Kathleen Kennedynek, a Lucasfilm elnökének, az első számú producernek nem is az erőltetett menet volt az egyetlen problémája: még az előző rész bemutatója előtt elhunyt Carrie Fisher, azaz Leia hercegnő, s mivel a Disney által istápolt team a most mozikba került (az események sorrendjében számolva) kilencedik epizódot leginkább Leia hercegnő karakterére alapozta, gyorsan és alaposan újra kellett írni a nagy vonalakban előre megálmodott történetet.

Ráadásul a Rian Johnson által rendezett Az utolsó Jedik valóban nagyhangú ellentáborral bír (és „csak” közel másfél milliárd dollár bevételt eredményezett), így nagy kérdés volt, hogy a Skywalker kora rendezői székéből – kreatív és hiúsági ellentétek miatt – kirúgott Colin Trevorrow-t követő, Az ébredő Erő okán Kennedy kedvencének számító J. J. Abrams kreatív energiáinak mekkora részét szánják arra, hogy Johnson innovatív, sokak szerint tiszteletlen és mítoszromboló lépéseit beszórják homokkal.

Nos, a rövid válasz az, hogy mást se csináltak. És bizony a végeredményt látva úgy tűnik, hogy Abrams kissé megroppant a vállára helyezett súly alatt. Hangsúlyoznám, kétségtelenül nehéz dolga volt, galaktikusan nehéz: el kellett varrnia az úgynevezett Skywalker saga összes szálát, Leia figuráját CGI és a korábbi epizódból maradt, fel nem használt felvételek segítségével visszahelyezni a cselekménybe – és közben arra figyelni leginkább, hogy Johnson felszabadult játékosságát szinte bocsánatkérő zárójelekbe helyezze.

Azonban utóbbi nemcsak kockázatos hozzáállás, de egy ilyen, három filmből álló, gigantikus a kereskedelmi tét mellett másféle téttel is bíró vállalkozásra nézve átlátszó is. Ezért hát kifejezetten elkeserítő, hogy a Skywalker kora tele van „ne haragudjatok, nem úgy gondoltuk” pillanatokkal, izgalmas dramaturgiai ötletek híján opportunista döntésekkel – és a befejezés kényszere miatt az Erő helyett egész filmet a „legyünk már túl rajta” hangulata járja át.

IMDb / Star Wars: Skywalker kora

A válaszokat megadja ez a közel két és fél óra, csak épp a varázslatot felejtették ki belőle. Minden szereplő megkapja a magáét, és ha nagyon megengedő akarok lenni, azt kell mondjam, nem is az vele a legnagyobb gond, ami történik benne, hanem hogy nincs rendesen megrendezve. J. J. Abrams rohan, egyik akciójelenetből a másikba, a szereplők olykor könnyek között, máskor Star Wars-os vagánysággal szólnak oda a másiknak valami... mit is? Mindegy, valami Star Wars-osat – amit bővebben ki kellene fejteni, elintézik egy rövidke jelenettel, más motívumokat meg addig rágnak, amíg a csócsálástól elveszti minden zamatát.

Kapkodni kellett, nem volt elég ötlet, így hát úgy kellett csinálni, mintha mégis lenne elég – és ennél reménytelenebb feladat aligha akad, ha meséről van szó. Az ihletet ott hagyták az előző epizódban, s senki sem rohant át érte, mert a Millennium Falcon rejtett szegletében maradt, egy táska legmélyén.

IMDb / Star Wars: Skywalker kora

Mert hát lássuk be, amikor egy alkotói közösség – még ha akkora filmes üzletről is van szó, amekkoránál alig van nagyobb manapság – úgy dönt, hogy jól megfontolt termékeladási szempontok alapján engedve a nyomásnak „átadja” az irányítást annak, aki a mesét hallgatja, s elveszi a jogot a mesélőtől, annak általában sírás lesz a vége. És nem a katartikus fajtából. Ennek következményeit láthatjuk a Skywalker korában: céltalan, rendkívül látványos megalkuvást, erőlködést, rohanást a mondat végét jelző pont után. Ezen még a lelkes szereplőgárda (Daisy Ridley, Adam Driver, John Boyega, Oscar Isaac és a többiek, na és a még fellelhető/ valahogy beilleszthető veterán SW-színészek) a cuki robotok, a méregdrága vizuális attak, a néhány hatásosabb momentum sem tud segíteni.

Nincs igazi izgalom, nincs igazi emelkedettség, csak digitálisan, és manuálisan megalkotott díszletek, hatalmas flották, eltökéltre alakított tekintetek, idézetek A Jedi visszatérből, meg a Star Wars univerzum sok más helyéről – megjátszott érzelmesség, iparos hozzáállás, a szerződésben megszabott feltételeknek megfelelő munkavégzés van. A mozi, na, az most valahogy a multiplexen kívül marad. 

Annak idején azt gondolták a Disney-nél, hogy a Csillagok háborúja bármennyi mozifolytatást elbír. Ma már talán pontosan tudják, hogy George Lucas kincsesbányája, merészség nélkül, művészileg nem csillog oly szépen. Valamit gurítani kell, kockáztatni muszáj – de Kennedyék úgy döntöttek, ezt nem most, a hosszabb játékfilmes szünet előtt kezdik el, vagy folytatják – ahogy tetszik. A Skywalker kora maga a gyáva időkérés: mintha azt üzenné a Lucasfilm, hogy hadd gondolkodjunk má' egy kicsit. Nesztek, itt van egy „igazi” Star Wars-film, de most egy kicsit hagyjatok minket békibe.

Oké, oké – ám azért halkan megjegyezném, hátha eljut a messzi-messzi galaxisig is: ti akartátok ezt az egészet. Nem kérte tőletek senki, hogy ébresszétek fel az Erőt. Az nélkületek is velünk volt, 1977 óta. Mindig.      

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: