Nem vagyunk igazán jók a befejezésben

– mondja Zsuffa Aba arról, hogyan történhetett meg, hogy az Analog Balaton (ő és Vörös Ákos zenésztársa) már hosszú ideje képes rengeteg embert vonzani a nagyobb színpadokra, többek között az A38 hajóra, az Akvárium Klubba, a Bánkitó vagy a Campus Fesztiválra, első lemezükre azonban egészen mostanáig várnia kellett a rajongóknak.

Hozzáteszi: eddig is mindenki mondta nekik, hogy lemezt kell csinálniuk, de abban a különleges helyzetben találtál magukat, hogy teljesen mindegy, hány számot adtak ki, mindig egyre többen voltak a koncertjeiken.

Zsuffa Aba és Vörös Ákos még gyerekszínészként ismerte meg egymást egy balatoni táborban, aztán később, már felnőttként újra találkoztak: húszas éveik fontos emlékei, és ezzel együtt a lemez témái is egy újpesti próbateremhez és a régi Dürer kerthez kapcsolódnak, az anyag magvas része azonban egy Kinizsi utcai lakásban született, ahol együtt laktak egyetemistaként.

„Hogy is fogalmazzak szépen: az az időszak egy óriási szétcsúszás volt. Kirúgtak minket az egyetemről, egész nap züllöttünk, ami nyilván az egészségünk szempontjából hátrányos volt, alkotói szempontból viszont valamennyire hasznos. És kicsit megismételhetetlen is, hiszen ma már nem ez van. Ennyire már talán soha nem lesz személyes semmilyen anyag” – meséli Zsuffa Aba, és hozzáteszi: az elmúlt évek során számos félkész anyag halmozódott fel a számítógépeiken, ám ennek egy részéről be kellett látniuk, hogy nem elég jók. Amit viszont jónak találtak, azzal aktívan el is kezdtek dolgozni.

Analog Balaton / Lengyel Alexandra

„Abban az időben még zeneileg és emberileg is zsengék voltunk, szóval ilyen anyagot valószínűleg csak egyszer volt szerencsénk írni. Nehezen is vettük elő a dalokat: hogy nyúlj okosan olyan számokhoz, amiket évekkel ezelőtt írtál? Számos emléket idéztek fel, és nehéz volt a belőlük áradó hangulatot újra átérezni. Féltünk tőle, de végül átgyúrtuk magunkat ezen a folyamaton” – magyarázza.

A befejezéshez fűződő, kissé terhelt viszonyukat nem a lustaság alakította így: egyszerűen csak óriási szabadságként tekintettek arra a lehetőségre, hogy soha nem készült el végleges formában egy-egy daluk, mert akkor kedvük szerint variálhatták őket a koncerteken.

Ha befejeznek valamit, ahogy azt most tették, már kénytelenek ragaszkodni valamilyen megszokott szerkezethez, ami egy elektronikus duónál mindig kicsit másképp működik, mint mondjuk, egy rockzenekarnál: a most megjelent Lent dalaiban például vannak klarinét-, illetve hegedűbetétek, de mivel az Analog Balaton a koncerteken csak duóban lép fel, ezeket a számokat át kell ültetniük egy teljesen elektronikus környezetbe.

„Bár sok idő telt el a dalok felvétele és a jelenünk között, és nehéz volt visszanyúlni ezekhez a számokhoz, mégis tudtuk, hogy ezzel a kilenc dallal szeretnénk kijönni először, mert ez az album egyfajta öndefiníció a számunkra, sokat jelent nekünk” – fogalmaz Zsuffa Aba.

A végső lökést pedig az adta meg a számukra, hogy Hangfoglaló-támogatottak lettek, így a program lényegében belekényszerítette őket abba, hogy ne húzzák-halasszák tovább a lemezanyag véglegesítését.

Analog Balaton / Lengyel Alexandra

A 0112, a Medvelábnyom, a Fent, és a blues-osan indító, könnyen visszadúdolható Dealer című dalok már korábban kijöttek, a Hibrid, a Könnyű, a bőr alá kúszó Acid, a Gyógyul vagy a lassan hömpölygő, baljósból érzékibe forduló Krokodil (a kedvencünk a lemezről – a szerk.) most először hallgathatók meg végleges formájukban.

A Krokodil egyébként nemcsak a rajongóknak új, egy ideig a duónak is az volt. „Mi is úgy találtuk. Lényegében annyira készen voltunk, hogy nem emlékeztünk, hogyan írtuk. Össze kellett szednünk a projektfájlokat, a sávokat, és megfejtettük, hogy ez egy hat akkordból álló, fordított akkordmenet, de azért, hogy az eredeti sorrend kijöjjön, fordítva játszottam fel őket. Egy kicsit ajándékba kaptuk magunktól.”

Amellett, hogy a Lent egy korszak lenyomata, egy afféle fejlődéstörténet, a fiatalság legmeredekebb éveitől is búcsúzik. „Furcsa élmény volt, amikor kijött a Fent című dalunk videóklipje. Van benne egy olyan sor, hogy nem vagyok harminc, nem tudom, hogyan tovább, de majd kiderül. Kijött, és másnap harminc lettem, szóval azok a sorok, amiket annak idején leírtam, elkezdték aktualitásukat veszteni. Picit ijesztő, de jólesik, hogy ezt meg lehet mutatni az embereknek, hátha ők is megtalálják magukat benne.”

A lemezen Zsuffa Aba (ének-gitár) és Vörös Ákos (dobok, szintetizátor, producerelés) Dexter nevű hangmérnökükkel dolgozott együtt, Hódi Levente és Tóth Fabó pedig a videoklipekért feleltek.

Íme a Lent:

Az album a Spotify-on:

Az Analog Balaton lemezbemutató koncertje november 19-én lesz az Akváriumban. Részletek itt.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: