A vézna, társaitól csúfolt vajdasági zsidó fiúcska már tizenévesen szenvedélyesen keresi azt a kört, ahol közösségre lelhet. Még gyerek, amikor belép a Szociáldemokrata Pártba, azt hiszi, hogy itt nincs faji, nemzeti, vallási, nemi, és osztálykülönbség. Ám ez az illúzió csak egy pillanatig tart, az első világháború hamarosan elsüllyeszti a béke szigetét. A nacionalizmus erősebbnek bizonyul a szociális eszménél. Barátai habzó szájjal vonulnak el a frontokra ölni – mondta nemrégiben az ötven éve elhunyt Sinkó Ervin munkásságát áttekintő, azt ELTE és a Mazsihisz által rendezett konferencián Tamás Gáspár Miklós filozófus.

Sinkó Ervin

Wikipedia

Ez volt az első csalódás Sinkó életében, amit élete 69 éve során számos további követett. Beleveti magát az 1918-19-es forradalmakba. Az őszirózsás forradalom idején az Országos Propaganda Bizottság munkatársa volt, majd részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapításában, volt Újpest pártitkára, Kecskemét várparancsnoka. Ám a vörös terror elrettenti. Feloldhatatlan konfliktusa a következő: Bűn, ha nem vesz részt a gonosz elpusztításban, de ha részt vesz, akkor beszennyeződik, s maga is bűnössé válik. Társai a kommunista mozgalomban ritkán tépelődnek ilyen etikai kérdéseket. El is távolodik tőlük, francia emigrációjában a vallási misztikába keres vigaszt, még azt is kijelenti, hogy nem kommunista többé -  mondta Losoncz Alpár az Újvidéki Egyetem tanára   – ám a Szovjetunió megalakulása, újabb reményt ad számára. Épp a legsötétebb sztálinizmus idején, 1934-ben érkezik Moszkvába. Nem egy pr-utazásra érkezik, mint számos kortársa, hanem ott akar élni, és ki akarja adatni monumentális művét, a Tanácsköztársaságról szóló Optimistákat.  Nem ír Koestlerhez hasonló dicshimnuszt, de később nem is tagadja meg a Szovjetuniót, mint Gide – mondta Hammerstein Judit irodalomtörténész, a Balassi Intézet igazgatója. Pedig keservesen csalódik ismét.  Nem sikerül kiadni az Optimistákat – erről szól az Egy regény regénye című műve – de még fontosabb, hogy korántsem azt az ideális világot látja, amire számít. Keserűségére jellemző, hogy egy isten háta mögötti kolhozból Moszkvába menekült, zsebéből fekete kenyeret falatozó cipészt sokkal „valóságosabb egzisztenciának” lát, mint saját magát. Mégis hiszi, hogy mindazon hazugságból, amit a Szovjetunióban látott egykor kinő majd az új világ, ezért inkább „elharapná nyelvét”, mintsem kételyeit nyilvánosan megosztaná. Ezeket Moszkvában vezetett naplójába jegyzi, a naplóíráshoz -  Schein Gábor író szerint - önmagában is nagy bátorság kellett akkoriban.

Wikipedia

Moszkvában ismerkedik meg Iszaak Babellel, aki a felettük lévő lakásban lakik. A híres anekdota szerint Babel így jellemzi barátját: „Hanem Ervin Izidorovics, hogy valaki így halmozza a lehetetlennél lehetetlenebb attribútumokat, mint ahogy azt maga teszi! Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség, de ez még valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni, ez azonban már kicsit több a soknál.” A barátság nem tart sokáig, amikor egy közös forgatókönyvüket nem fizeti ki a Moszfilm, Sinkó levelet ír a Pravdának, sőt pereskedni is merészel. Ettől Babel úgy megijed, hogy csak azt nem tagadja le, hogy ismerik egymást.

Sinkó visszatér Franciaországba, de itt sem találja a helyét, épp a háború kitörésekor, 1939-ben tér vissza a Jugoszláviába. Megismerkedik Miroslav Krleža horvát kommunista íróval, az ő közreműködésével Boszniában vészeli át a háborút egy olyan faluban, Drvarban, ahol a szerb csetnikek, és horvát usztasák egymásnak adják a kilincset, mégis túléli a háborút. Családja nem ilyen szerencsés, ők elpusztulnak a vészkorszakban, szülőfalujának lakóit pedig a partizánok hurcolják el. Míg felesége partizán mozgókórházakban gyógyít, ő a katonákat tanítja. Nem ez volt az első eset, hogy orvos felesége tartotta el, sőt, szinte egész életében ez volt a helyzet, ő gépelte a kéziratait, s követte férjét Moszkvától Párizsig. Sinkó halála után még elrendezi iratait, majd, befejezettnek tekintve feladatát, öngyilkos lesz. Házasságkötésük mesébe illő. Rothbart Irma egy gazdag gabonakereskedő lánya volt, ám apja nem akarta egy csóró író kezére bízni a hozományt.  Ezért a már akkor neves feltaláló, a mérnök Hevesi Gyula vállalta el, hogy eljátssza a vőlegény szerepét. Az álvőlegényt bemutatták a menyasszony apjának, és ő minden fenntartás nélkül jóváhagyta a frigyet. Eljátszották az esküvőt, s azonnal elindultak nászútra. Már csak az volt hátra, hogy az első állomáson a hamis vőlegény le-, Sinkó Ervin pedig felszálljon - idézi fel az esetet Gábor Sámuel az Ex Symposionban.

A háború után egy rövid időre hazatér Sinkó, lévén Révai József régi ismerőse, de a kialakuló sztálinista rendszerben nem találja a helyét, visszatér hát Jugoszláviába, és Zágrábban telepedik le. Krleža közbenjárása akadémiai tagságot is kap, sőt 1959-benn Újvidéken az egyetem bölcsészeti karán magyar tanszéket hozott létre.  Beérkezett, gondolhatnák. De nem egészen így van: Világéletében magyar író akart lenne, de végül „csak” irodalomtörténész professzor lett, diploma nélkül. Hisz Jugoszláviában, a nemzetiségi kérdés Tito-féle kezelésben, abban a szocializmusban, amelyik nem csak eltűri, hanem igényli is a kritikát. Persze azért itt is vannak határok: Losoncz Alpár szerint halála után kinyomtatott drvari naplója volt az egyetlen könyv Jugoszláviában, amit bezúztak, mert bármennyire toleráns is volt a titói rendszer, a partizánok bűneiről nem lehetett írni.