Ezt írtuk a The Fatherről

Florian Zeller óriási kritikai sikert aratott kortárs színdarabjának filmes adaptációja a The Father, amelyet ugyancsak Zeller rendezett, Christopher Hampton pedig a drámából fabrikált hozzá forgatókönyvet. A The Father egy nagyon fontos film, mert úgy beszél a demenciáról, mint eddig még más senki. Nem egy kívülálló perspektívájából követjük végig az apa (Anthony Hopkins) szellemi leépülését, hanem a rendező sikeresen teszi átélhetővé számunkra, hogy ez a 80 év körüli férfi min megy keresztül. Zeller rá akar vezetni annak megértésére és elfogadására, hogy milyen az, mikor totális felfordulás uralkodik az elménkben, mikor rendre becsap minket a memóriánk, mikor nincs többé kontroll a gondolataink felett.

Az apa, Anthony életéből egymásután hullanak ki az agy számára addig biztos tájékozódási pontot jelentő támasztékok: az idő linearitása felborul, az addig jól ismert emberek arca megváltozik, a hely, a lakás, ahol szinte az egész film játszódik, kiismerhetetlen labirintussá torzul. A végére az apa már azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda. És az a technikai bravúr a The Fatherben, hogy a vágásnak, az apránként, szinte észrevétlenül változó díszletnek, az ismétlődő jeleneteknek köszönhetően a néző Anthonyval együtt esik egyre inkább kétségbe. Próbáljuk az összekevert puzzle-darabkákat sorba tenni, hogy az egyszerre idegen és ismerős arcok valójában kiket takarhatnak, mi Anthony valódi viszonya ezekhez az emberekhez, mi az események kronológiai sorrendje, mi a valóság és mi csupán az elme furcsa játéka; de az a keserű felismerésünk, hogy bár sejteni véljük a kinti világ összefüggéseit,

a káoszból végső soron nincs kiút, még a káosz magjában sincs semmiféle törvényszerűség, amibe elhatalmasodó magányunkban kapaszkodni lehetne.

(Csatlós Hanna)

Itt írtunk a jelöltekről:

A Ma Rainey's Black Bottom nyerte a legjobb smink és haj díját

A díjat Sergio Lopez-Rivera, Mia Neal és Jamika Wilson vették át.

A kategóriában további jelöltek voltak még:

• Emma
• Hillbilly Elegy
• Mank
• Pinocchio

Daniel Kaluuya sok mindent köszönhet a Fekete Párducoknak

"Köszönöm, Isten. Nem lehetnék itt az útmutatásod és a védelmed nélkül" - kezdte beszédét Daniel Kaluuya, a Judas and the Black Messiah egyik főszereplője, akit rendhagyó módon mellékszereplőként jelöltek a díjra a film másik főszereplőjével, Lakeith Stanfielddel együtt, akiről azt mondta, osztozik vele a megtiszteltetésben. Kaluuya megköszönte az édesanyjának is a díjat: "Neked köszönhetek mindent, neked köszönhetem, hogy itt állhatok ma este".

Kaluuya beszélt a film témájáról, a fekete emberi jogi mozgalmakról is. "Engem Bobby Seal és a Fekete Párducok tanítottak meg arra, hogy szeresem magamat. Bemutatták, hogy az egység ereje mit képvisel, és hogy egységben emelkedhetünk fel." Aztán mondott egy-két meglepőbb mondatot is: "Holnap ünnepelni fogjuk az életet, hiszen itt vagyunk, járunk, lélegzünk! Az édesanyám és az édesapám lefeküdtek egymással, és most itt vagyok, élek! Ezt fogjuk ünnepelni ma este."

Daniel Kaluuya a legjobb férfi mellékszereplő

A Judas and the Black Messiah-ban nyújtott alakításáért. Ugyanebből a filmből Lakeith Stanfieldet is jelölték a kategóriában.

Thomas Vinterberg megrázó és megható beszédet mondott

"Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna" - kezdte köszönőbeszédét Thomas Vinterberg, majd módosított: "Pontosabban a valóság az, hogy ötéves korom óta ilyen beszédeket írok". Szóba került az is, hogy a producerek "mindent megtettek, hogy megmentsék ezt a filmet", ami ebben az esetben korántsem csak üres lózung: Vinterberg 19 éves lánya a forgatás kezdete előtt halt meg autóbalesetben. Megköszönte Mads Mikkelsennek a díjat, mondván: "A legnagyszerűbb alakítást nyújtottad, nemcsak a film, hanem a lányom számára is".

Vinterberg ez után őszintén beszélt a tragédiáról is: "A film forgátásának kezdete előtt négy nappal valaki a mobilját böngészte az autópályán, és elvette tőlünk a lányomat. Nagyon hiányzik nekünk." Elmondta, a lánya Afrikában volt, amikor elolvasta a forgatókönyvet: "Rendkívül izgatott volt, imádta, benne kellett volna lennie. Neki, érte készítettük el ezt a filmet", mondta, majd meg is szólította a lányát: "Te is részese vagy ennek a csodának, talán neked is köszönhető ez az egész."

A legjobb idegen nyelvű film: Még egy kört mindenkinek

Behúzta! Vinterberg filmje Oscar-díjas.

Ezt írtuk az Ígéretes fiatal nőről

A Korona című sorozat színésznőjeként ismert Emerald Fennel első nagyjátékfilm-rendezése az összes Oscar-jelölt közül a legbátrabb, legmeglepőbb, legletaglózóbb, legkegyetlenebb, legőrültebb – és az egyik legjobb is. Egy kísértetkastélyon átvezető, nyaktörő hullámvasút az egész film, és nem is csak a sztorija, de vizuálisan is, a vágása, a ritmusa is. Egy ideig nem is lehet tudni, miről szól, amikor viszont megértjük végre, hirtelen megint jön egy akkora váltás, hogy egy gyomorszájon rúgás ahhoz képest semmi.

Ha ki lehetne bírni 113 percet levegő nélkül, ezt a filmet visszafojtott lélegzettel nézné végig az ember.

Így persze nehéz bármit is írni a sztoriról spoilerek nélkül; maradjunk abban, hogy a film kezdetén a főszereplő Carey Mulligan az eszméletvesztés határáig részegen tántorog egy kocsmában, és egy iszonyúan szégyenteljes jelenetben, amelyről mindenki tudja, hogyan végződik majd, egy férfi hazakíséri, és megpróbálja kihasználni az állapotát. És két perc múlva kiderül, hogy nem, senki nem sejtette, hogyan ér majd véget valójában ez a jelenet – és még hány ilyen lesz! Igen, Emerald Fennel az elmúlt években sokat tárgyalt témáról, a nők szexuális kihasználásáról beszél, de olyan módon, olyan formanyelven, olyan csavarokkal, olyan merészen, ahogy talán még senki. Mindezt nagyon vicces és hihetetlenül jól megírt párbeszédekkel, rettentő hatásos jelenetekben, mesteri színészi játékkal. Minden Oscar-díjat megérdemelne, de messze túl megosztó ahhoz, hogy akár csak egyet is kapjon.

(Kovács Bálint)

(Az utolsó mondattal hál' istennek tévedtünk.) Itt írtunk a jelöltekről:

Eddig két olyan alkotó kapott Oscart, akiknek ez volt az első nagyjátékfilmjük

Rendhagyó az idei Oscar-gála minden tekintetben. Az Ígéretes fiatal nő eredeti forgatókönyvéért kapott Oscar-díjat Emerald Fennell író, rendező. A The Father íróját, rendezőjét, Florian Zellert a legjobb adaptált forgatókönyvért díjazták.

Mindkettejüknek a mostani Oscar-jelölt alkotásuk az első nagyjátékfilmjük.

Florian Zeller szerint Anthony Hopkins a legnagyszerűbb élő színész

"Köszönöm szépen, nagy öröm és megtiszteltetés" - kezdte köszönőbeszédét nem túl izgalmasan Florian Zeller, majd tovább fokozva az izgalmakat megköszönte az összes producernek és mindenkinek, aki részt vett a filmben. Aztán megköszönte Anthony Hopkinsnak, "a legnagyszerűbb élő színésznek", akivel "álomszerű volt együtt dolgoznia". Mint elmondta, nem volt könnyű a munka, mivel ő francia, de együtt mégis sikerült. "Életem leglenyűgözöbb élménye volt együtt menni veled ezen az úton" - mondta neki.

Zeller egyébként Párizsból jelentkezett be, nem tudott Los Angelesbe utazni a gálára.