előadás célját. Az első rész ugyanis az aktivisták saját Bánk bán-értelmezéséből állt össze, ami úgy hatott, mintha egy ország szennyesét tolták volna a nézők arcába. A Hazám hazámra az internet tax vagy az illiberal democracy kifejezések kántálása felelt, miközben a nemzeti giccs legszebb pillanataiból (a nemzeti lovas színháztól, a sámándobon keresztül egészen a Kerényi Imre által megrendelt festményekig) összevágott videómontázs tette még komplexebbé a nyitányt. De egy-egy játékosan előadott jelenet után a magyar feleségbizniszről, vagy a honi oligarchák működéséről is gyorsan képbe kerülhettek a nézők, akiknek arcán végig a döbbenet és az elszörnyedés váltakozott.

A előadás végére már eltűnt a néző-előadó viszony

Krétakör / Fábián Évi

„Nem azt várjuk mindezek után, hogy megmentsetek minket” – mondta az előadás szereplője/moderátora, Papp Réka Kinga, miután lement a Magyarországról elég aggasztó képet festő rész, és a több mint kétórás operát öt percbe sűrítő zene, a Bánk Bán.zip, Darvas Kristóf előadásában. A fórummá alakuló előadás végére tényleg világossá vált minden jelenlévő számára, hogy az egészet nem a Bánkra jellemző önsajnáltatás miatt kellett végignézniük. Pont az aktivisták dühe, majd a nézők felé irányuló kíváncsisága tette egyértelművé, hogy a tettrekészségüket akarták az előadással demonstrálni, nem az ország a külföldi sajtóban amúgy is népszerű témának számító ügyeit akarták még egyszer a nézők torkán lenyomni.

Így kapott egészen konkrét, húsbavágó jelentést a nemzeti opera és az egész berlini est témájául szolgáló, a mostanra pátoszos, avíttas fogalommá váló nemzeti identitás. Az ACT nézői úgy távozhattak, hogy Magyarország nem egyenlő a sajgó szívvel meg a kínzó önváddal, és a német sajtóban is sűrűn prezentált politikusainkkal. Ezért már megérte.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!