A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) tagsága a magyar könyvpiac több mint 90 százalékát fedi le. A könyvkiadás a kreatív ipar zászlóshajója, munkavállalói jelentős része – a többi kulturális ágazathoz hasonlóan – szabad szellemi foglalkozású katás vállalkozó,

akinek élete 24 óra alatt egzisztenciális és gazdasági értelemben ellehetetlenült.

Értelemszerűen az írók, költők, szerkesztők, illusztrátorok, könyvtervezők, grafikusok, tördelők, műfordítók nem magánszemélyek, hanem könyvkiadók megbízásából dolgoznak, keresik kenyerüket, bevételeikből tartják el gyerekeiket, családjukat. Csak a nagyobb cégek tudnak főállásban alkalmazni szerkesztőket, tördelőket, de munkaviszonya írónak, műfordítónak szinte soha nincs. Szellemi szabadfoglakozást űznek” – írja honlapján az MKKE.

Felidézik, a koronavírus miatti boltzárak, a papírhiány, az infláció és a könyvvásárlók anyagi helyzetének romlása miatt amúgy is nagyon nehéz helyzetbe került a magyar könyvszakma, ezért „összefogva a magyar kultúra alkotó vállalkozásaival kérjük, hogy a törvényhozók vonják vissza az átgondolatlan, társadalmi vitát és érdemi előkészítést nélkülöző törvényt.

Ne tegyék tönkre igazságtalanul alkotó emberek és családok életét a könyvkultúra brutális rombolásával. A közjót szolgáló emberek érdemtelen áldozatai az értelmetlen, cinikus és eredményét tekintve kétséges döntésnek

– írják.

Nehezen emészti meg az egekbe szökött papírárakat a könyvpiac

Minden idők legnagyobb Ünnepi Könyvhetét rendezik meg az idén, miközben egyik válság a másik után sújtja a világot. Az orosz-ukrán háború miatt még borsosabb ára lesz az amúgy is drasztikusan dráguló papírnak, a vásárlóknak viszont az infláció miatt megy össze a pénztárcájuk.

Hasonló problémákról számol be a Magyar Színházi Társaság (MSZT) is az érintett minisztereknek és államtitkároknak címzett nyílt levelükben, amelyben „a teljes magyar színházi szakma nevében” kérnek segítséget, hozzátéve, hogy „a probléma szinte az egész magyar kulturális szcénát érinti: színészeket, táncosokat, látványtervezőket, színház- és filmrendezőket és a filmgyártás nagyjából valamennyi dolgozóját, írókat, fordítókat, újságírókat, és még folytatni lehetne a sort”.

Ez a kb. 450-500 ezer ember, aki eddig jellemzően a kata keretében vette fel egyes juttatásait, a tervezet elfogadásával egyrészt a többszörösére emelkedő adó- és járulékterhek miatt átalányadózóként az eddigi honoráriumából lényegesen kevesebb összeghez jut hozzá, másrészt sokkal több adminisztratív terhet lesz kénytelen viselni

– írják, hozzátéve: „nem életszerű, hogy a katás vállalkozó magánszeméllyel tudna munkaszerződést kötni, hiszen kizárólag cégekkel áll kapcsolatban, különféle cégek a lehetséges megrendelői”. Kiemelik azt is: „Külön problémásnak látjuk a rendelet adóév közbeni megvalósítását, hiszen sokak az év hátralevő részére már élő szerződésekkel rendelkeznek.”

Az MSZT szerint „a módosítások olyan nehézségeket okoznak, hogy az inkább megint a szürkegazdaság felé terelné az ágazatot, ami senkinek sem érdeke”.

Hasonlóan nyilatkozott korábban Tompa Andrea író is: „Majd nem megyek el helyekre, mert nincs számlám, és nem fizetnek”, írta, feltéve a kérdést: „Tényleg mindent szét kell verniük kalapáccsal azoknak, akiknek számolatlanul dől a pénz?” A Szépírók Társasága szintén nemet mondott a törvénymódosításra.

Tompa Andrea az új katatörvényről: Tényleg mindent szét kell verniük kalapáccsal azoknak, akiknek számolatlanul dől a pénz?

Majd nem megyek el helyekre, mert nincs számlám, és nem fizetnek - festette le a közeljövőt az író.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: