Nem védekező reflexből mosolygok. A ránk dőlő információ és információhiány halmaza késztet röhögésre, legyen szó politikáról, közéletről, sportról, bármiről. Azt látom, hogy semmi sem következetes, mindent a pillanat szül, és igazán semminek nincs hatása

– ez a magyarázat arra, hogy Cserhalmi György miért rejti elnéző mosoly mögé az iróniáját. 

A HVG hetilapnak adott interjújában a színész azt mondta, azok után, hogy Székely Gábort leváltották az Új Színház éléről, nincsenek többé illúziói, nem akar közösségekhez tartozni. Már csak azért sem, mert úgy véli, nem lesznek már olyan közösségek, amilyen a régi Katona és az Új Színház volt: közös ízlésen, akaraton alapuló bizalmi helyzet. „Jöttek a percemberkék, hogy eldöntsék a nagy művészek sorsát” – mondta.

Az 1990-ben tett váteszi jóslata, hogy itt nem rendszerváltás történt, hanem gengszterváltás, szállóigévé lett, de Cserhalmi emlékeztetett rá, azt is mondta, hogy jön a lenyúlás világa.

Nem hittem, hogy ilyen „sármosan” csinálják. Ha piti tolvajok viszik a tíz százalékot, az még rendben van, de hogy tízet hagynak bent, és a kilencvenet viszik! Utoljára gyerekkoromban loptam a debreceni piacon egy paradicsomot, és azóta is üldöz a lelkiismeret.

A teljes interjút elolvashatja a HVG hetilapban!

HVG