„Orbán Viktor dolgozószobáját Tisza István korábbi miniszterelnök közismerten puritán berendezésű, ma Debrecenben található dolgozószobai bútorainak másolataival alakítják ki” – vetette oda Tuzson Bence, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár a HVG korábbi cikkére reagálva, amely a miniszterelnöki hivatal 4 milliárd forintos belsőépítészeti és egymilliárdos műtárgyvásárlási költségvetésének járt utána.

Nemcsak lapunkat, hanem az általunk megkérdezett bútortörténészeket, muzeológusokat, köztük a debreceni Déri Múzeum munkatársait is meglepte a közlés. Egyrészt azért, mert így még inkább érthetetlen, hogy miért kerül ilyen sokba a hivatal kicsinosítása, másrészt egyikük sem tudott olyan, Tisza Istvánhoz köthető bútorokról, amelyek a cívisvárosba kerültek.

Amikor az M1 híradójában bemutatták az együttest, világossá vált, hogy miért. „Az sem kizárt, hogy egy helyi asztalosmester készítette a provinciális, nem tiszta stílusú, tömör tölgyfából készült bútorokat” – magyarázta a HVG kérdésére Somlai Tibor neves belsőépítész.

Aki valamennyire ért a bútorokhoz, az tudja, hogy minőségi darab mahagóniból vagy dió-, cseresznye-, illetve rózsafából készül, nem pedig nehéz tölgyből – ezt már az egyik legjelentősebb, antik bútorokkal kereskedő galéria tulajdonosa állítja.

Mások szerint ezek a darabok sem korban, sem stílusban nem illenek a nemrég a Miniszterelnökség által 360 millióért vásárolt öt festményhez sem. A galériás, mint mondta, ingyen sem vinné el a kollekciót, mert eladhatatlan: „Ma senki nem akar hasonló bútorok között élni”.

A kormányfői iroda fura lakberendezéséről az e heti HVG-ben olvashatnak bővebben.