Két hónapig úgy járt dolgozni, hogy titkolta a Vágó Istvánnál nyert millióit
Egyetlen játékos nyert Magyarországon fődíjat a klasszikus Legyen Ön is milliomos!-ban, ő pedig úgy látja, borzasztó egyszerű felkészülni egy műveltségi vetélkedőre, és a titkot is elárulja. A ma már nyugdíjas köztisztviselőt, Cserey Gábort kérdeztük, mit csinált a nyereménnyel, miért fontos a lexikális tudás, és hogy csalt-e az angol kollégája, akit a bíróság ítélt el, miután elvitte az ottani kvíz főnyereményét.
Mikor lett az országgyűlés intézményes székhelye Pozsony?
Ennek a kérdésnek a megválaszolása 40 millió forintot ért 2006-ban Cserey Gábornak, aki a klasszikus Legyen Ön is milliomos! játék nyolc éve alatt az egyetlen olyan játékos volt, aki elvitte a főnyereményt.
Az alábbi négy válaszlehetőség közül kellett kitalálnia a helyeset, miközben zúgott az elvileg a játékosok megzavarására és feszültségkeltésre kialakított zene, villogtak a fények, és a játékvezető, Vágó István is próbálta zavarba hozni:
a) a tatárjárást követő évben
b) a mohácsi vész évében
c) Mária Terézia megkoronázásakor
d) az 1844-es nyelvtörvény után.
A helyes választ most nem áruljuk el, de ha valakinek nincs kedve kiguglizni, a cikk végén megjelöljük.
Az akkor a Fővárosi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon köztisztviselőként dolgozó Cserey viszont nem jött zavarba, és határozottan bemondta a jó választ. „Egy kicsit az intézményes jelzőn elgondolkodtam, de alapvetően biztos voltam a dolgomban” – meséli a hvg.hu-nak most, több mint másfél évtizeddel a történtek után a ma már nyugdíjas férfi.
Budai lakásán abból az apropóból kerestük fel, hogy az HBO-n most indult Kvíz című sorozat ennek a vetélkedő formátumnak a legnagyobb botrányáról szól, és kíváncsiak voltunk rá, valóban lehetett-e volna beépített köhögő emberekkel csalni a hazai show-ban. Az akkor a kvízt vezető Vágó Istvánt már megkérdeztük, de mit szól hozzá a játék-történelmet írt egyedüli nyertes?
Gyorsan el is spoilerezzük a választ: nem gondolja, hogy ez működött volna. Hogy miért, az később kiderül, de először is próbáljuk meg megtudni, mi kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen műveltségi vetélkedőn sikeres legyen.
A titok: 40 év olvasás
Az idén épp 70 éves Cserey Gábor tősgyökeres fővárosi, lakása szinte roskadozik a könyvektől. Mint mondja, belvárosi gyerek volt, mindig is ott élt, annyit mozdult, hogy a pesti belvárosból a budaiba költözött át. Értelmiségi családban nőtt fel, ő is az lett: van mérnöki, államigazgatási és történelemtanári diplomája is. Dolgozott mélyépítő mérnökként, levéltárosként, végül nyugdíjügyi előadóként, innen ment nyugdíjba 2012-ben.
Itt rögtön közbe is vágunk, megfejtést remélve a kérdésre, hogy mi kell a győzelemhez: nyilván ez a sokirányú érdeklődés a kulcs. Ezt nem cáfolja, de ő ennél sokkal egyszerűbb választ ad.
A recept arra, hogyan lehet megnyerni egy ilyen műveltségi vetélkedőt: 40 évig olvasni kell előtte.
Úgy véli, nem is lehetett különösebben felkészülni egy műveltségi kvízre, annyira szerteágazó témaköröket érintenek a kérdések. „Egyetlen dolgot csináltam a játék előtt, elolvastam a Görög-római regék és mondák című könyvet. Akkorian ugyanis több ilyen kérdés is előkerült. És reménykedtem, hogy bulvárkérdést nem kapok, mert azokra biztos nem tudtam volna válaszolni. Szerencsére nem is kaptam.”
Évekig próbálkozott
Nagyon szerette nézni a 2000-es években futó műveltségi vetélkedőket, otthon is „mindenki lexikonnak használta”, elhatározta, hogy megpróbál bekerülni a „Milliomosba”. Nem volt könnyű, évekig próbálkozott, míg sikerült. Sőt, korábban Egri János Elmebajnokságába is jelentkezett, de nem került be, a szintén Vágó István vezette Mindent vagy semmit válogatásán sikerrel részt vett, de „abban a pillanatban megszűnt a műsor”.
Így hát a Milliomosnál próbálkozott. „Telefonálni kell, és bízni, hogy előbb-utóbb bekerül-e az ember. Ekkor egyébként egy megválaszolhatatlan kérdést adnak, vagy egy statisztikai adatra, vagy olyan baromságra kérdeznek, hogy
léteznek-e unikornisok.
Erre valamit mondani kell, és akkor vagy behívnak vagy nem.”
Sok hónapos, éves próbálkozás után, végül behívták. Ekkor még csak a tíz közé került. „Leültetnek, pár próbajátékkal kezdenek, hogy ne csinálja össze a lába szárát mindenki ijedtében. Leellenőriznek, hogy nincs-e rajtunk jelvény, kitűző, hirdetés. Majd jön a villámkérdés, amit nagyon higgadtan, de nagyon gyorsan kell megválaszolni. Egyébként én itthon is gyakoroltam az asztalon, hogy mennyire gyorsan tudom sorba rakni a villámkérdéseknél az adatokat.”
Szuperintelligens, de nem kért Mensa-tagságot
Az említett HBO-s filmben a csalással vádolt játékosról kiderült, hogy a brit Mensa tagja, azaz az ország legintelligensebb két százalékába tartozik.
A sok olvasás mellett nem kell-e kiugró intelligencia is a sikeres szerepléshez? – vetődik fel a kérdés. Cserey azt mondja, nem tudja, de azt azért elárulja, hogy ő is elment egy Mensa IQ-tesztre, és kiderült, hogy ő is a legintelligensebb két százalékba tartozik. „Mensa-tagságom nincs, megkaptam a bizonyítványt, de nem jelentkeztem tagnak.”
Lassan kiderül, mi kell a győzelemhez. A szerény Csereyvel lépésről lépésre haladunk ebben a nyomozásban, pont ahogy ő haladt annak idején a Legyen Ön is milliomos!-ban a főnyereményig.
Eddig két faktort találtunk: a sok olvasást és a szuperintelligenciát.
Merthogy természetesen ő volt a leggyorsabb a villámkérdésben, bekerült a székbe. És gyakorlatilag csont nélkül menetelt a 40 millióig. A műsor felépítése, a zenék, a hangok, a kekeckedő műsorvezető mind azt a célt szolgálja, hogy növelje a feszültséget és elbizonytalanítsa a játékost. Csereyn viszont nem látszott, hogy izgult volna, az utolsó kérdést is nyugodtan várta. „Nem zavart a kényelmetlen, magas szék, nem zavart a zene, a világítás. Vágó próbálkozásait, szerintem meg sem hallottam. Csak arra koncentráltam, hogy melyek a jó válaszok.”
Akkor ez a harmadik győzelmi faktor, jegyezzük fel magunkban: a nyugodt habitus, a külvilág zavarait kizárni képes koncentráció.
Negyvenből huszonhat
Cserey előtt is volt négy-öt ember, aki eljutott a 15. kérdésig, de a többiek itt megálltak, és inkább elvitték az addig gyűjtött 20 milliót. Pontosabban annak adózás után maradt részét.
Mint megtudtuk, a 40 milliós főnyeremény nettója például alig volt több mint 26 millió forint. Erről egyébként nem szívesen beszél az egykori játékos, mint mondja, korábban is ezt kérdezgették tőle, s a lapokban úgy jött le, hogy ő kevesli a pénzt, holott ez nem volt igaz. Nem is a pénzért játszott, hanem magáért a játékért – mondja.
A bennünk lévő nyomozó-kisördög azt súgja, hogy rendben van, az olvasottság, intelligencia, és a megfelelő habitus alapfeltétel a győzelemhez, de csak kellett kis szerencse is. Tulajdonképpen ezt sem cáfolja Cserey. Amikor rákérdezünk, hogy a győzelemhez hány százalékban járult hozzá a szerencse, csak annyit mond:
„A 15 kérdésből 14-et tudtam, az utolsó előtti, komolyzenei kérdésnél csak erős tippem volt. De épp akkor olvastam Vágó Istvánnal egy interjút, amiben ő elmondta, hogy kockázatvállalás nélkül sosem lesz nyertes. Ez jutott eszembe a 14. kérdésnél. És hála Istennek a bulvár nem került elő, mert azon elvéreztem volna.”
Két hónapig senki nem tudta
A 40 milliós kérdés sikeres megválaszolása után a stúdióban hatalmas ünneplés kezdődött. „Lejöttek a közönség soraiból a szüleim, a nyakamba borultak, Vágó is gratulált, a játékostársak is, beindult a tűzijáték.
Vágó annyira meg volt zavarodva, hogy elfelejtette átadni a gigantikus csekket, amit egyébként minden játékosnak látványosan átadott, amikor valamennyit nyert.
A családjával, barátaival még ünnepelt, pezsgőzött estig aznap. A munkatársai, a közvélemény azonban még egy darabig semmit nem tudtak a történelmi győzelemről.
Aggódtam is, mert a szerződésben az volt, hogy csak akkor fizetik ki a pénzt, ha adásba kerül a játék.
Két hónap múlva ment csak le a felvétel (addig erről nem beszélt sem ő, sem más), az első fele egy pénteki napon, az utolsó kérdés hétfőn. Ezeket az akkori mérések szerint mintegy két és félmillióan (!) nézték.
„A munkahelyemen is örültek. Egy darabig minden kolléganő asztalán ki volt rakva a fényképem. Amikor azon a bizonyos hétfőn bementem dolgozni, és már mindenki tudta, hogy eljutottam a 15. kérdésig, akkor sem árultam el, hogy meg is nyertem. Mondtam nekik, hogy izguljatok, most lesz a mindent eldöntő kérdés. Nem tudom, elhitték-e.” De másnapra az egész ország megismerte Csereyt, leszólították az utcán, villamoson, vadidegenek gratuláltak neki.
Mint mondja, az élete egyáltalán nem változott meg ezután – leszámítva a néhány napos ismertséget. Kitatarozták a lakást, a nyaralót, utaztak és vettek egy autót. Ez utóbbit egyébként három évvel később ellopták.
Csalást el sem tud képzelni
És hogy miért nem gondolja a Kvíz című sorozat után, hogy angliai „kollégája” botránya Magyarországon előfordulhatott volna?
„Nem tudom elképzelni. Én a közönséget egyszer hallottam, amikor felhördült valamelyik válasznál, akkor gyorsan a másikat választottam, de ez teljesen spontán volt. Nem figyel az ember a köhögésekre. És ha valaki beül a közönségbe, azzal megbízva, hogy köhögjön a jó válasznál, mi a biztosíték, hogy ő tudja jól a választ, nem én, a székben? Felmerült, hogy rezgőket raknak az emberre, de ahhoz is telefon kell.”
Az nem kizárt, hogy a tíz közé kerüléshez, a telefonos kérdéshez kap valaki külső segítséget, de ott helyben szerinte ez kizárt. Az HBO-s sorozat sem volt számára meggyőző – mondja, „A pali kicsit béna volt ugyan és összevissza beszélt, de végül is megválaszolt mindent. Miután a védőügyvéd bebizonyította, hogy nem volt csalás, ez lehetetlen, az esküdtszék bűnösnek találta a főhőst. Nem tudom, hogy volt a valóságban, de a filmben ez logikátlan volt.”
Cserey megnézte egyébként az eredeti felvételt is a „köhögős őrnagyról”, ami végül nem került annak idején adásba. „Nem is hallottam ráutaló köhögést. De a filmből is az derült ki, hogy 192 köhögés volt, ebből 18 volt jelentésteljes. Igaz, volt egy szereplő, aki kiment többször telefonozni, de nem derült ki, miért. Szerintem nem volt megalapozva ez a vád és soha nem is fog kiderülni, mi történt, csak ha a fickó elismeri a csalást.”
Mint korábban írtuk, a valóságban is elítélték a 2001-es brit játék nyertesét, Charles Ingramot, mert a vád szerint ő összejátszott a feleségével, egy beépített emberrel és egy kisebb stábbal abban, hogy rávezessék köhögéssel a helyes válaszokra. Ők azonban mind a mai napig tagadják a vádakat.
A tudás nem futamít
A 2000-es években és korábban is több nagy sikerű műveltségi vetélkedő futott a tévékben, de mára ezek nagyjából eltűntek. Cserey nem ért egyet Vágó Istvánnal abban, hogy ennek az az oka, hogy nincs rájuk igény. „Nem tudom, milyen felmérés, közvélemény-kutatás támasztja alá, hogy a tudás megfutamítaná az embereket.”
Ha lenne ilyen, szívesen nevezne is, továbbra is imád játszani. Sőt, ez meg is történt, jelentkezett más vetélkedőkre is, de sosem jutott be. „A Honfoglalóra is pályáztam, a próbajátékot megnyertem, erre megírták, hogy nem feleltem meg. A mai vetélkedőkön pedig nem lenne esélyem. Hogy hány almát tudok elrágni tíz perc alatt drótkötélen – ez nem az én terepem.”
Manapság, a Google korában egyre inkább arról hallani, hogy a lexikális tudás leértékelődik, és inkább a felhasználható tudásra kerül át a hangsúly.
„A fenét nem kell lexikális tudás! Ha olvasok valamit, ha bemegyek egy múzeumba, templomba, elmegyek kirándulni, akkor valami alaptudásomnak kell lennie, nem pötyöghetek rögtön a telefonomba, hogy mit is érdemes megfigyelnem. Ha nem ismerek alapvető tényeket, akkor nem tudom, mit kell látnom. Ha nem tanítunk az iskolában tényeket, adatokat, akkor mire fűzzük fel később az összefüggéseket? Valahol olvastam, hogy amit az ember 18 éves koráig nem olvas el, azt már nem is fogja. Ez nem egészen igaz, de jól példázza, hogy addig kell megszerezni az általános alapműveltséget.”
Miközben elbúcsúzunk, kiderül, hogy nehezen szokta meg a nyugdíjas életformát, de ezen kívül jól érzi magát. Már csak azért is, mert sokat tud olvasni. Leginkább tudományos, főleg történelmi könyveket vesz kézbe mostanában. Például most szerezte meg egy antikváriumból azt a kötetet, amelyben kiváló magyar írók – például Örkény, Illyés – szövegeit gyűjtötték össze, amelyeket Rákosi elvtársnak írtak az 50-es években. „Zseniális!”
Mint mondja, nincs kedvenc könyve, de azért, ha nagyon erőltetjük ezt a kérdést, akkor kettőt emelne ki: az Egri csillagokat és A Pál utcai fiúkat.
Ja, és akkor a 40 milliós válasz a „b”: a mohácsi vész évében, 1526-ban lett a magyar országgyűlés színhelye Pozsony.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Tényleg meg lehet nyerni köhögéssel a Legyen Ön is milliomost?
Háromrészes minisorozat látható az HBO-n arról a 2001-es angliai esetről, amikor egy játékos társaival együtt meghekkelte a népszerű kvízműsort, és megnyerte a fődíjat. Az egymillió fontot végül nem kapta meg, mert a bíróság elítélte csalásért. A Legyen Ön is milliomos magyar arca, Vágó István szerint a műsorvezetőnek el kellett volna bizonytalanítania a játékost, a játékmesteri szereppel kapcsolatban pedig Simicska jelzőjét emlegette.
