Hallgatók az SZFE blokádja mögött: Bódi Zsófi

Hallgatók az SZFE blokádja mögött: Bódi Zsófi

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Kovács Bálint
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Szeptember elsejére virradóan a hallgatók elfoglalták a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A blokádban mind a 350 nappali tagozatos diák részt vesz, több doktori és Erasmus-hallgató, és az egyetem tanárai és dolgozói is. De kik vannak a sárga maszkok mögött? Közülük 26-ról közlünk portrét. Ismerjék meg Bódi Zsófit.

Ötödéves a színházi dramaturg szakon, 24 éves. Kiskorában író szeretett volna lenni; járt gimis színjátszóra, nyert dráma OKTV-t, és részt vett a Katona József Színház ifjúsági programjában, ahol a csapattal nulláról hozhattak létre előadásokat. „Annyira jó volt együtt gondolkozni és játszani, hogy ez olyan zsigeri elhivatottságérzést hozott elő belőlem, mint még semmi.”

Az SZFE-t olyan iskolának tartja, mint a Roxfortot:

a diákok szinte minden idejüket ott töltik, és ettől kicsit egymás családjává válnak, az épület pedig otthonukká, ami miatt fontos kapcsolatok születnek. A felvételiről és a követelményrendszerről viszont azt gondolja, irreális terhelésnek teszi ki a diákokat, ez pedig a siker esetén olyan euforikus állapotot vált ki, ami adott esetben torz önképhez vezethet. Zavarja az is, hogy nemigen lehet áthallgatni más szakokra, és úgy gondolja, az egyetem utáni években nehéz átlépni azon a hierarchikus rendszeren, ami tanárok és hallgatók közt kialakul.

©

Az egyetemfoglalásnak azért is örült, mert bár az egyetemi polgárok céljai tiszták voltak, a megvalósítás módja már nem, ezzel viszont „olyan helyzetet teremtettünk magunknak, amelyben adottá vált a tér és idő a közös gondolkodásra és cselekvésre”. „Amikor másnap felkeltünk, egyszerűen mindenki elkezdte azt csinálni, amit ő jónak gondolt; így épült fel a blokád, és így kezdtük megszervezni a közös életünket.

Mint amikor beköltözöl egy új helyre, és csak rajtad áll, hogyan alakítod ki: nagyon nagy szabadság volt ebben.

Az első reggelit, egy támogató által küldött pizzákat a földön ülve fogyasztották el, ezzel reagálva Balázs Péter szolnoki színházigazgató szavaira, aki szerint „egy színész nem csak alternatív színházi előadásokat kell, hogy játsszon, ahol összevissza beszél, a földön reggelizik, satöbbi.”

A blokád alatt főképp fórumokat moderált és készített elő, foglalkozott a külső akciók időbeosztásával, külső szervezetekkel és intézményekkel való kapcsolattartással, és szerkeszti a hallgatói mémoldalt, a Free SZFE memest is. A legrosszabb élménye egy olyan fórum volt, ahol ugyan az általa is képviselt irányt szavazták meg, de túl sok volt a feszültség és az indulat a résztvevők között; „Akkor van értelme közös döntéseket hozni, ha közben tiszteljük egymást.” A leginkább akkor hatódott meg, amikor Szarka Gábor kancellár kiüríttette volna az épületet, mire minden szervezés nélkül többezres támogatói tömeg jelent meg a Vas utcánál: „Jó volt azt érezni, hogy másnak is fontos, ami nekünk, és hogy még kérni sem kell a segítséget, akkor is számíthatunk rá.”

A többi hallgatói portrét itt találhatja meg:

„Először találkozunk a hatalom zsarnoki, elnyomó természetével" - Hallgatók az SZFE blokádja mögött

A hatalom képviselői szerint haza kellene már menniük a szüleikhez, baloldali mozgalmárok mosták át az agyukat, és különben is csak egy politikusok által kiképzett kemény mag áll a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása mögött. Az SZFE-hallgatók nagy része csak nevet az ilyen megjegyzéseken. De kik ők, és hogy néz ki belülről a blokád?

Hozzászólások