Latour a kortárs francia értelmiség kiemelkedő tagja volt, egyebek között a társadalomtudományok jeles újítójaként tartották számon.    A Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete elitegyetemen tanított, könyveit több mint húsz nyelvre fordították le.

Az 1947-ben született Latour írásaiban mindenekelőtt a tudományos tevékenységgel és a bizonyosságok kialakulásával foglalkozott. Az 1990-es években ezzel belesodródott az úgynevezett tudományok háborújába. A természettudósok az objektív ismeretek elleni támadásként értékelték, hogy az olyan szociológusok, mint Latour vizsgálni kezdték az igazság feltárását szolgáló mechanizmusaikat. Latour ugyanakkor arra hivatkozott, hogy mindössze a tudományos hálózatok objektivitást létrehozó képességét próbálta leírni.

Empirikus filozófusként jellemezte magát, mivel a bíróságokon és a laborokban végzett terepvizsgálatai eredményeit átfogó gondolati modellekbe sorolta be. Gyakran ékesszóló nyelvezetet használó elméletei ugyanakkor nehezen érthetőnek számítanak.

Emmanuel Macron francia elnök humanista és pluralista gondolkodóként méltatta Latourt, és a francia nemzet háláját fejezte ki az úttörő értelmiségi iránt. "Gondolatai és írásai továbbra is ihletet nyújtanak majd a világgal való viszonyulás új formáihoz" - tette hozzá. Élisabeth Borne miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy Latour "munkássága a jövőben is tudatosságra fog ösztönözni".